Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1887
— 10 másokat vesz föl a gyermek ártatlan szive, s minő indulatok és vágyak vernek gyökét abban ! . . . Kimagasló alakjában önként áll előmbe a római anya, ki előtt midőn nőtársai díszes ruházatukkal és gazdag ékszereikkel kérkedtek : az az ölében szendergő két fiára mutatott, büszke önérzettel mondván : „Ezek az én szépségem, ezek az én ékességeim !“ És méltán, mert mindkét fiú később egy jókora darab történetet csinált; . . mindkettő a népszabadság vértanuságának dicső áldozata lett! . . . Szemeim előtt vonulnak nemzeti történetünk nagy anyái. Látom Hunyadi Jánosnót, a derék Szilágyi Erzsébetet, ki egyik kezével megölt fia árnyékára mutat, a másikkal a legnagyobb magyar királyt emeli a trón magaslatára. . . . Az anyai szeretet csodákot müvei; mig elleniben a gondatlan anyák gyakran a társadalom szörnyeit szülik. A gyermekkorban fölvett érzelmek és indulatok, hajlamok és szokások előhírnökei szoktak lenni a később megnyilatkozó erényeknek vagy bűnöknek. A szülői háznál engedelmességhez, rendhez, munkához, illemhez és becsülettudáshoz szoktatott gyermekekből válnak később az emberi társadalom hazonvehető tagjai; mig ellenben a durczás, szófogadatlan, daczos, rendetlen, a sajátjukat meg nem becsülő, a szülői ház alárendeltjei föllött parancsolgató, az állatokat kínzó, stb. kicsiny emberkékből növik ki magukot a családok átkai és az emberiség ostorai; a zsarnokok, az embertársaikat üldözők, a magukét elpazarlók, a másét elrablók. A gyermek, kinek minden szavát a szülő megbámulja, megjegyzéseit, vagy egy kissé élre álitott kérdéseit a lángész kitörésének tekinti: rendesen önhitt lesz, és az iskola legkorlátoltabb eszű gyermekeihez fog tartozni. A gyermek, kit a szülői majom szeretet minden vágyában kielégít, kinek mosolyát az egész ház lesi, si-
