Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 33/4. (2013)
Articles
308 Botár i. - Grynaeus A. - Tóth В. - Walgraffe D. A szentély feletti tölgyfa-fedélszerkezet rekonstruált építéstörténete a dendrokronológiai elemzés és helyszíni megfigyeléseink alapján Noha a tölgyfa-fedélszerkezet látszólag egységes képet mutat, a faminták elemzése egyértelműen arról tanúskodik, hogy az két építési periódus eredményeként jött létre. Az első mintavétel után az eredményeket - helyszíni megfigyeléseinkre támaszkodva - úgy értelmeztük, hogy a szerkezetet a 15. század végén építették, majd a 17. század legelején - a templom dúlását követően - kijavítottak bizonyos elemeket. Erre utalt az, hogy az egyik 17. század eleji kötőgerendán nem találtunk ácsjelet, és az is, hogy a másik elemen nem az állásnak megfelelő ácsjelet találtuk. A második mintavételt követően a korábbi és az új dendrokronológiai adatok, összesen kilenc minta keltezése alapján azonban valószínűbbnek tűnt, hogy az 1601., 1602. évi dúlások után minden bizonnyal új fedélszerkezetet építettek a szentély fölé, amikor nyilván a korábbi, leégett szerkezet még használható elemeit újrahasználták. Feltételeztük, hogy a 17. századi szerkezet a régi mintájára készült. Szembetűnő volt ugyanis, hogy egy kivétellel mind az öt 17. század legelejére keltezett minta hosszú elemből, vagyis kötőgerendából, illetve szarufából 11. kép: a 19-21. állások déli fele keletről nézve származik (18., 20-23. minta), míg a 15. század végi minták rövid elemekből - székoszlopokból és a szentélyzáródás egyik fiókgerendájából -valók (15., 16., 19. és 32. minta). Miután két helyszíni munka alapján sem volt teljes mértékben világos a szerkezet építésének története, 2013-ban újra bejártuk a fedélszerkezetet és a bizonytalan értelmezésű elemekből további kontroli-mintákat gyűjtöttünk. A keltezések ismeretében nyilvánvalóvá vált, hogy a két építési periódus faelemei között külső megjelenésükben nem lehet egyértelmű különbséget felfedezni. A 15. század végi elemek szögletesebbek és színük sötétebb, de ez nem következetes jellemző. Ugyanakkor a két periódus elemein megjelenő ácsjelek között vannak kisebb eltérések. A 15. század végi elemek jelei enyhén szélesebbek, szögletesebbek, míg a 17. század eleji elemeken az ácsjelek vékonyabbak (11. ábra). Az északi oldal ácsjelrendszerének szabálytalanságát kutatva azonban kulcsfontosságú megfigyelést tehettünk: a nyugatról számított négy utolsó állás, vagyis a 19-22. állás összes tölgyfaeleme a korai periódushoz tartozónak, azaz 15. század véginek tűnik (a faelemek megmunkálása, színe és az ácsjelek is erre utalnak ).22 A 18. és 19. állás között a hosszmerevítés elemei - mind a hat talp- és fejgerenda - megszakad, tehát szerkezetileg is „elkülönülő” egységről van szó. (11-12. kép) 12. kép: a 21. állás északi fele keletről nézve 22 Minden állásban utólagos megerősítés a középső székoszlop két alsó, keresztirányú, ácsjel nélküli könyökfája, ezért a megállapítás ezekre az elemekre nem vonatkozik.
