Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 1. (2019)
Botár István: A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól
112 Botár I. a sarkkört is átlépő északi expanziója, a jóval délebbi Keleti-Kárpátok medencéiben bizonyára a jelenleginél jóval kedvezőbb éghajlat uralkodhatott.142 Talán nem csak a technológiai fejlődés importja, hanem az 1300-tól erőteljesen lehűlő éghajlat is közrejátszott abban, hogy térségünkben is elterjedtek a különbféle fűtőberendezések, szemes- utóbb csempekályhák. Ez a lehűlés északon a kis optimum idején benépesült hegyvidéki agrártájak elnéptelenedéséhez vezetett.143 A középkort követően azonban a környezeti viszonyok megváltoztak. Felcsíkon az évszázadokig működő madarasi fejedelmi vashámor faigénye, a mezőgazdasági területek növelése miatt a medence belső részeiről teljesen eltűntek az erdők, a 18. század végi katonai felmérésen már mutatóban sem látni erdőket a falvak között. A lokális változás mellett azonban globális folyamatok is hatottak, a 16. század végén kezdődött az úgynevezett kis jégkorszak,144 amely az antropogén hatásokkal együtt jelentősen megváltoztatta a Csíki-medence erdeinek kiterjedését és összetételét. A lehűlés felerősítette és /vagy létrehozta a zárt hegyközi medencékben a szélcsendesebb tavaszi, őszi időszakokban rendszeressé váló termikus inverziót, a hosszas ködös periódusokat, aminek következtében a vegetációs időszak lerövidült, Csík és Gyergyó, a szomszédos vidékekhez képest is hangsúlyosan hideg vidékké változott.145 Talán az is megkockáztatható, hogy a Csíki-medence esetében magas elhelyezkedése, hegyekkel körülzárt jellege miatt a bekövetkező éghajlati változásoknak itt drasztikusabb következményei voltak, mint másutt. Ennek „hasznát” a kevésbé igényes, hidegtűrő fajok látták. A kiirtott lombhullatók helyén a természetes visszaerdősödés, már ahol volt ilyen, új fajokkal zajlott le: a lombhullatók, tölgyesek helyét alapvetően a fenyőfélék vették át. Ebből adódik, hogy számtalan -csere összetételű helynévvel rendelkező dűlőrészben ma vagy nincs erdő, vagy csak fenyőerdők találhatók. A fenyő a talaj összetételét is megváltoztatja, így oda a későbbiekben sem tudnak lombhullatók visszatelepülni. A ma tapasztalható fenyő monokultúra tehát nem azonosítható a középkori állapotokkal. A lehűlés nyomán, a lombhullató erdőkkel szinkronban, visszaszorulhatott több olyan gazdaságilag hasznosítható természetes és termesztett növényféle (zöldségek, gyümölcsök), amely a középkorban még általánosan elterjedt lehetett. Ennek bizonyítására azonban pollenelemzésekre, és hiteles régészeti feltárásokból származó további növényi maradványok (pl. szenük magok, iszapolásból származó növényrészek, fitolitok) vizsgálatára lenne szükség. IRODALOM Bálint 2004 Bálint L., Garados-domb növényzete és dolomit gyepjeinek cönológiai és ökológiai vizsgálata, CsSzMÉ 2004, 367-378. Bárth 2007 Bárth J., Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi tízesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét 2007) Benkő 1992 Benkő E., A középkori Keresztár-szék régészeti topográfiája, VAH V (Budapest 1992) Benkő 2012 Benkő E., A középkori Székelyföld I (Budapest 2012) 142 Brázdil 2003, 206-209; RÁcz 2001, 55-56; RÁcz 2008. 143 RÁcz 2001,59. 144 RÁcz L. 1993; RÁcz L. 2003; RÁcz L. 2008. 145 Amikor 1764-ben Michael Conrad von Heidendorf osztrák parancsnok Csíkból Háromszékre tette át székhelyét, „Szibériából a Paradicsomba lépett át” ld. Imreh-Pataki 1992, 146.
