Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1887
— 11 rásától megijed: elkényesedik ; s még szerencse, ha csak gyáva és élhetetlen lesz belőle ; de a legtöbbször az ilyen dédelgetett és elbeczézett gyermek, midőn már- többő szeszélyeit és tulcsigázott vágyait a család kinem elégitheti: az emberi szív legrettenetesebb indulatával: a hálátlanság bűnével fizeti vissza az elvett jókat. A szülői szeretet, mióta a világ fennáll, soha akkora áldozatokat a gyermek boldogságáért nem mutatott föl, mint éppen napjainkban, mindennek daczára, annyi elhagyatott, kizsákmányolt, mindenből kipusztitott, támasz és vigasztalás nélkül álló szülőköt nem lehet látni, mint éppen korunkban ! Iskola, nevelőház, a művelődés jótékony közegei: soha annyi tiszteletlenséggel és hálátlansággal nem találkoztak mint éppen most! A tömeges elszegényedés között akkora koldus sereget a történelem csak a végpusztulás pontján álló Róma fórumán mutat föl. Az erkölcsök általános fogyatékossága és hanyatlása közepette annyi és oly változatos bünnemek nyomaira a római iró által rajzolt Catilina-féle összeesküvésében tanálunk. Soha annyi korcsoma ésbünház élhető állapotban nem volt, mint a mennyit a városok czégérei felmutatnak; és soha akkora vagyon és annyi becsület a fékvesztett érzéki mámor füstjében el nem veszett, mint éppen most e hcdyeken. De annyi merényletet képzelni sem lehet, mint a menyit a korcsomák devaj legényei a hivatali hűség, a köz és magán vagyon ellen intéznek. Ármádiáját a bűnbe kimerültöknek, és a törvény által üldözött öngyilkosoknak nagy számát a napi sajtó alig tudja följegyezni. A templom rablókat, oltárfertöztetőköt, rablógyilkosokat, tolvajokat, csalókat, és uzsorásokat börtöneink nem képesek befogadni. . . . Mindez pedig származik a szivek romlottságából! Pokoli képe az ember elfajulásának!
