Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1887
— 8 — emlőkre, gondozását mosolylyal, ápoló jólétét a boldogság riadó sikoltásával hálálja meg ! Az egész életre döntő befolyású munkát tehát itt, mindjárt a bölcsőnél kell megkezdeni. És vájjon ki lehetne ez ártatlan szív első és legtermészetesebb képző mestere, ha nem az anya? A szívhez csak szívvel lehet közelíteni Érzelmet csak érzelem kelthet föl. Boldog gyermek az, kit életbe léptekor édes anyai szeretet üdvözöl és a gyermekkor botlásaiból és élésé seiből a szeretet öleli föl magához, s e szeretet vezeti az élet első állomásain át az önállóság polczáig, A könyezésig megható élénkséggel rajzolja egy jeles nevelő a szerető anya befolyását a zsenge gyermeki szivre. Nem tehetem, hogy annak nehány gyöngyét itt fel ne mutassam. „A melengető sugaraknál, melyeket az anya szerető szive áraszt, éled, és erősül a gyermeki lélek. Nincs az a kőkemény szív, melyet az édes anyának szeretető, meg- ne lágyítana, fel ne olvasztana. A gyermek szivéhez az anya fér legkönnyebben; út hozzá a szeretet, melylyel ő rendelkezik leginkább. E szűz anyaföldbe mélyen behatolnak az ő munkás kezei; az ő zengzetes szavai varázserőt gyakorolnak a gyengéd szivre, melynek lapjaira eltörülhetetlenül vésődnek. Ne bizd ó anya, gyermekedet idegen kézre. Senki sem az neki, a mi te vagy, és senki nem az neked a mi ő! A gyermek oly virág, mely az anyai keblen diszlik legszebben. Az oktatást másra bizhatja, a szivet soha; itt az ő helye betölthetlen.“ *) így ir a jeles nevelő. S valóban igaza van. Csak azok a gyermekek hordoznak nyílt, derült és nyugodt szivet, kik a szív első behatásait szerető anyától nyerték; s csak azok az érzelmek állandók, mik az édes szülői házban Zámolyi Mih Házi neveliís.
