Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1887
— 7 — lik a bűn, a gonoszság iránt. A test érzékisége erőt vesz rajta, s mert a csont és hús örömeit tartja boldogítójául : az elfojtott, elnémított magasabb erkölcsi javak utáni vágy helyébe, az érzéki szenvedélyek és megindulások hatalma lép; birtokába veszi az összes lelki erőket, s lassankint kipusztul az ember az emberből, elmosódván róla az Isten képe és helyébe ül a csak enni, inni, ruházkodni, kójelegni és társai fölött uralkodni szerető állat. Azért int az írás is: „Fiam őrizd meg szivedet, mert az élet abból támad.“ Más szavakkal: a szív az, a melyből minden erény fölforrásozik, vagy minden bűn megindulást nyer Menyországa vagy pokla az embernek egyaránt, egyszerre lehet az. Nós, hát ennyire fontos, nemcsak, hanem az összes lelki tehetségek megnyilatkozásának jó vagy rósz irányba való terelésére egyedüli főtényező lévén a szív, a kedély minősége: nem természetes követelmény-e, hogy annak művelése a legfontosabb; hogy azt a nevelésben legkiválóbb figyelemben kell részesíteni. A kérdés inkább az: mikor és kik által hajtassák végre a szívnek nevelése, a jó indulatokra való képzése ? A mennyire nehéz e feladatnak végrehajtása, éppen annyira könnyű a föltett kérdések megfejtése. A szívnek képzése akkor kell hogy megkezdődjék, midőn mint lelki tehetség nyilatkozni, működni kezd. Megnyilatkozik pedig és állandó tevékenységbe jön már a pólyák kötelékei között tehetetlenül vergődő életkor első reggelén. Nézdd a bölcsőben elhelyezett gyermeket! Az értelem még sehol sem nyilatkozik, az akarat öntudatlan állapotban szendereg: midőn az alig egy pár hónapos gyermek vágyó szeretettel borul az édes anyai
