Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 29/3. (2009)
Gál-Mlakár Viktor: A 13-14. századi kerámia kutatástörténete Északkelet-Magyarországon
170 Gál-М lakár Viktor Holl Imre tanulmányával közel egyidőben gyűjtötte össze és jelentette meg Parádi Nándor a Magyarországon addig fellelt pénzzel keltezhető cserépedényeket. Az érdeklődésünkre számot tartó korszakból, azaz a 13-14. századból, összesen 11 edényt mutat be a szerző: a bennük talált pénzek alapján kilenc a 13. századra, míg kettő a 14. századra keltezhető22. A 13. századi tárolóedénynek szánt fazekak és palackok a Budáról már jól ismert fehér színre égő agyagból készültek, díszítésük nagy közökkel bekarcolt csigavonal, amely az edények teljes testén végigvonul. Egy Zalavárról előkerült és a 14. századra keltezhető cseréppalack sárgásfehér színű, díszítését egymást metsző festett félkörívek alkotják. A Bajótról származó kis sárgásfehér színű bögrét a benne talált pénzek már ennek a századnak végére keltezik. Díszítése is ehhez alkalmazkodik, bekarcolt vonalak helyet már a századra oly jellemző bordázás tagolja a felületét23. A Budai vár területén a Dísz tér 10. számú ház pincéjében előkerült középkori kút leletanyagát dolgozta fel és tette közzé Holl Imre 1966-ban. A 13. és 14. századinak meghatározott és a korábbi szakirodalomból már jól ismert kerámiatípusok mellett újakat meghatározni nem tudott, az elemzés során csupán az egyes típusokon belüli variánsok száma gyarapodott24. A következő évtizedekben elsősorban az ország nyugati részének leletanyagaiból készültek kisebb-nagyobb feldolgozások, elsősorban egy-egy jelentősebb ásatás (Sopron, Kőszeg vára, Sarvaly) anyagát téve közzé25. Ezekkel azonban, mivel a bevezetésben megfogalmazott céljaimat közvetlenül nem érinti, jelen dolgozatomban nem kívánok részletesen foglakozni. A kerámiakutatásunk első három évtizedében összegyűlt eredményeket 1987-ben Feld István foglalta össze, de továbbra is Holl Imre és Parádi Nándor eredményeire építkezve26. A tanulmányban közölt rajzos tábla jó áttekintését adja a 13-14. századi edényművességünk formai és funkcióbeli sokszínűségének. A szerző által megfogalmazott probléma megoldására, miszerint „kézenfekvő lenne szociológiai és földrajzi szempontok szerint tagolt áttekintést adni... Magyarország kerámiaművességéről”,27 véleményünk szerint még az összefoglalás megjelenése óta eltelt két évtized alatt sem történtek kísérletek. Némi előrelépést történt az általunk - jelen tanulmányban - vizsgálni kívánt Északkelet- Magyarországon, ahol az utóbbi évtizedben sor került néhány, méreteit tekintve ugyan kisebb, de jelentőségében annál nagyobbnak tartható kutatásra. A Wolf Mária által a borsodi földvár területén feltárt 10. századi település28 és a Simonyi Erika készülő doktori disszertációjában feldolgozásra kerülő több Árpád-kori település29 kerámiaanyagának természettudományos elemzése elsősorban készítéstechnikai szempontok vizsgálatára, valamint még csupán részleteiben sejtett fazekaskörzetek lehetséges lokalizálására irányult. Az ország más területein - tudásom szerint - ilyen szintű és jellegű kutatásokra még nem került sor. Az előzetes jelentésekben, kisebb publikációkban bemutatott csekély számú kerámia korhatározásához 22 Parádi 1963, 207-209. 23 Parádi 1963, 223-224. 24 Holl 1966. 25 Holl - Parádi 1982; Holl 1992. 26 Feld 1987, 261-284. 27 Feld 1987, 261. 28 Wolf 2003, 85-108. 29 Simonyi 2005, 37-38.
