Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1890

— 64 —

tanár az évvégi vizsgálat sorrendjét magyar nyelven kinyomatta, öröme határt nem ismer; azt mint rendkivüli örvendetes eseményt a „domus históriába“ áradozó kifejezésekkel vezeti be, s a vizsgálati rendből egy példányt odaragaszt be, hogy az utódok gondatlansága következtében el ne vesszen. Fiatal tanártársai közül vonzalmát, sze- retetét legkivált azok nyerik meg, a kik a magyar nyelv művelése körül érdemeket szereznek. Lőrincz Károlyt, kinek „szógyűjteményére és magyarázatára“ még ma is a nyelvészek akárhányszor hivatkoznak, s ki mellette mint nevelőházi aligazgató volt alkalmazva, midőn más állomásra helyezik, vigasztalhatatlanná lesz, s zúgolódás nélkül a fensőbb intézkedésben nem tud megnyugodni. . . . E mellett sokat adott arra, hogy a rábizott ifjak minden irányú kiképzésben részesüljenek. Rajz, zene és a német nyelv tanitásával (privatim) minden más érd. kath. nevelőházat megelőzött. Végre pedig midőn a nemzeti leveretés szomorú korszaka beállott és az a nevelőházat úgy, mint az iskolát egy egészen új irány elé állította: e súlyos viszonyok között is azonnal feltalálta magát; oly eszélyesen tudta a vezetésére bízott tanügyet igazgatni, hogy sem kath. jellegéből, sem magyar szellemű irányából egy perczig ki nem tért . . . Működése utolsó tizévé nehéz, a legerősebb vállakot is megroskató terhet tett rá; de azért eredményesen küzdött meg feladatával, úgy hogy az iskola látogatottsága feltűnő és tekintélye még az idegen hatalomnál is elismerésre talált

Áldott legyen emlékezete, ki ily hosszú évek során át lankadatlan serénységgel működött, alkotott és áldozott!

Utánna rövid idő alatt egymásra változnak az igazgatók. Nyomába a munkás és a nevelőház anyagi ügyeit gyorsan tisztába hozó Andrási József, a most zetelaki ez. főesperes-plébános lépett; de ez már 1862-ben hagyja el igazgatói állomását, hogy tért nyisson Sárost Károlynak, ki finom társadalmi és minden szépért lelkesülő műveltségénél fogva, különösen a középiskolai oktatás és nevelés terén szerzett tapasztalatait lett volna hivatva értékesíteni, de a kit 1865-ben ért szélhűdéses betegsége a szolgálatra képtelenné tett. 1865. őszén Bóth Ferencz veszi át az intézetek kormányzását; de félév múlva ez is igazgatói állását a kényelmes gazdag gyergyószár- hegyi plébániával cseréli föl. 1866. febr. 2-án Zerich Tivadar dr. neveztetett ki igazgatónak. A nagy tudományu és a budapesti tudo-