Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1887

— 12 —

De leirtam és elmondottam, hogy a kik hallották vagy elolvassák vegyék tudomásul, hogy a felvilágosodás őrve alatt magának érvényt szerezni kezdett művelődési irány, mely egy felsőbb lényben való hitet a tudó hiányból kizárni; mely az oktatástól a nevelést elválasztani, az értelmet a szívtől, az összes lelki tehetségek e gyújtó és mozgató erejétől elkülöníteni akarja: hibás, teljes erkölcsi romlásra ás általános boldogtalanságra vezető.

Elmondottam, nem mintha katholikus ifiuságunkban általában, — annál kevésbbé a vezetésünk alatt álló ta- tanuló ifiakban elszomorítóbb jelenségeit a szív durvaságainak tapasztaltam volna; hanem hogy a szülők maguk, az ifiak és a közönség résen álljanak ; otthon és iskolában a szív nemes érzelmeinek felkeltegetése, fejlesztése és ápolása körül a leggondosabban járjanak el. A szülők otthon gyermekeiket a lehetőleg minden idegen és gyanús erkölcsű egyének befolyásától egyáltalában zárják el, tartsák távol a cselédekkel való bensőbb érintkezéstől, mert a legtöbb esetben az ezektől * lej tett erkölcstelen megjegyzések s az ezeknél mutatkozó szemérmetlen példa egész életére mérgezi meg a gyermek ártatlan szivét.

A jó és rósz befogadására egyszer sem fogékonyabb az, mint a serdülő korban. A gyermek az élet minden mozzanatát észreveszi. Argusi szemekkel kiséri a felnőttek minden szavát és cselekedetét. A jó vagy rósz példának háládatosabb és buzgóbb követője nincs, mint ő. Imádkozni vagy káromkodni a szülői háznál tanul meg. Azért a műveltség legalantibb fokán álló családi körben is az okos szülők eltakarnak mindent a mi nem a gyermek szeme elé való; annál inkább kell tehát, hogy a kik gyermekeiket magasabb műveltségre szánták, úgy rendezzék be otthoni életöket, hogy az első benyomások már gyermekeik szivére istenileg szépek, erkölcsileg jók és mindig az igazságnak megfelelők legyenek Nincs meg-