Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1887

— 13 — hatóbb jelenet az összekulcsolt kezekkel imádkozó gyer­meknél; a szülői parancs ellen vétő vagy valami rosszat tevő gyermek elpirulásánál és őszinte vallomásánál ? . . . Vigyázzanak a szülők. A kis emberke már fölérzi, hogy az erkölcsileg nem szép, nem jó és nem igaz, ren­deltetésével ellenkezik. Nos hát csínjait, hibáit és fo­gyatkozásait is igyekszik eltakargatni, s ha nincs a szü­lőnek éles szeme és okos bánása, a gyermek már ekkor hozzá szokik az álaskodáshoz, kétszínűséghez, hazug­sághoz, szóval ahoz, hogy a mi az egész erkölcsi alap­ját képezi: az igazságosságot és becsületérzését semmibe se vegye. A mai dédelgető és beczéző házi nevelés sok kétszínűségnek és még több hazugságnak veti meg az alapját. Az igazi karakter, a kimagasló jellem azért oly ritka napjainkban! Üldözni, az élő húsig vágni kell, mi- helytt a szív sebének eme elfenésedési tünetei mutatkoz­nak. A hazug, igaztalanságra hajló gyermeket a szülői szeretet megbotránkozásának egész hatalmával kell súj­tani. A szülői szeretet külső nyilatkozata semmi kife­jezést ne nyerjen, a gyermek semmi kedvezményben ad­dig ne részesüljön, valameddig az igazat, a valót be nem vallja, e bűnt meg nem bánja és igaztalan tette ál­tal okozott séi’elmet jóvá nem teszi. Az erény gyökere az igaz, a lélek boldogságának alapja az erkölcsileg jónak és szépnek ezeretete; mindkettő az előbbiből származik. A serdülő korral megkezdett munka folytatandó. Midőn a szülő közvetlen hatása alól a gyermeket elbocsátja és további fejlesztését az iskolára bízza, ki­váló elővigyázattal legyen az intézet megválasztásában. Bűnös könnyelműségnek és soha helyre nem hozható hibás lépésnek tartom azon szülök eljárását, kik gyermekeik val­lásos és erkölcsi nevelésének tovább fejlesztését saját egyhá­zuktól távol álló intézetekre bizzák, hol kellő tiszteletben

Next

/
Thumbnails
Contents