Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 33/4. (2013)
Articles
Dendrokronológiai vizsgálatok a marosvásárhelyi vártemplomban 309 14. ábra: a szentély feletti középkori fedélszerkezet keltezett elemei (zöld színnel a 15. századi, narancssárgával a 17. századi elemeket jelöltük) A négy állás elemeiből vett korábbi (16. minta) és a 2013-ban vett további hat faminta (42.,43., 46-49. minta) dendrokronológiai elemzése alapján ma már biztosan állíthatjuk, hogy a tölgyfa-fedélszerkezet szóban forgó 4 állásból álló keleti egysége valóban az 1480-as évek legelejére keltezhető. A keleti négy állás datált famintái a következő elemekből származnak: a 19. állásban a déli székoszlop (49. minta) és minden bizonnyal a déli szarufa (44. minta), a 20. állásban a kötőgerenda (43. minta), a 21. állásban a kötőgerenda, a középső székoszlop és az északi szarufa (16., 42. és 46. minta), valamint a 18. és 22. állás között az északi talpgerenda és déli fejgerenda (47. és 48. minta). Ezen kívül a fedélszerkezet további 15. századra keltezett elemei a következők:-déli szarufa all. állásban (65. minta),-déli székoszlop a 3. és 15. állásban (19. és 52. minta),-középső székoszlop a 7. állásban (15. minta), -déli talpfa az 5. és 6. állás között (53. minta), -továbbá a szentélyzáródás faszerkezetének öt eleme: két fiókgerenda (32. és 59. minta), egy ferdetámasz (40. minta), az egyik délkeleti szarufa (41. minta), illetve a belső sárgerenda az északkeleti záródásban (58. minta). Ki kell emelni, hogy a belső sárgerendán ma nem használt gerendafészkek láthatók. Helyszíni megfigyeléseink alapján úgy tűnik, hogy a fedélszerkezet „keleti egységén” kívül a többi kötőgerenda, északi szarufa, északi székoszlop, északi szögletkötő és szinte az összes déli szarufa 17. század eleji elem! (14. ábra) A dendrokronológiai elemzés a 17. század elejére keltezte:-a 4., 5., 7. és 8. állásban a kötőgerendát (18., 21., 22. és 51. minta),-az 1., 7. és 15. állásban az északi székoszlopot (20., 54. és 56. minta),-az 5. és 14. állásban az északi szarufát (60. és 61. minta),-a 4. állásban a déli szarufát (23. minta),-valamint a 14. és 15. állás között az északi fejgerendát (55. minta). Mindezek ismeretében - a dendrokronológiai elemzés és helyszíni megfigyeléseink alapján - a következőképpen vázolhatjuk fel a szentély feletti tölgyfa-fedélszerkezet építésének történetét. A szerkezetet eredetileg 1479/1480 telén és 1480 nyarán kivágott tölgyfákból minden bizonnyal az 1480-as évek legelején építették. Ebből a szerkezetből teljes épségben megmaradt a keleti egység, a 19-22. állás, amely két főállást (19. és 21. állás -10. ábra), és két mellékállást (20. és 22. állás) tartalmaz. (Az utóbbi, 22. mellékállást a későbbiekben fenyőfa anyagú függesztőműves szerkezettel erősítették meg.) Éppen ez a négy állás egysége igazolja, hogy a máig fennmaradt fedélszerkezet a 15. század végi kialakítást őrizte meg. Az állások már akkor FMFM rendszerben követték egymást, és a hosszmerevítés is szerves része volt az eredeti szerkezetnek. Ez alapján
