Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 33/4. (2013)
Articles
Dendrokronológiai vizsgálatok a marosvásárhelyi vártemplomban 297 3. ábra: a toronyból származó 19. századi faminták egymáshoz viszonyított időrendje (feketével fenyőfa-elemet jelöltünk) (A 4. minta esetén nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a kéreg felőli legkülső évgyűrű záróévgyűrű-e, ezért kérdőjeles a keltezés pontos meghatározása.) A torony 19. századra keltezhető faelemei között az 5. minta is helyet kapott, amely a harangablakok felett, észak-déli irányú, önmagában álló, ma rendeltetés nélküli és minden bizonnyal vörösfenyő gerendából származik. Erdély területéről egyelőre nem rendelkezünk vörösfenyő-évgyűrűadatokkal, így a mintát csupán jegenyefenyő-adatsorokkal tudtuk összehasonlítani. A besztercei evangélikus templom adatsorai alapján a minta valószínűleg 1830 után kivágott vörösfenyőből való, ami a 19. századi tölgyminták keltezését tekintve elfogadhatónak tűnik.11 Nem szerepel a fenti értékelő táblázatokban a 14. minta, amely a mai harangállás alatti észak-déli irányú gerendák közül nyugatról a 2. gerendából való. A minta feltehetően alacsony évgyűrűszáma (35), esetleg egyedi növekedése miatt nem egyezik más mintával, így keltezése nem lehetséges. A marosvásárhelyi vártemplom tornyában vett 17 famintából tehát 15 mintát sikerült dendrokronológiai módszerrel keltezni. A legkorábbi kilenc vizsgált faelem közül egy 1602/1603 telén, kettő pedig 1603 nyarán 11 Az 5. minta összehasonlítási értékei a besztercei adatsorokkal: t = 5.50, Gw = 67.7/99.0%. kivágott fából származik. Figyelembe véve a velük egykorú, többi hat minta keltezését, nagy valószínűséggel azok is ebben/ezekben az év(ek) ben, 1602-1603-ban kivágott fákból származnak. Mindez azt jelenti, hogy a toronysisak faszerkezete és a mainál korábbi harangszerkezet, valamint az egykori szintekből megmaradt födémgerendák mind egy időben kerültek helyükre. A dendrokronológiai keltezés egyértelműen egybecseng a város és a templom 1601-ben és 1602-ben bekövetkezett dúlásáról szóló híradásokkal. A faelemek vizsgálata arra utal, hogy a torony ekkor teljesen kiégett, ezért nem találhatók korábbi faelemek a toronyban. Az újjáépítés során a tornyot 1602/1603 telén, illetve 1603 nyarán kivágott tölgyfák felhasználásával állították helyre.12 A dendrokronológiai elemzés szerint a mai harangállás 1834/1835 telén kivágott tölgyfákból épült meg (7-9. minta). Ez összhangban van azzal az adattal, miszerint 1834-ben a templom számára 31 mázsás harangot öntöttek a kolozsvári Andrásovszky-fivérek.13 Orbán Balázs leírásából 12 Nagy Szabó 1885, 76: „Hozzája fogának azért a klastromhoz, és az égett fát s földet kitisztították, és fát hordának az erdőről annak megépittésére... 1602-k esztendőben kisasszony-nap tájatt” Székely Oklevéltár IV., 3-5: 1603. január 28. Básta rendelete a Maros-Vásárhely városában lakó összes nemességhez, hogy a hajdúk által kirabolt és felégetett iskola és templom restaurálásában és körülötte a városi polgárok által építni kezdett vár munkálataiban ők is részt vegyenek munkáj okkal és költségükkel. Kelt Gy.-Fejérvárt 13 Orbán 1870, 128; Kiss 1942, 27.
