Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 29/3. (2009)
Gál-Mlakár Viktor: A 13-14. századi kerámia kutatástörténete Északkelet-Magyarországon
Úttörő munkásságuk óta ilyen léptékű anyaggyűjtésre és feldolgozásra még senki sem vállalkozott. Holl Imre elsőként a budai vár területén nagy mennyiségben előforduló és kronológiailag jól körülhatárolható fehér kerámia készítésének munkamódszerét dolgozta fel17. Munkája során erősen támaszkodott részben lengyel és szovjet területekről származó, újkori néprajzi párhuzamokra. A budai vár leletanyagában a fazekakon és palackokon megfigyelt és a dolgozatban részletfotókon be is mutatott készítéstechnikai jellegzetességek alapján elképzelése szerint az Árpád-kor utolsó évszázadában egy lassan de már egyenletesebben forgó keresztdeszkával vagy alsó hengerrel merevített kézikorongon készíthették az edényeket, a szerző véleménye szerint, háziipari keretek közt dolgozó fazekasok18. A fazekaskorongra szórt homok vagy száraz növényi törek lenyomata sok esetben megfigyelhető volt a kiégetett késztermék alján. A vizsgálatok során megállapította, hogy a külön elkészített fenékrészre építették agyaghurkák csigavonalban történő feltekerésével vagy egymásra helyezésével az edény testét. Ezeket a korong forgása közben összedolgozták, simították, majd külön agyaghurkák felhelyezésével alakították ki az edény nyakrészét és peremét, melyet különböző módokon tagoltak. Azonban az agyaghurkák egymásba simítása, különösen a majdnem kész edény nyakrészének belsejében nem mindig sikerült tökéletesre, így ezek a nyomok a fennmaradt töredékeken egyértelműen árulkodnak a készítés mikéntjéről, és közvetetten a kerámia koráról. Holl Imre következő, máig rendszeresen idézett és alapműnek tekintett dolgozatában a 13. és 15. század közé keltezhető budai kerámiatípusokat színük és funkciójuk (házi-, asztalivagy díszkerámia) szerint csoportosítva, kronológiai sorrendben haladva mutatja be, igen nagy részletességgel. A budai vár 13. századi leletanyagában egyértelműen a fehér kerámia dominál. Mint Holl megállapítja, a szintén a budai anyagban nagy mennyiségben megtalálható redukált égetésű bécsi edényektől és a fehér kerámiától eltérő - vöröses vagy barnás - színű edények nagyobb arányban a „vidéki” lelőhelyeken fordulnak elő19. A következő századokban a fehér kerámia hegemóniája megtörni látszik. A 14. században, különösen annak második felében, már nagyobb arányban, fordul elő a vöröses, barnás vagy sárga színű, valamint a redukált égetésű, és jellegzetes kihajló peremmel rendelkező bécsi kerámia. Míg az előző évszázadot jellemző leletanyagban szinte csak fazekak, bögrék, tálak és csészék valamint csekély számban palackok fordultak elő, addig az 1300-as években ezek mellett megjelenik a palack füllel ellátott verziója a korsó, vagy a jellegzetes széles szájjal rendelkező kancsó, továbbá csupán az Anjou-korban kialakuló cseréppohár20. Kitekintve a következő századra is, a 15. század első felének végére a fehér kerámia dominanciája eltűnik és helyét a század hatvanas éveitől egy vörös színűre égő kerámiafajta veszi át, melyből a fentebb felsorolt háztartási és asztali edények mindegyikét készítik. A feldolgozás során a bemutatott edényeket és töredékeiket pénzzel keltezett vagy biztosan zárt rétegekből, vagy olyan gödrök anyagából válogatta össze, melyek betöltése egyrétegűnek bizonyult21. A 13-14. századi kerámia kutatástörténete Északkelet-Magyarországon 169 17 Holl 1956. 18 Holl 1956, 191. 19 Holl 1963, 340. 20 Holl 1963, 343-348. Holl 1963, 365-366.21
