Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-09-15 / 16-17. szám
Buenos Aires, 1953. szeptember 15. MAGYAROK ÚTJA k partizánvezér új sikere A világsajtó nem főz sok kommentárt Tito marsainak, a vörös délszláv birodalom zsarnokának most megjelent könyvéhez. L; a. kötet nyugatnak készült, a saját életpályáját mondja cl benne Tito. A társszerző a belgrádi kommunista íclliiyataios , szerkesztője Vladimir Dcdjer. A felvételek, melyek a' mii készültét mutatják ugyanazt bizonyítják amit a könyv, a nagybajéi, fiatal kommunista hírlapíró legfeljebb stilárisan szerző. Az adatok, az elbeszélés száraz, szinte durva egymásutánja, a konokság és lékkuclküliség, mind a Titoé. A délszláv vörös diktátor akkor írta ezt a könyvet mikor már Londonba készült. Vagy legalábbis agyában megfogamzott már a királynölátogatás gondolata. Kétségtelenül tetszeni akait tehát nyugatnak. A belgrádi miniszterelnökség propagandahivatala össze is kereste a legjobb Tito portrékat, a lcgemberíbbnek, legmüvészíbbnek tartott Tito-felvételekct. Nem azokat a napóleoni félisten képeket, amiket a szerb vagy bosnyák parasztnak mutatnak. Szóval ez a könyv a nyugati demokrata kultúr-közvélemény meghódítására készült. De már itt elöljáróban elmondhatjuk Tito első irodalmi alkotása éppen ezért százszor megdöbbentőbb. A világ hallgat. A könyv száz cs százezer példányokban ment szét. De felelős politikus, író, tisztességes, józan nyugati kultúrszellem eddig alig mert hozzászólni. „Államrezon”, „antibolsevista érdek”, —mondják. Mi megmondjuk az igazat, akik így beszélnek mind tisztában vannak vele, leséijtóbb, sivárabb és félelmetesebb önbeismerésekkel államfőnél még sosem találkoztunk. Erről a könyvről csak a legmélyebb lenézés hangján lehetne tanulmányt írni, hát inkább hallgatnak, vagy másról beszélnek. A Tito önéletrajz legfőbb leleplezéseiről emigráns oldalon írtak már. Megírták, bog}' 1., Tito apja egy részeges zagorjei paraszt, 2.,őt pánszláv-cseh szocializmus nevelte a horvát függetlenség ellenségévé, 3-,soha se vett részt Lcninék forradalmában annak ellenére, hogy akkor hadifogoly volt, 4.,pályáját akárcsak Rákosi, Rokosovszky sokmás nem orosz származású bolsevista helytartó) elsősorban az orosz feleségének köszönhette, a 'tizenhatesztendős orosz lánynak, akit mint hadifogoly Szibériában elvett, 5., mindig durván magyarellenes volt, a pánszláv cseh marxizmus nevelte magyargyűlöletre, 6., a katolikus egyházat a századvégi szocialista iparossegédek félmőyelt materializmusával nézi, Istenről, és gondviselésről nem tud, 7., a vörös forradalom irodalmát is csak negyven éves kora körül ismerte meg, mikor a Kommitern tanácskozások idején Moszkvában a Lux szálló fényűző szobáiban bezárkózott, mert elszégyelte magát, hogy elvtársai mi mindent tudnak, 8.,eszmények, elvek sosem érdekelték mint a történelem igazi nagy forradalmárait. Moszkvával soha ilyen kérdésekben nem vitázott, 9., eszmei és erkölcsi kérdésekben csak egy zsinórmértéket ismer: önmagát. Tehát a történelem egyik legönzőbb embere. Az egy két hü beszámoló ezeket a kérdéseket érintette már. Egy északamerikai meg egy ausztráliai magyar újság méltóan visszautasították azt, amit ő, a délvidéki magyarság hóhérja az 1903-as horvátországi zavargásokkal kapcsolatban a magyar elnyomásról írt. Kimutatták, hogy éppen a Tábornagy úr e perfíd fejezetéből derül ki legjobban, milyen jelképes volt Horvátországban a magyar ,,líra lom'. Csak a vasútnál használták a magyar nyelvet, a nép azt se tűrte, sárbataposta a magyarság felségjelvényét a magyar zászlót, ha a vasutasok ki merték tűzni. Járásbíróság, posta, megye, az összes államhivatalok horvátul beszéltek, nem tűrték a magyar szót. Próbálna meg Tito úr alatt egy magyar község így viselkedni az állammal szemben! A főtanulságot azonban alig merik érinteni. Pedig a világsajtónak ordítva kellene most hirdetni: Tito e könyvében kommunistábbnak tartja magát a vörös Moszkvánál! Tito azt írja a sorok közt, Sztálin megalkuvó volt már, ravasz taktikus kispolgár. Sztálin meg akarta kötni az ü kezét a polgári politikusok elintézésében. Sztálin gyáva hátmegetti megoldást ajánlott a polgári politikusok ügyében bátor kiállás helyett. Az egész Sztálinnal való öszszeveszés, a könyv szerint Mihájlovics tábornok likvidálása körül kezdődik. Titonak már A TÁTRAI?AN ÉRZI MAGÁT! Télen-nyáron szívesen lát- • ja vendégül a cordobai o hegyvidék egyik legszebb • pontján a o KÖSZEGKATAT - PENZIÓ • Kényelem, nyugodt pihenés Magyar konyha remek ételei Kirándulási lehetőségek Rendkívül olcsó ára,k Magyaroknak kedvezmény! Részletes információt levélben küld: Sra. Kőszegfalvi, Villa Glardino, Est. Thea, Sierras de -Córdoba kezében volt a szerb nemzeti mozgalom hőse a háború folyamán, már körülvette főhadiszállását, már kivégezhette volna. Nem tette, Moszkva egy rádióadása miatt. Ugyanez történt az első Sztálinnál tett háborúutáni vizitjén. Tito ott lecsirkefogózta az öszszcs szerb nemzeti és polgári politikusokat, gyáva hazaárulóknak nevezte. — Hát önnek Walter elvtárs (ez volt az akkori moszkvai fedőneve) mindenki csirkefogó? — szólt rá Sztálin haragosan. —- Igenis, mind csirkefogók. Sztálin hiába kérlelte a király embereivel való látszat-kiegyezésre Tito ma is büszke, hogy nem engedett, Tito ma is büszkén hirdeti meg nyugatnak, hogy Drazsa Mihaj lovicsot Péter király hős bizalmi emberét, aki vele egyidőben küzdött a balkáni hegyek közt Szerbia szabadságáért, tulajdonképp Sztálin szándéka ellenére végeztette ki. Tito büszke ma arra, hogy ő Sztálinnál határozottabb, és könyörtelenebb kommunista. A könyv Sztálin halála után került könyvpiacra. Ez is kell hogy nyugatot gondolkozóba ejtse. Tito halottba rugdos. Viszont az élő Malenkovról sehol egy sértő szó. A kapu nemcsak a bolsevizmus felé marad nyitva, de Sztálin utódai felé is. Mert mi a vád Sztálin személyén kívül Moszkva ellen? Az hogy túlságosan centralisták és bürokraták voltak? Hogy a kominform emberei közül egyesek bársonyszékből védetten nézték a világot? Halk dadogó kis kifogások ezek. Öt perc alatt, egy két reformmal kioperálhatok. Egy Malenkov nyilatkozat és minden mehet a régiben, jöhet megint az ölelkezés. Csak tessék elismerni Tito kis helyi istenségét és kész! Ha valahol a Duna mellett, vagy a Balkán hegyek között megindulna a háború, akkor ez a könyv inkább azt bizonyítja, Tito csak kommunista oldalon állhatna. Melegen ajánljuk ezt a könyvet Attlee volt angol miniszterelnök úrnak, aki legutóbb Belgrádba érkezve a pályaudvaron lelkesen jelentette ki: ő a szocializmus eredményeit jött tanulmányozni Tito országába! A kikent-kinyalt diktátor, aki nyalkaságban, fodrozott ezüsthajával, tábornagyi karácsonyfadíszeivel messze túltesz Göringen, talán Napóleonnak képzeli magát, könyvében pontosan megmondja mi az ő szocializmusa: a legszélsőbb partizánbolsevizmus. Mi van ezen tanulmányozni való? A nyugati diplomaták tárgyalhatnak Titoval, — diplomatának az ördöggel is tárgyalni kell — de ha ezután az önéletrajz után egy krajcárnyi hitele maradt Tito- Broz Josipnak Nyugat előtt, akkor vág}' hűdöttek, vagy öngyilkosok vagyunk mi nyugatiak. V. Gy. ABC levél Truman levéltári kutatásáról, a fiun Dávidról s egy bolsi diplomatáról, aki most Mossadegh helyett lett öngyilkos A Azt 'suttogják, hogy a minap éjszaka a washingtoni elnöki rezidencián megszólaltak a szirénák. Mint néhány tapintatlan újság pletykázta: az összes vészjelző készülékek s riasztólámpák azt jelezték: betörő jár a Fehér Házban, mégpedig a legkényesebb, legjobban őrzött osztályt dézsmjálja, az elnöki titkos levéltárat. Rendőrség, altiszti kar, civilruhás testőrök mind összefutottak. Levéltári tisztek kíséretében felhúzott revolverekkel hatoltak be a levéltárba. Betörő helyett Truman ex-elnököt találták ott egy kivilágított asztalnál, nagy okirat-búvárkodásba merülve. Mit keresett ott pápaszemes kedvencünk, kit egy idő óta annyira nélkülözünk? Reméljük, nem az emlékiratain dolgozik! Vannak emberek, akik nem tudnak soha belenyugodni abba, hogy nem csináltak történelmet, legfeljebb a történelem csinálta őket egy rossz órájában Mégis feltűnő most ez a különös éjszakai levéltári kutatás. Vajh milyen adatokra van még szüksége Trumannak, aki az egyik televíziónál — mint hirdetési főnök — már megtalálta igazi hivatását. B Lavrentiev, teheráni szovjet nagykövet állítólag öngyilkosságot követett el egy moszkvai szanatóriumban, mert nem mert Molotov előtt jelentést tenni. Ebben a híradásban az egész perzsa államválság lényege és értelme benne van. Mossadegh, a matuzsálem-korú napkeleti varázsló az elmúlt négy év alatt ellentmondó mutatványok egész sorozatával szédítette a világot. Lázadásra szította a perzsa nacionalizmust, a lázadó csőcselékkel elrabolta a perzsiai angol olajvállalatokat, aztán a sah híveivel leverte a lázadó Tudeh-het, majd az amerikaiakat megzsarolva a sah ellen fordult. Először csak a vagyonát koboztatta el, később már a külvilággal való érintkezését is megtiltotta neki. Betetőzésül megint a kommunista Tudeh-hez és a — Szovjethez fordult, hogy a harmincnégy éves, álmatag uralkodót végleg elűzze hazájából. Ezzel vége is lett a varázslatnak. Most, hogy Mossadegh tán még mindig abban a pizsamában, amiben egy barátja villájában, a fogas mögött elfogták, börtönében elmélkedik a sors forgandósága felett, egyszerre kiderül, hogy a nagy liazafiság, a „nemzeti heroizmus” igazi mozgató erője ki volt. Lavrentiev, a teheráni orosz nagykövet sohasem fogadta Mossadéghet, ! az öreg méregkeverő, aki az ókori alkimisták módjára a salakból és sárból akart aranyat keverni, a nyilvánosság előtt minden szovjet összeköttetést megtagadott. A nagyszámú tisztviselői karával és szabályszerű fegyveres testőrséggel védett teheráni szovjet nagykövet csak akkor jelent meg egyszerre a színen, amikor a sahhot elűzték. Ue akkor egész nyíltan átvette a kormányzatot. Igaz, rövid volt a pünkösdi királyság. Lavrentiev nem ad referátumot, inkább a halált választotta, — öngyilkos lett az öreg perzsa diktátor helyett. Mert Molotov és Malenkov nem olyan kegyesek, mint Perzsia karcsú, átszellemült arcú, fiatal uralkodója, aki ma is Mossadegh életéért és szabadságáért könyörög tábornokainak, akik most végre megelégelték Kelet legfurcsább, legkúfárabb, az Ezeregy éjszaka gonoszai közé illő méregkeverőjének munkáját. Clíogy a maroknyi finn nép példája még ragyogóbb legyen, el kell mondanunk, mi történt a legkisebb finn egyházközségben, az ország két százalékát se jelentő, finn ortodox görögkeleti egyházban. A finn ortodoxok azelőtt a moszkvai pátriárkához tartoztak. Most a demokrácia értelmében minden hívőnek szavaznia kellett, hova akarnak tartozni ezentúl. S a finn görögkeletiek, az orosz vallási ortodoxia neveltjei, odafent, a szovjet medve torkában, a teljesen leszerelt, kifosztott, orosz helyőrséggel körülvett országban kimondták, ők nem a moszkvai, hanem a konstantinápolyi görögkeleti pátriárkához kivárnak ezentúl tartozni. Nem hisszük, hogy van a vasfüggöny mögött még egy nép, melynek fiai, a legkisebb dologban is így ujjat mernének húzni az orosszal. A finn Dávid megint kiröpített egy kövecskét az orosz Góliátra. Szepesi Sándor Tito önéletrajzához alig mer hozzászólni a világ
