Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 1. (2019)
Botár István: A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól
100 Botár I. mostani lakosai a szomszédos magaslaton emelkedő kápolnáról Szenttamásnak nevezik. ... A környék itt is, mint Erdély határvidéke körös-körül csupa sziklás, erdős hegység.... Ezek után a székelyek népes csapata az imént említett szenttamási hegy lábánál, már az esti szürkület beálltával, rajtaütött a lassan haladó, lépten-nyomon csak sövényekbe, árkokba és kidöntött fatörzsekbe ütköző bíboroson, valamint a szakadékos úton hol megálló, hol visszainduló kíséretén. ... így aztán a székely ség még a bíboros odaérkezése előtt sövénnyel, árokkal, rögtönzött töltéssel zárta el és erősítette meg a szűk átjárót. Ezt annál könnyebben tehették, mivel a környékbeli népség valamikor ezt az - akkor már kissé betemetődött - árkot ásta ki az illető körzet határjeléülA székelyek a bíborost és kíséretét egy szorosban támadták meg, akik ennek következtében „miután lovaikat otthagyták, gyalog próbáltak menekülni a meredek sziklákon, tölgyeseken és bozótokon keresztül A környék vegetációjára utalhat, hogy a fejedelem sebesült kísérője „egy csalitban, faágakból és száraz tölgyfalombból összehordott ágyon” feküdt. Ő beszélte el később a történetet, azaz a leírás szemtanú elbeszélésén, és nem tudálékos rekonstrukción alapszik! A fejedelemmel Mikó Miklós tartott, akivel a hegyen egy juhász kunyhójába húzódott be. Ez Naskalaton terült el, ahol „egy közeli tölgyfa alatt” lepihent.46 A különböző erdővédő rendeletek nem bizonyultak eléggé hatékonynak, ezért 1838-ban Csíkjenőfalván súlyosbították a büntetéseket. Noha a forrás meglehetősen kései, az itt említett erdőrészek, fafajok biztosan a középkorban is megtalálhatóak voltak, a körülmények ismeretében a rögzítettnél még nagyobb elterjedésben. Nos, ekkor tiltják meg teljesen a Gyertyánosban a favágást, a bükkfák aszalását „akár kaszálóban akár erdő között legyen ... a „nyírfák is tilalom alá tétettek”. A tilalom oka, hogy a határban már csak „némely helyeken holmi szakadék erdők” voltak és „mert tapasztalásba vettük, hogy az épületnek megkévántató fát nem lehet határunk erdejében megtalálni már most is”.47 A forrásokban említett bükk- és gyertyán-társulások, erdők (?) mellett tölgyesre, illetve irtásokra és ezek következményeire utaló helynevek is fennmaradtak (Köves-csere, Vész-pataka, Szék-aszó).48 Jenőfalvától keletre Veres-csere-teteje. A belterülethez közelebb, illetve távolabb eső irtásokról a helytörténeti irodalom is megemlékezik: Cserekert, Komló, Egres-kút, hegyes Bükk, (1777); Gyertyánon a Nyíres Erdőből irtást követően „örökség” lett; Seprőd nevezetű hely, mely a falu orotásából van (1785), alsó-, Felső-, Magas-bükk (1794); Bükk pataka, mely ugyan a falu tilalmas maktermő bükk-je volt, de irtották (1795). Hasonló tilalmas makktermő bükk volt Vadkés tövin is, de itt is volt irotvány (1801); Osztorosban az összes nyírfák levágását tiltják a Nyíres saroknál (1838). A mellékelt térképről kiderül, hogy a -bükk, -csere, gyertyános összetételű helynevek egy része ma szántóként, kaszálóként hasznosított területek elnevezése.49 Karcfalvi helynevek szintén vegyes társulásokról és irtásokról adnak hírt: Nyír, Csere-kert, -kapu, Eger, Égés, réz, Rakottyás, Gyertyán, Vész.50 Dánfalvától keletre található a Só-vész. A falu körüli erdőkre és irtásokra a -csere, -bükk, -bik, -égés, -réz, -eger, -nyír, -aszó összetételű helynevek utalnak.51 A falu közvetlen szomszédságában magasodik a 3. katonai felmérésen a Cseretető. Felcsíkon a Nagy-mező helynév (1633) egyértelműen jellemzi a falvak közötti területet. Mai sivár képe csalóka, a helynevekben több korábbi tájelem neve fennmaradt: Halastó, Mocsár, Malom-kert, illetve Nagy aszalván, Nyír-tető, Bernád-egere, Szénégető.52 Madarason a 16. századtól adatolt a fejedelmi vashámor működése, amely hosszú ideig működött. A vasolvasztáshoz szükséges faszenet elsősorban bükk és tölgyfából nyerhették, 46 Szamosközy 1981, 293-298. 47 Imreh 1983, 497. 48 Csomortáni 1997. 104. 49 Szabó-Jakab 2001,65-66,173-183. 50 Csomortáni 1997,92-99. 51 Csomortáni 1997, 77-88. 52 Csomortáni 2008, 89-91.
