Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 33/4. (2013)
Articles
Dendrokronológiai vizsgálatok a marosvásárhelyi vártemplomban 311 elemeibe megfelelő számú vonalakat, a középső elemekbe megfelelő számú kereszteket, valamint az északi elemekbe villám formájú jeleket ütöttek. A hosszanti irányú könyökfák mindegyikét a főállásnak megfelelő számú, saját jellel látták el (V-, háromszög-, nyíl formájú jel, kis és nagy kör, valamint vonal). A 15. század végi fedélszerkezetet az 1601/1602-es dúlások következtében kellett helyreállítani. A munkálatokhoz 1602/1603 telén és valószínűleg az azt követő 1-2 évben kivágott tölgyfákat használtak fel. A 17. századi javítás mértékét csak sokkal több keltezett minta alapján lehetne megbecsülni. A rendelkezésünkre álló adatok alapján azonban azt mondhatjuk, hogy a 15. századi szerkezet keleti és déli felének jó része érintetlenül megmaradt. A 17. században cserélt elemek a szerkezet toronyhoz közel eső északnyugati részén sűrűsödnek. A sérülések esetenként a nyugati kötőgerendák északi végét is érintették, így ezekben az esetekben a teljes elem cseréjére is sor került. A 15. századi szerkezet jelentős részének megmaradását jelzi az is, hogy a 17. századi javítás során átvették a korábbi szerkezet ácsjeleit.23 13. kép: másodlagos helyzetű régi elem a 7. állásban 23Jelen tanulmányunk kéziratához a szentély feletti fedélszerkezettel kapcsolatban számos hasznos pontosítást, javaslatot kaptunk Sarkadi Mártontól, akinek ezúton is köszönjük segítségét. A szentély feletti fedélszerkezet későbbi javításai, megerősítése A több mint 500 éve készült, majd a 17. században felújított fedélszerkezet az idők folyamán valószínűleg többször is javításra szorult. Az „eredeti” fedélszerkezetben több helyen előfordul teljes elem cseréje, vagy pótlása, illetve olyan javítás, amikor a szarufák és kötőgerendák végeit kellett kicserélni. Egy eset kivételével, amikor a gerendavéget fenyőfával javították, az eredeti szerkezetet mindig tölgyfával javították, illetve pótolták. Pótlás és javítás során több esetben az eredeti szerkezetből származó, másodlagosan felhasznált tölgyfa-elemet építettek be, amire ácsjelek utalnak. (13. kép) A 2011. évi állapotfelmérés során külön jelöltük az előforduló javítási formákat (tölgyfaelem ácsjellel másodlagos helyzetben, tölgyfaelem ácsjel nélkül, fenyőfaelem), így azok - a felmérések alapján - elemről-elemre követhetők. (17. ábra) Teljes szerkezeti elem cseréje könyökfák, felső torokgerenda, ferde-támaszok, illetve alsó és felső szögletkötők esetében fordult elő. Nagyon sok könyökfa cserélt, a kelet-nyugati síkban lévő könyökfák fele sem eredeti. Felső torokgerendát és felső szögletkötőt egy-egy állásban cseréltek. A bevésett ácsjelek alapján elmondható, hogy mind a két elem eredetileg ugyanebben a pozícióban, de mellékállásban volt. Jelenlegi helyükre - másodlagos felhasználásban - akkor kerültek, amikor minden második mellékállásba beépítettek egy fenyőfából készített függesztőműves szerkezetet és ezeket az elemeket onnan eltávolították. Ki kell emelnünk, hogy sem szarufa-, sem kötőgerenda-csere nem történt a 17. század után, azok - a faanyag, az ácsjelek és a lapolási fészkek alapján - mind „eredetiek”, 15. vagy 17. századiak. A szentély feletti fedélszerkezetben a tölgyfaelemek javításán és pótlásán kívül nagyarányú megerősítő munkák is történtek. A fedélszerkezet megerősítése során a tölgyfa-szerkezet alá egy kötőgerendás-hókgerendás szerkezetet, valamint a 2., 6., 10., 14., 18. és 22. mellékállásba (vagyis minden második mellékállásba) függesztőműves szerkezetet építettek be. A szerkezeteket fenyőfából készítették. A tölgyfa-szerkezet északi és déli talpgerendája alatt fiókkiváltó gerendák húzódnak, amelyekhez a tölgyfa-szerkezet fő- és mellékállásai alatt fiókgerendák csatlakoznak, a megerősített mellékállásokban - amelyek így főállásokká váltak - kötőgerendák találhatók. (4-7. ábra, 7. kép)
