Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1884

- 19 pótban, még ha magánosán vagyunk is, azt mit tisztán, világosan elképzeltünk, beszólni kezdjük. Így van ez az álomképekkel is; ezek is kifelé hatva, gyakran átváltoznak szóképekkó és beszédé. Miután pedig az álomban gyakorta a valóságnak meg nem felelő képek tárulnak lelkünk elébe, azért az álomban keletkezett beszédnek sem szabad több értéket tulaj donitanunk, mint mennyi az álomképeket megilleti. Volt eset rá, hogy vizsgálóbi- rák a gyilkosok vallomásait álom közben igyekeztek kicsikarni, de az ily vallomások hitelességét kétségbe vonja a psykhologia.

Ha aztán az álomban élénken működő phantasia kifelé irányulva, az izmokat tevékenységbe hozza, keletkezik az alvajárás, az álmodott cselekedeteknek végrehajtása. Ez leginkább az ideg- és lázkórban szenvedők- valamint az érzékiség folytán enervált egyéneknél fordul elő. A szerencsétlen alvajáró, ha hálószobájának ablakát maga zárta le, vagy ha ugyan más, de az általa ismert zárral, behunyt szemekkel, tehát álmodva is nagy könnyűséggel nyitja föl, és biztos léptekkel jár az épületek fedélzetén, magas helyeken, még a tornyok párkányzatán is. Az ilyen alvajárót, mikor ily kétségbeejtő helyre jutott, nem tanácsos megszólítani, mert semmi sincs bizonyosabb, mint az, hogy a szerencsétlen elveszti lélekjelenlétét s kétségbeesetten zuhan a biztoe veszedelem örvényébe. Legjobb ezek számára a földszinti hálószoba, erős és könnyedén föl nem nyitható zárakkal ellátva. Czélszerü az is, hogy ne legyenek egyedül magukra, egy éber alvó viseljen gondot rájuk.

Ezek bámulatos műveleteket szoktak véghez vinni, melyekre néha teljességgel nem emlékeznek, néha pedig oly híven registrálják azokat, mintha csak éber állapotban vitték volna véghez,

Dr. Leidesdorf ide vonatkozólag Brilla Savarin egyik munkájából a következő bámulatos példát idézi: Egy komoly szerzetes alvó állapotban egy este megjelent főnökének szobájában, ki véletlenül még nem feküdt volt le, hanem papírjait rendezve, Íróasztala mellett ült. Az alvó szerzetes a kezében tartott késsel egyenesen a főnök ágya felé tartott, észre nem véve sem a főnöket, sem a szobában égő gyertyát, ügy látszott, mintha az