Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 1. (2019)
Botár István: A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól
A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól 111 19-20. század fordulóján olykor még áradással is fenyegette az ott lakókat.138 Egyértelműbb a helyzet a Csíkszentkirály-Őrház lelőhelyen, ahol mély bevágódások jelzik, hogy egykor bővizű patak(ok) alakították ki a felszíni formákat. A belterületen azonosított középkori lelőhelyek gyakran olyan eltűnt egykori vízfolyások, patakok mellett találhatók, melyekre ma csak a felszíni formák, illetve csak a régi térképek, illetve helynevek utalnak. Ilyen az erdőtakaró megszűnésével kiszáradt vízmenti lelőhelyeket azonosítottam Kotormány, Rákos, Göröcsfalva, Kozmás, és Szensimon területén is. Látható, az önmagukban megmagyarázhatatlan régészeti megfigyelések nélkül több talajmorfológiai, környezetrégészeti kérdés kerülte volna el a figyelmünket, de adataik összevetése kölcsönösen kiegészítik, magyarázzák az elsőre függetlennek tűnő jelenségeket. Az áttekintés egyik következtetése az, hogy a Csíki-medencében egy időben, egyszerre volt jelen a kétféle tájtípuson a települések hálózata. A falvak egy része a patakmenti, hegylábi település, más részük a mocsaras ártér szélén, illetve síkságon elhelyezkedő falvak, így párhuzamosan folyhatott kettős-hármas életmód: hegyvidéki, „síksági” és ártéri gazdálkodás együtt. Ugyanakkor a középkor kései századaitól adatolható növénytakaró arra utal, hogy a középkor folyamán olyan klíma lehetett, amely lehetővé tette a lombhullató erdők, közte a tölgyesek kialakulását és fennmaradását a 17. századig. Adatok, illetve különbféle, többféle markert használó rekonstrukciós modellek hiányában ugyan ezt kézzelfoghatóvá tenni elég nehéz, de az átlaghőmérsékletek és a csapadékmennyiségek olyan értékeivel kell számolnunk, amelyek a magas tengerszint feletti magasság ellenére is elég kedvező volt ahhoz, hogy a medencében tölgyesek és egyéb lombhullató erdők, társulások alakuljanak ki. Ennek a kedvezőbb klímának nyilván nem csak a növénytakaróra, de a korabeli településtörténetre is döntő hatása lehetett. Magyarán bizonyosnak tűnik, hogy a középkor folyamán jóval (?) enyhébb éghajlati viszonyok uralkodtak a Csíki-medencében. Jelzésértékű, hogy az első csíki, igazán jelentős középkori famaradványokat eredményező régészeti ásatás során is tölgyfából készült talpf- és boronagerendák kerültek elő egy 14. századi objektumból Csíksomlyón.139 Azaz ekkoriban a felszíni házak még tölgyfából (is?) készültek. Ennek fényében egyáltalán nem tekinthető reálisnak az a rekonstrukció, amely az ezredforduló környékén csupán jegenyefenyő-bükk társulásokkal számol a térségben, és ez alapján von le településtörténeti következtetéseket: „A Székelyföld lucfenyvessel övezett medencéi ugyancsak gyéren megszállt gyepűelvének tekinthetők.”.140 A rekonstruált lombhullató, vegyes társulások alapján valószínűsíthető, hogy a korabeli mezőgazdaság feltételei, a vegetációs időszak, a termeszthető növények skálája és hozama nem különbözött olyan élesen a belsőerdélyi területek viszonyaitól, mint ahogy az a 18. századtól napjainkig végigkövethető. így már kevésbé szorul magyarázatra, hogy miért nem volt településtörténeti szempontból klimatikus, és így gazdasági akadálya annak, hogy a Csíki-medencében a nyugatabbi területekkel párhuzamos településtörténeti folyamatok menjenek végbe be. Itt utalnunk kell azokra az új eredményekre, melyek szerint a 10-13. században alapvetően a téli félév volt a mainál enyhébb, a növénytermesztés szempontjából kritikus tavaszi fagyos napok száma csökkent, és így a vegetációs időszak hosszabbá vált úgy, hogy a téli és nyári félév közötti anomáliák csökkentek.141 Ennek jelentőségét a zárt, hegyközi Csíkimedence esetében aligha kell hangsúlyozni. Az itt rekonstruált kedvezőbb klimatikus viszonyok nem állnak magukban, kiválóan illeszkednek a klímatörténeti kutatások európai adataihoz, melyek szerint az ezredfordulót követő évszázadok éghajlata, a „középkori optimum” során kiegyensúlyozottabb és enyhébb volt. Ekkora tehető a gabonatermesztésnek 138 Vitos 2002,171. 139 Darvas Lóránt közöletlen ásatása a csíksomlyói Fodor-ház udvarán (2014). 140 Györffy-Zólyomi 1994, 20-23. 141 Zatykó 2010, 842.
