Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 1. (2019)
Botár István: A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól
A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól 101 így a hámor egész biztosan hozzájárult a felcsíki erdőtakaró visszaszorulásához. Ez a helynevek szerint egykor közvetlenül a falutól nyugatra is megtalálható volt (Vágástető). A madarasi falutörténeti kötetben jó történeti és jelenkori helynévgyűjteményt tettek közzé. Ebben számos környezetre utaló helynévvel találkozunk: Vészhát (1675); Szén nevű hely - a hámorhoz tartozó faszénégetés helyszíne (1681); Gaz-bükk (1778); Alsó Vész, Vágás, Veszes erdő, Szélbüke, Nyáros tető, Nagy eger, Csonka aszaló, Égés, Nyír teteje, Eger-kert (19. század). A helynevek lokalizálását jól használható térkép egészíti ki. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a különbféle, irtásokra utaló helynevek nem a havasi területekre, hanem a medence belső, falu melletti részein irtott erdőkre utalnak.53 Ezekkel a helynevekkel egy korábbi gyűjtésben is találkozunk (Égés, Bükk, Juharos, Nyír, Nyáros, Rakottyás, Vágás (közvetlenül a falutól nyugatra), Vész, Csonkaszaló.54 A Hargita felé eső legelők eredeti növénytakaróját jelzik a Rákostól keletre összeírt Nagyégés, fehéraszó helynevek. Kissé délebbre Göröcsfalván Cserenyír, vész összetételű helyneveket gyűjtöttek, míg a Bogáton szórvány tölgycserjék ma is fellelhetők. Az egykori növényzetre és emberi beavatkozásra a Fejéraszó, -eger, -egeres, -csere, kecskevész, nagy-égés, -nyáros, -szilos, -vágás, -üver, -vész helynevek utalnak.55 A 17. századi Cserey-kúria belső, ma már nem látható falképein nemesi vadászat jelenik meg. A hajtás egy ritkás, lombhullató erdőben zajlik, amit a rákosi falutörténet, a helynevek alapján nem teljesen alaptalanul, annak bizonyítékaként említ, hogy ebben az időben a több falu határában található felcsíki Nagymezőn még itt-ott tölgy-bükk erdő volt.56 A 53 Pál-Antal et al. 2006, 262-282. 54 Csomortáni 1997, 63-71. 55 Csomortáni 1997, 54-59, illetve 42-52. 56 Császár 2003, 83. 57 Imreh 1983, 297-300. 58 Szabó T. 2006, 45-48; Csomortáni 2006, 139-146. 59 Szőcs-Szőcs 2008, 131-132. 60 Szabó T. 2006, 75-76. 61 Csomortáni 2006,136-139 62 Csomortáni 1997, 24-41. 63 Tüdős 2003, 344. 64 Csíkcsicsói tallózó 37-40.; Csomortáni 1997, 7-23. Rákos feletti, északi, ma már erdő nélküli domboldal, ma is a Cseretető nevet viseli. Csíkszentmihály 1622-es falutörvényében a Nyíresben tiltja a legeltetést. Ekkor az erdők a szántók végéig, a gyepűkertekig értek, ennek irtása szintén büntetést vont maga után. Az erdők oltalmazása miatt általában tiltották a tűzzel való erdőirtást, ill. a bükkfa lábon történő aszalását.57 Az erdők összetételére az összeírások és a helynevek is utalnak: Csere felé fordulóban (1719), Kovács orotása (1757).58 A helynevek lokalizálását egy friss helytörténeti mű alapján végezhetjük el (Csere-tető, -völgy, -oldal; Vasfúvó, Péter-bükke, Szilas, György-vágása, Orotás-patak; Farkas-vész, Égés-patak).59 Vacsárcsiban egy 1757-es birtokösszeírás részlete rávilágít a környezet változásaira: a Vatsartsi és Szent Mihallyi Hátarok között a Rátzné Csereje nevű Lábban .... bira egy főidet, mely most parlagjában vagyon s erdő is kezdette lepni.60 Azaz egy régi irtott cseretölgy erdő helyén szántót alakítottak ki, ami a felhagyását követően visszaerdősödött, ekkor már vélhetően fenyővel (?). A jelenkori helynévgyűjtemény számos, ma már nem látható környezeti elemet rögzített: Csere útja, Csere ajja, Réz (?), Halászok sövényé, Kerek-nyír.61 A madéfalvi helynevek (Aratás, Aszalás égés, Bakk vészé, Bükk, Eger, Fehéraszó, Szénégető, Fűrész-kert, Jó-ré-vesze, Orotás, Szénégető, Vágás) a fenti elképzelésekbe illeszkednek.62 A „Cserét” - tölgyerdőt egy 1707-es végrendelet is említi.63 Csíkcsicsói helynevek: Aratás, Aszó, Bükk, Csere- Cserehát, Egres, Fészó, Laposnyír, Nyárszeg, Rakottya, Vész, Joharkút. A helyi emlékezet a falu melletti régi erdők helyét is ismerni véli.64
