Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 1. (2019)
Botár István: A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól
A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól 99 A helynevekre alapozott környezeti rekonstrukció nem előzmény nélküli a helytörténeti irodalomban. Irtásokkal hozták összefüggésbe a különböző -réz, -vész, -égés, -perzselés, -irtás összetételű helyneveket a csíkszentdomokosi falumonográfiában is. A különböző adatok alapján itt a régi erdők rekonstrukciójával is próbálkoztak, megemlítve, hogy a komló a fúzes-égeres-cserjések jellemző liánja, míg a boróka és a vöröscsenkesz mogyorós-nyíresek és a régi bükkösök, lucosok helyét jelzik.40 Módszertani szempontból tanulságos, hogy ez utóbbi szakszerű összefoglalás egyértelműen igazolja, a különböző fafajokra utaló helynevek és az ellenőrzött-bejárt helyszíneken azonosított, illetve a rájuk utaló más, természettudományos megfigyelések alapján rekonstruált fajok kapcsolatát. A -csere, -nyáras, -nyír, -bükké, -rakottyás, -egere típusú összetett helyneveket viselő területeken közvetve vagy közvetlenül azonosítani tudták a nevezett fafajokat. Ez nyilván a többi, közelebbről nem vizsgált település helyneveire nézve is igazoló, megerősítő bizonyíték. A vonatkozó adatokat kistérségi bontásban (A1-, Felesik) mutatom be. Csíkszentdomokoson a falutól északra az Olt jobb partján ma is látható egy kis tölgyes.41 Szenttamás és Szentdomokos határában a Garadoson végeztek és közöltek szakszerű, botanikai szempontú gyepvizsgálatot. A gyep összetétele még ma is jelzi, hogy egykor felette, mellette lombhullató erdő, tölgyes volt.42 Az erdők, irtások nyomait különböző összetételű helynevek őrzik, melyek egy-egy tagja utal a fentiekre (a számtalan helynév közül itt csak néhány): Aratás teteje, Asó-vész, Küs-bükk, Bors-bükk, Pásztor-bükk, Bükk, Csere, Égés, Égett-vész, Jáhoros, Juharfásvápa, Kicsid-égés, Nyáros, Nyíres, Átalok-nyíre, Tamás-vesze, Vész, akárcsak az eltűnt erdők miatt időszakossá váló vízfolyásokat: Bábasza (-aszó). Csíkszentdomokos határának élővilágáról, mai és régi növényzetéről színvonalas összefoglalás született, amely igazolja fenti észrevételeinket. A helyi emlékezet és a helytörténeti irodalom pontosan rögzíti egyes erdők teljes kivágásának az emlékét a 19. században a beszédes nevű Rezfarkáról, és Fülebükke részekről, illetve részletes leírást is ad a mai és az egykor sokkal színesebb növénytakaróról. Ugyanitt részletes helynévgyűjtést is közzétettek, benne számos környezetre utaló, térképen lokalizálható helynévvel. Ezekből kitűnik, hogy az erdők egykor jóval bennebb húzódtak a völgy aljához (Rezalja, Bábaszó, Csereoldal, Nagybükk, Égett-vész teteje, Fügevész, Nagymihály-vészé stb. helynevek).43 Csíkszenttamáson az 1667-os falutörvényében még csak az úgynevezett Keskeny Bükk aszalását tiltották. A vetésforgó miatt feltört új földek is az erdők kárára terjeszkedtek, hiszen azok „az erdőn vadnak!’ 1676-ban már külön kitérnek az akkor még jelentős csereerdők védelmére, legeltetési („járom nélkül ökreit ki ne merészelje hajtani a csere aljáig”) és vágástilalmat vezetnek be, melyet nem szeghettek meg („Tilalomban csereerdőköt senki ne vágja, hordja semmi szükségére a falu híre nélkül”). Talán a fiatal erdő védelmeként értelmezhetjük, hogy a kerék és fentőfának való fák vágását csak a falubelieknek és nekik is csak saját használatra engedélyezték.44 A lombhullató fajok - csere, nyír, bükk, egres, jáhoros (juharos ?) -, illetve az irtások nyomait (Égett-vész, Rez-égése, Báb-aszó, közvetve: Szénégetők) a helynevek is megőrizték.45 Ezek közül a Ponkcsere a 3. katonai felmérésen közvetlenül a terepbejárással azonosított középkori szenttamási faluhely felett, attól nyugatra elhelyezkedő dombtető. A falu 16. századi környezetéről Szamosközynek köszönhetően plasztikus leírást ismerünk. Forrása a helyszínt ismerő, és az eseményeket saját bőrén érző szemtanú volt. „Ezt a helyet 40 Csíkszentdomokos 1999,14-19,29-41. 41 Ezzel egyezően a falu határában mai is találni Csere-oldal, -domb, -homlok, -húzása helyneveket. Csomortáni 1997, 130. 42 Csíkszentdomokos 1999, 34-35; Bálint 2004. 43 Csíkszentdomokos 1999,15,29-41,47-57. 44 Imreh 1983, 317-318, 327-328. 45 Csomortáni 1997,112-120.
