Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1887

— u —

vallásos intézményeink nem részesülnek, annak kötelességeit akadályozatlanul nem gyakorolhatják; hol gúnyos megjegyzések, nem ritkán gyalázó czélzások és meghamisítások által a fogékony gyermeki szív meggyőződésében megrendittetik, a mi aztán lassanként vallásos érzületét eltompitja, kételyt, a közönyösséget, végre pedig a hitetlen séget szüli. Úgy képzelem az ilyen szülőket, mint az oktalan kertészt, aki csemete fáit nem anekik megfelelő és tenyészetük öt biztositó földbe helyezik el ... . Sapienţi sat est!

Nem kissebb figyelmet és gondosságot kíván a szülők részéről, a kik mások házi vezetésére kénytelenek bízni gyermekeiket a szállás megválasztása.

Valóban mélyen elszomorító egy lelkiismeretes nevelőre nézve az eljárás és a primitiv gondoskodás, a mi e tekintetben tapasztalás alá esik.

Némely szülő úgyszólván elcsapja, ellöki magától gyermekét és a megrontására annyi oldalról kivetett csábitó hálókba bele löki, midőn fiát elhelyezi. Az olcsóságot és nem a tanuló állapotának és erkölcsi szükségeinek megfelelő helyeket tartja irányadóul. Mit láthat, mit hallhat s minő ellenőrzésben részesülhet az ifiu az asztalos, csizmadia, kovács, rézműves s több ef- felé helyeken? annak csak az Isten elmondhatója! . . Valóban eljött az ideje, hogy a íensőbb tanhatóság, maga az iskola és annak vezetői végre-valahára a császárvágást megtegyék, s határozottan kijelentsék, hogy az iskola csak oly ifiakat vesz föl oktatói cs n> velői körébe, a kiknek külső körülményeik is az iskola fontos feladata meg oldására közreműködhetnek.

A mai nagyon szigorú és oly magos követelményekkel túlterhelt iskola kívánalmainak még az a mellett fenálló növelő házak növendékei is a leglelkiismeretesebb ellenőrzés, vezetés és gondozás daczára alig képesek