Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 1. (2019)
Botár István: A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól
по Botár I. szántóföldeken a búza mellett, rozst, árpát, zabot, lencsét, lent, kendert, borsót, fuszulykát (babot), káposztát termeltek, illetve több nemét a veteményeknek.135 Az állattartás kiemelkedő szerepét természetesen nem lehet tagadni, aligha véletlen, hogy míg a 17. században a vármegyék esetében az adókulcs az „eke” volt, a székelyeknél ez a „vonó marha.” A teherviselés megállapítása tehát az igavonásra alkalmas nagyállatok száma alapján történt.136 Még száz év múlva is azt vallották a csíkiak, hogy a dombon, hegyen levő szántókat négy ökörrel lehet csak megszántani.137 Az aszó helynév és száraz völgyek kapcsán kell megemlítenünk, hogy az erdők eltűnésével több patak is elapadt és ezzel együtt gyakoribbá válhattak az áradások és felgyorsult az erózió. A régi, mára már eltűnt vagy érré apadt patakok vízhozama lehetővé tette, hogy majd minden csíki faluban több malom is működött. Ezekre már nem csak aló. századtól adatolható helynevek, de még a 18. század végi első katonai felmérés is egyértelműen utal. A környezeti rekonstrukciók fontos eszköze a lelőhelyek topográfiai vizsgálata és ezek összevetése a táj régészeti elemekkel, hiszen ezek az adatok kölcsönösen megerősíthetik egymást. Néhány példa. A Csíkszentkirály-Karimósarka lelőhely ma az Olt magas terasza és egy mély, alig csordogáló csermelyt rejtő völgy által bezárt háromszög alapú területen fekszik, csupasz domboldalak alján. Mai szemmel nézve érthetetlen, hogy a mindenfelől magas, meredek teraszokkal szegélyezett területen hogyan alakulhatott ki település, hogyan jutottak vízhez az ott lakók. Ha azonban feltételezzük, hogy a környező dombok egykor erdővel borítottak voltak, amint erre helynevek utalnak, akkor adódik a következtetés, hogy a domboldal vízmegtartó képessége sokkalta jobb lehetett a mainál. A beerdősödött domboldalból fakadó forrás nyilván természetes, lankásabb (gyökerekkel megkötött) mederben kanyargott és nem volt olyan gyors lefolyású, így eróziós hatása is kisebb volt. Feltételezésem szerint tehát az erdők ismeretlen korban, de nagy valószínűséggel a 13-14. századot követő kivágása vezetett oda, hogy a talajvíz szintje leereszkedett, a csapadék immár gyorsabban zúdult le a környező dombokról és beásta magát az amúgy is homokos altalajba. így keletkezett az a meredek mély völgy, amelynek martjaiból ma érthetetlen magasságban kerülnek elő, omlanak le az egykor patakmenti házak, objektumok lazább betöltésú gödrei. Ráadásul az erdőtakaró megszűnésével a domb eróziója, a talaj mozgás is felgyorsult, így a víz és a szél hatására az alsóbb részeken ma 100 cm-t is meghaladó régészetileg steril homokréteg fedi, az egykor felszínre épített, és a felszínbe beleásott régészeti objektumok fölé. Az erózió felgyorsulását és a völgy geomorfológiájának drasztikus átalakulását régészeti megfigyelések is igazolják. A domb aljában, közvetlenül a főút mellett 2015-ben a patak jelenlegi medrétől mélyebben (!) elhelyezkedő telken közel másfél méter vastag steril homokréteg alatt kerültek elő 16-17. századi házhelyek és leletek. Ezek elhelyezkedése egyértelműen jelzi, hogy a jelenleg alig csordogáló vízfolyás a 17. századot követően hihetetlen mennyiségű tiszta homokot mosott le és terített szét a térségben. A domb túloldalán a mindszenti tízesek kialakulásában is fontos szerepet játszhattak az egykor jelentősebb mellékpatakok, melyekre ma szinte csak a felszín utal, víz már alig folyik bennük. Ezek mentén, illetve ezeknek a völgyben folyó „fő” pataknak az összefolyásainál jöttek létre az úgynevezett tízesek. Egy eltűnt patak létére utalhat a Csíkszent - imre-Zöldfák lelőhely is, amely ugyan az Olt árterének a szélén fekszik, de környezetében ma nincs állandó vízfolyás. A középkori települések azonban szinte mindig befolyó patakok ártéri torkolatának környékén jöttek létre, és a környék felszíni formái legalábbis valószínűvé teszik egy korábbi, kiszáradt patak létét. A kissé délebbi Bedecs egykor bővizű patak mentén alakult ki, ami a 18. századi térképeken még látható, de mára gyakorlatilag nyoma veszett. A 135 Takács 2002, 6. 136 Pál-Antal 2009,13. 137 Takács 2002.
