Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1888

- 12 —

tartott ki a legrejtelmesebb és hozzá törhetetlen gyermekekkel szemben is! Kezei alatt, ha különben a tanulás feltételei meg voltak, senki fejletlenül, legalább megindulás nélkül, nem maradt. Innen történt, hogy habár a magán oktatástól idegenkedett, mégis a szülők ostromló kérései elől ki nem térhetvén, mint utolsó menedék n é 1> magán oktatására tömegesen jelentkeztek — különösön szünet alatt—azon ifjak, kik vagy alaphiány, vagy gyenge képességük miatt tovább nem haladhattak.

De éppen ez önfeláldozó és a legtöbbször a felüdülés perczeit is tőle elrabló fáradhatlan szorgoskodás és emésztő munka az ifjúság fejlesztése körül, egészségét lassanként elásta. Görcsös köhögéséhez nagy főiájás, kínos fuldoklási bántalmak járultak. Barátai és kartársai e tünetekben a tüdő-kór csalhatatlan jeleit látták. Különösön az utolsó években aggódva szemlélték a baj fo kozódását; de reméltek. Minden rábeszélő tehetségököt felhasználták, hogz önkiméletre biiják s a túlterheléstől visszatartsák. Mind nem használt! A maga iránt kérlel- hetlen szigorúságot gyakorló derék tórfiu nem képzelt életet a kötelesség pontos teljesítése nélkül. Novemberben erői hanyatlásáról panaszkodott. Egy párszor előadás közben szemei álomra csukódtak le. 25-én nejének kérésére és az iskola igazgatójának azon biztatására, hogy meg nem jelenése az előadások rendes folyamatát nem zavarja : ágyban maradt, s orvosi segély után nézett Betegsége alatt a legmélyebb részvéttel látogató kartársak előtt nem a test fájdalma fölött panaszkodott, hanem hogy kötelességét nem teljesítheti. Az oknélküli önkinzás és gyötrődés tető pontját akkor érte el, midőn gyors fel- gyógyulásához kötött reményében csalatkozva, január kezdetén sem jöhetett iskolába. Ekkor mondá e sorok Írójának : „Jobb nem élni, ha kötelességet teljesíteni nem