Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 33/4. (2013)
Articles
310 Botár i. - Grynaeus A. - Tóth В. - Walgraffe D. tehát pontosan lehet rekonstruálni a 15. század végi fedélszerkezetet. Az ácsjelek szintén már a 15. század végén rákerültek az elemekre - a mai rendszerhez képest azzal a különbséggel, hogy eredetileg az északi oldalon is nyugatról kezdték az állásokat számozni. Megfelelő számú villám formájú jelet ütöttek az elemekbe: például a 21. állás északi elemein 21 villám formájú jelet számolhatunk. Érdemes megemlíteni, hogy az utolsó, 22. állás megmaradt elemein, a kötőgerendán és a szarufákon nem találtunk ácsjeleket. Ez a 15. század végi szerkezet 1601-ben vagy 1602-ben - a harangtoronyhoz hasonlóan - sérült: a szerkezet számos eleme, sőt valószínűleg egész állásai cserére szorultak. A szerkezetet 1602/1603 telén kivágott tölgyfákból javították. A négy megmaradt álláson (19-22. állás) kívül az eredeti szerkezetnek még számos eleme ép maradt, hiszen a javítás során pontosan az eredeti szerkezetet állították helyre. Megfigyeléseink szerint alapvetően a déli és középső belső elemek maradtak meg épen, míg a kötőgerendák, a szarufák és az északi belső elemek talán mind újak (eltekintve a négy keleti állástól). Sajnos nincs módunkban megállapítani, hogy pontosan hány elemet kellett a 17. század elején kicserélni, mert dendrokronológiai elemzés nélkül, csak a külső jegyek alapján nem lehet teljes bizonyossággal meghatározni, mely elem régi és melyek az újak. A 17. századi fedélszerkezet-helyreállítás legizgalmasabb jellemzője, hogy a 15. század végi ácsj el-rendszert használták, és a cserélt elemekbe ugyanolyan ácsjeleket véstek/ütöttek, mint 120 évvel korábban. (11. ábra) Kizárólag a fedélszerkezet északi elemeinek jelölési módja változott meg. Ennek az lehetett az oka, hogy a helyreállítás során valószínűleg nem nyugatról, az 1. állástól 15. ábra: a szentély feletti tölgyfa-fedélszék főállása az 1480-as évek első éveiből (elméleti rekonstrukció) kezdték felépíteni a fedélszerkezetet, hanem keletről az épen maradt állásokkal. Valószínűleg az összes északi elem cserére szorult a fedélszerkezet alsó szintjén, ezért kellett az összes északi elemre az új rendszernek megfelelő ácsjelzést bevésni. Ha megnézzük a 21. állás rajzát, rajta az elemek jelölési módját, látható, hogy a vízszintes elemeken, valamint a ferde-támaszokon egy helyen van ácsjel, mégpedig a déli oldalon, illetve a középső székoszlopnál. így tehát bele lehetett ütni utólag az eredeti elemekbe is az új rendszernek megfelelő villám formájú jeleket úgy, hogy az ma már nem tűnik fel. (10. ábra) Nem találtunk egyetlen olyan elemet sem, amelyen a kétféle, 15. századi és 17. század eleji rendszernek megfelelő jelet is láttunk volna. Összefoglalóan elmondhatjuk tehát, hogy a szentély feletti tölgyfa-fedélszerkezet az 1480-as évek első éveiben épülhetett 1479/1480 telén és 1480 nyarán kivágott tölgyfák felhasználásával. A torokgerendás, három-állószékes fedélszék 22 szaruállásból épült fel. A 11 fő- és 11 mellék-szaruállás FMFM rendszerben követi egymást. A fő-szaruállást két torokgerenda, egy kakasülő, az alsó szinten három székoszlop, valamint hozzájuk csatlakozó szögletkötők, középső ferdefüggesztők és könyökfák erősítik. (15. ábra) A mellék-szaruállásban a torokgerendákon és kakasülőn kívül két-két szögletkötő van az alsó két szinten. (16. ábra) A fedélszék hosszanti merevítését talp-és fejgerendák, valamint székoszlopokhoz csatlakozó alsó és felső könyökfák biztosítják. A tölgyfa-fedélszerkezet elemeit félfecskefarkú lapolással, illetve csapolással rögzítették egymáshoz. A szarufa hossza 9,5 m, a kötőgerenda hossza 10,5 m, a szerkezet magassága 8,35 m. A fedélszerkezet állásait nyugatról kezdték számozni. Az állás déli 16. ábra: a szentély feletti tölgyfa-fedélszék mellékállása az 1480-as évek első éveiből (elméleti rekonstrukció)
