Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 33/4. (2013)
Articles
Considerariprivind bisericile ce configureazä crucea... / Gondolatok a keresztet alaprajzukban...97 (Serbia), sau cel din Mesic in Banatul de Sud (Serbia).113 Din cauza limitelor temporale ale lucrärii noastre, menfionäm doar in treacät cä bisericile unui numär insemnat de mänästiri din secolele XVI-XVIII, au fost construite conform acestei planimetrii, care a dobändit popularitate si in arhitectura bisericii ortodoxé románé, incepänd cu secolul al XV-lea. Exemplele enumerate sumar sunt sufkiente pentru a releva mäsura in care s-а impletit acest tip de bisericä cu plan in cruce cu arhitectura bisericii ortodoxé sárbe incepänd din secolul al XII-lea, páná chiar ín epoca moderna. Iar acest fapt ii stimuleazá pe unii istorici de arhitectura särbi sä identifice un context sárb si acolo unde nu existä, adicä ín monumentele mai timpurii din regiunea nord-balcanicá. Tipuri de biserici ce reprezintá crucea in plánul si in structura lor spatialä, in arhitectura Evului Mediu timpuriu din Europa de Vest si Centralä О privire panoramicä asupra arhitecturii sacrale din Evul Mediu timpuriu, din Vestül si Centrul Europei, trebuie sä inceapä cu precizarea unui fapt special si oarecum paradoxal, dacä urmärim dorinfa de reprezentare in planimetrie a crucii. Aceastä nevoie, judecänd dupä clädirile pe care le avem la dispozitie, a jucat un rol mult mai mic in arhitectura carolingianä respectiv ottonianä, decät in arhitectura Imperiului Bizantin. Pe de altä parte, nu se poate insä nega cä aceastä nevoie a fost in mod real prezentä. Ca si ín Bizant, in Evul Mediu timpuriu, si ín Europa de Vest si Centralä se observä cele trei tipuri de plan si structuri spatiale, profund diferite, care au apärut ín urma nevoii reprezentärii arhitecturale a crucii, incä din perioada paleocrestiná, respectiv in secolele VI-VII. Dintre ele, beneficiazä de о atentie mai maré doar tipul de configurate spatialä tricone si tetraconc. Structura spatialä in cruce greaeä cu cupola asezatä in traveea de mijloc este consideratä de istoricii de arhitecturä din Europa Occidentalä ca о träsäturä specificä Italiei de sub influentä bizantinä. Aceastä abordare este intemeiatä, in pofida exceptiilor, cum sunt bisericile mai sus citate, din Terassa, Säo Fructuoso de Montélios ori Germigny des Prés. Importanta celui de-al treilea tip de structurä spatialä, cel cu plan in cruce, a devenit evidentä abia in urma unei sinteze recente.114 113 Rackov 2002. 114 Untermann 1999, 56-64. időrendi határai miatt csak jelzésszerűen érdemes utalni arra, hogy számos későbbi, 16-18. századi szerb monostor temploma is ezen alaprajzi rendszer szerint épült, és ugyanezen alaprajzi rendszer a román ortodox egyház építészetében is nagy népszerűségre tett szert a 15. századtól. A csak röviden utalt példák alapján is nyilvánvaló, milyen mértékig fonódott össze a kereszt alaprajzú templomtípus a szerb pravoszláv egyház építészetével a 12. századtól, mondhatni az újkorig. E tény pedig a szerb építészettörténészek egy részét - mondani sem kell, tévesen - arra sarkallja, hogy az észak-balkáni régió korábbi emlékanyagában is a nem létező szerb kontextus kimutatására törekedjen. A keresztet alaprajzukban, illetve térszerkezetükben megjelenítő templomtípusok Nyugat- és Közép-Európa koraközépkori építészetében Egy sajátos, némiképp önmagának is ellentmondó tény rögzítésével kell indítani a nyugat-közép-európai térség koraközépkori szakrális építészetének áttekintését a kereszt alaprajzi ábrázolására irányuló igény vonatkozásában. Egyfelől ugyanis tény az, hogy ezen igény - a rendelkezésre álló épületek alapján ítélve - jóval kisebb szerepet játszott a Karoling-, illetve Ottó-kor építészetében, mint a Bizánci birodalom, illetve a szellemi hatása alatt álló, újdonsült, délkelet-, illetve kelet-európai államok építészetében. Másfelől viszont az sem kétséges, hogy ezen igény igenis kimutatható. E kijelentés olyannyira igaz, hogy - Bizánchoz hasonlóan - a korai középkori Nyugat-, illetve Közép-Európában is ugyanaz a három, egymástól nagymértékben különböző alaprajzi típus, illetve térszerkezet regisztrálható, amelyet a kereszt építészeti megjelenítésének az igénye hívott életre még az ókeresztény korban, illetve a 6-7. században. Közülük csak a háromilletve négykaréj os térszerkezetre irányul nagyobb mértékű figyelem. A keresztkupolás térszerkezetet a nyugat-európai építészettörténészek egy, a bizánci befolyás alatt álló Itáliára jellemző sajátságként szokták kezelni. E megközelítés valós, a kivételek, így a fentebb már idézett terassai, Säo Fructuoso de Montélios-i, vagy Germigny des Prés-i templom ellenére is. Végezetül, a harmadik térszerkezet: a kereszt alaprajzú szakrális épületek jelentősége csak egy, a közelmúltban megírt összefoglalás114 nyomán vált nyilvánvalóvá. 114 Untermann 1999, 56-64.
