Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1888

- 13 vagyunk képesek“. Én pedig e részleteket följegyoztem e lapokra, hogy annál világosabb betekintést engedjek ez érzékeny lélek erkölcsi világába, melynek mozgató és éltető ereje egész életén át a szigorú kötelesség - tudás vala.

Végre január 9-ének borús téli reggele csak azért derengett föl, hogy szeretett barátunk és kartársunk szemére a sir sötét éjszakájának leplét borítsa. A mondott nap délutáni óráiban egy heves rázkódás megszüntette a kiváló nemes szív lüktetését, kimondhatlan gyászba borítva támasz nélkül maradt nejét és négy serdülő gyermekét, de a veszteség fájdalmát és majdnem pötolhatlan- ságát hagyva hátra az iskolának is. melynek szinte 14 éven át buzgó munkása, büszkesége, lelke, szemetónye volt.

Elhalálozása a tanügyi körököt fennt és alant általános mély részvétre indította.

Kartársai a családdal egyetértőleg tisztességes eltemetésének módozatait azonnal megállapították; 10-én a becsületes munka alatt összeroskadott kartárs lábaihoz saját és az erdélyi kath. status középiskolái tanártestületeinek képviseletében az őszinte tisztelet, bacsülés és uála kifejezését egy babér koszorúban tették le; nem különben járt el az iránta rajongó tisztelettel viselkedő tanuló ifjúság is, mely nagy halottja teteméhez saját és liazaszerte minden nemű álláson tekintélyes számat tevő anitványai ezereinek nevében a gyermeki háládatosság <oszorujával vándorolt. 11-ón d. u. 3 órakor kisértük el íz örök élet révpartjához a helyi tanintézetek tanár és anitó. úgyszintén a különböző hivatali testületek, isme- •ősei, barátai és polgártársai általános részvétele mellett. Mielőtt felejthetlen barátunk és kartársunk tetemei az emésztő föld anyai méhében elhelyeztettek volna, főt. íovács Ferencz apát-főesperes-plébános ur hangoztatta