Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1887

— 13 —

hatóbb jelenet az összekulcsolt kezekkel imádkozó gyermeknél; a szülői parancs ellen vétő vagy valami rosszat tevő gyermek elpirulásánál és őszinte vallomásánál ? . . . Vigyázzanak a szülők. A kis emberke már fölérzi, hogy az erkölcsileg nem szép, nem jó és nem igaz, rendeltetésével ellenkezik. Nos hát csínjait, hibáit és fogyatkozásait is igyekszik eltakargatni, s ha nincs a szülőnek éles szeme és okos bánása, a gyermek már ekkor hozzá szokik az álaskodáshoz, kétszínűséghez, hazugsághoz, szóval ahoz, hogy a mi az egész erkölcsi alapját képezi: az igazságosságot és becsületérzését semmibe se vegye. A mai dédelgető és beczéző házi nevelés sok kétszínűségnek és még több hazugságnak veti meg az alapját. Az igazi karakter, a kimagasló jellem azért oly ritka napjainkban! Üldözni, az élő húsig vágni kell, mi- helytt a szív sebének eme elfenésedési tünetei mutatkoznak. A hazug, igaztalanságra hajló gyermeket a szülői szeretet megbotránkozásának egész hatalmával kell sújtani. A szülői szeretet külső nyilatkozata semmi kifejezést ne nyerjen, a gyermek semmi kedvezményben addig ne részesüljön, valameddig az igazat, a valót be nem vallja, e bűnt meg nem bánja és igaztalan tette által okozott séi’elmet jóvá nem teszi. Az erény gyökere az igaz, a lélek boldogságának alapja az erkölcsileg jónak és szépnek ezeretete; mindkettő az előbbiből származik.

A serdülő korral megkezdett munka folytatandó.

Midőn a szülő közvetlen hatása alól a gyermeket elbocsátja és további fejlesztését az iskolára bízza, kiváló elővigyázattal legyen az intézet megválasztásában. Bűnös könnyelműségnek és soha helyre nem hozható hibás lépésnek tartom azon szülök eljárását, kik gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelésének tovább fejlesztését saját egyházuktól távol álló intézetekre bizzák, hol kellő tiszteletben