Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-02-10 / 5. szám
2. oldal. Buenos Arres, 1953. február 10. MAGYAROK ÚTJA 40’a^orsz^K törvényes államfőjére. Bármint gondolkodtunk, bárjnint cselekedtünk 44-ben, 4 liben és előtte, vagy utána, az most ne befolyásoljon elhatározásunkban. A múlt ne verjen élaet közénk, amikor a jövőről van sző. A kormányzó már megbocsátotta az ellene elkövetett hűtlenséget; s ne felejtsük el, hogy csak ö bocsáthat meg, mint törvényes magyar államfő, az ö aka» tata ma a magyar nemzet akarata; a Tőle kapott hatalom a ♦ magyar nemzettől származó jo-y , gos hatalom. Nekünk szabad föl- ¡ | dön élő régi és új emigránsoknak j j csak egy kötelességünk van: követni zászlaját, ha elérkezettnek látja a pillanatot, hogy egységes erőfeszítéssel I leverjük nemzetünk testéről a kommunizmus és Trianon kettős bilincsét. i Dr. Nemes László, György János, Dr. Szöczy Árpád, Dr. Lányi János, Bálint Kálmán, Felszeghy S István, Borsi Tivadar. * Egységes emigrációs közvéleményt! M&rlaffi Lajos az erdélyi po- • litikai élet ismert képviselője, a száműzetésben létesült UNIÓ európai vezetője. Megszólalása mindig figyelmet kelt az emigráció életében. Az ¡emigráció egységéről az alábbiakat mondja: A javasolt magyar emigrációs szervezet megteremtésének kétségtelenül az volna a célja, hogy az emigráció szellemi és anyagi erőinek minél szélesebb alapon történő összefogása útján egy olyan akciőképes szervet létesítsen, amelynek segítségével az emigráció betöltheti hivatását és elvégezheti az ebből kifolyólag reá háramló feladatokat. Az emigráció hivatása az elnémított és magával tehetetlen nemzet érdekeinek külföldön való képviselete. A második világháború után küldőidre szakadt magyarság csak addig tekinthető emigrációnak, amíg ez a hivatástudat él benne és annak minden erejével igyekszik is eleget tenni. Ez a hivatás három kimagasló fe- | ladatot ró reá: 1) Az adott lehetőségek ke- ; rétében elő kell mozdítania a \ nemzet felszabadítását. 2) ' Elő kell készítenie a nem- ¡ zet külpolitikai helyzetét a fel- ! szabaditás idejére, hogy a bekö- i vetkező újjárendezés az addig minden önálló külpolitikai tévé- : kenységre képtelen nemzetet ne érje készületlenül. 3) Hogy a két előbbi felada- j tát eredményesen végezhesse,: széleskörű, nagyvonalú és főleg ! abszolút tárgyilagos külföldi tájé- \ koztató tevékenységet kell foly- i tatnia, amelynek nemcsak a nem- ; zet múltjára és jelenére, hanem a nemzet jövőjét érinthő kérdé- j sekre is ki kell terjednie. E tá- ! jékoztató tevékenységgel fel kell j keltenie a Nyugat érleklödését a magyar probléma iránt és mindenek felett barátokat kell sze- j reznie a magyar nemzetnek. Az emigráció hivatásának és i legfőbb feadatainak e rövid ősz- j szefoglalása alapján vizsgáljuk ¡ meg, hogy adva vannak-e egy ¡ széleskörű összefogásnak előfel- i tételei e feladatok megoldására. ! Ehhez szükséges volna mindenek- I előtt, hogy az emigráció egy je- j lentös részéiben megközelítőleg ; egységes felfogás uralkodjon az j elérendő célokat és elvégzendő i feladatokat illetőleg, de nem ke- j vésbbé azok gyakorlati keresztül- ¡ vitelének módozatait illetőleg" is. ; Ez ma, mint mindnyájan tudjuk, j távolról sem áll fenn. Ahány politikai csoport vagy sajtóorgánum, annyiféle elgondo- i lás és felfogás van éppen ezekben a kérdésekben. Gondoljunk csak a különféle nagyhatalmi orientációk híveire, akik mind kizárólag a saját elgondolásaikat tartják az egyedül üdvözítőnek. Vagy nézzük a nemzetünket legközelebbről érintő, a Duna medence Pinczinger Lajos: Óceán Vundorai Az első kötet ára: 20. • pesos Kapható a Magyarok útja és a Délainerlkai Magyarság kiadóhivatalában. újjárendezésének problémája körül fennálló, mélyreható ellentéteket, amelyek az emigráció széles rétegeit uralják és a legelkeseredetebb vitákat idézik fel. Ezzel szorosan összefügg a többi dunamenti népekkel, illetve azok emigrációival kiépitendö, barátságos kapcsolataink kérdés’, amely körül szintén a legkülönfélébb nézetek uralkodnak De nem kisebb zűrzavar áil fenn a külföldi tájékoztatás terén, ami nemzeti szempontból talán a legártalmasabb, mert a legellentétesebb, sőt ellenmondó tájékoz- í tatást nyújtja a nyugati nemzetek közvéleményének, anii szavahihetőségünket aláássa és a nyugati közvéleményt a magyar probléma megítélésénél zavarba ej ti. Csak e néhány példából a sok közül is láthatjuk, hogy a .mién körülmények között hiányzik minden közös alap az erők öszszefogására az emigrációs 'eladatok megvalósítása érdekében Mindenekelőtt tehát arra kellene törekedni, hogy bizonyos kérdésekben, amelyekben való egységes állásfoglalás nélkül az elsőrangú emigrációs feladatok I meg nem oldhatók, az emigráció. I ban egy megközelítőleg egységes ¡ közvélemény alakuljon ki, amely j egy későbbi összefogás alapjául | szolgálhat. Politikusaink és volt ¡ diplomatáink feladata volna el- ! sősorban azt a közős alapot meg- j találni, amelyen ez az egységes i közvélemény felépülhet. De tér- i mésztesen bekapcsolandók volná-1 nak ebbe a munkába egyházi és szellemi vezető személyiségeink is. A döntő szerep azonban ezen elgondolás megvalósításában az emigrációs sajtóra várna, mert a sajtó közreműködése és szoros együttműködése nélkül ez meg nem valósítható. Csak ha ezt az egységes közvéleményt sikerült kialakítani, akkor lehet a világszervezet megteremtéséhez a siker kilátásával hozzáfogni, addig legfeljebb egy újabb életképtelen és célját tévesztett szervezetet lehetne alakítani a számos eddig létesített hasonló szervezet jnellé. Ez a perspektíva az egységmozgalom jó szándékú, lelkes híveit talán pillanatnyilag elcsüggeszti, de nem szabad elfelejteni, hogy hosszú évek mulasztásait kell most pótolni. Viszont egy egységesebb közvélemény kialakulása a kijózanító, rideg nyugati környezet hatása alatt az emigrációban nyomokban már is észlelhető és a lelkek ma fogékonyabbak a higgadt, józan, reális meglátások iránt, mint néhány év előtt. Helyes irányítás mellett a mai helyzet gyökeres megváltozása sokkal rövidebb idő alatt következne be, mint azt sokan ma gondolják. Akkor megszülethetik az igazi magyar egység, amelyre mint szilárd alapra lehet építeni és amely végre lehetővé fogja tenni, hogy ez az emigráció történelmi hivatásiét betölthesse, amire oly sokáig hiába várakoztunk. Hogy az egységmozgalom elindítására kikhek a személye volna alkalmas, a fentiek alapján tárgyatlan. Az ajánlott eljárást önmagában véve is helytelenítem, mert antidemokratikus. Ennek elriasztó példája a new-vorki bizottmány. HACIA LA SOVIETIZACITOTAL Con el año 1953 entra Hungría en la fase máscrítica de su calvario de postguerra. Matías Rákosi, desde hace ocho años el lugarteniente de Moscú en Budapest, dejó caer los últimos velos pudibundos con que disfrazaba hasta ahora su dictadura, y en lugar de llamarse Vicepresidente, asumió la Presidencia del Consejo de Ministros. El gitano iletrado que antes de él ocupó nominalmente la más alta jerarquía del país desaparece de la escena política como desaparecen en turnos todos los antiguos equipos de subjefes de la administración comunista. Un “gabinete interior” de cinco Viceprimer-Ministros rodea al monigote de Stalin, y otros veinticuatro Ministros se afanan dócilmente en poner a las órdenes de Moscú el aparato burocrático del Estado húngaro, que en los tiempos “reaccionarios” fué dirigida por diez Ministros. Privado de sus mejores elementos, que desaparecieron en prisiones o huyeron al extranjro, deportados a campos de internamiento o Siberia más de 100.000 de sus intelectuales, el pueblo húngaro padece mudo e impotente la abominable ssclavitud, a la cual le somete la fuerza superior de la ocupación soviética. Todo el país es hoy, como lo definió el líder exilado Tibor Eckhardt ante la Comisión Investigadora de las Naciones Unidas, un enorme campo de trabajos forzados. La acción comunista dirigida desde Moscú, manifiesta su presión en tres direcciones: Primero: industrialización del país, o mejor didicho, transformación de la industria de la producción de consumo al servicio de la economía bélica. Planes quinquenales regulan, igual que en otros países sovietizados, la ampliación y extensión forzada de la (producción de armamentos, de la cual entre 70-80 % va sin compensación a la Unión Soviética. El petróleo y aluminio extraído de Hungría va por el mismo camino, mientras el uranio obtenido en Checoslovaquia se elabora en los laboratorios atómicos de Budapest en instrumentos mortíferos al servicio del imperialismo comunista. La segunda ofensiva comunista va dirigida con-I tra la población de los campos. Mientras que casi el 90 % de la industria y comercio del país está ya en manos del Estado, de la tierra agrícola casi el 75 % queda todavía en propiedad de ¡privados. Una campaña terrorista bajo el lema de “koljosización” tiene a expropiar o transformar en cooperativas comunistas el último terreno, donde se refugió hasta ahora el cuerpo y alma de la humanidad más sana del país. Paralelamente con estos esfuerzos físicos, trabaja el dominio del mal en la corrupción de los espíritus. La ¡persecución de la religión, en primer lugar de la iglesia Católica, es una manifestación de esta ofensiva contra las almas. Otra es la bolckevización de la educación nacional. Desde los hogares de niños hasta las Universidades. La inulcación de la doctrina comunista es objetivo principal de todas las instituciones educativas, y la “formación espiritual” moscovita es más importante en la selección de los cuadros administrativos que todos los conocimientos especiales. ¿Hasta dónde y hasta cuán? La resistencia de las almas, el sabotaje en las oficinas y campos todavía no está superado. A pesar de la vocinglería del aparato propagandístico, a pesar de las crueldades bárbaras de las cámaras de tortura policíacas, a pesar de toda presión y engaño, las masas del pueblo húngaro no son comunistas. Lo prueban las constantes “depuracioes”, los innumerables procesos contra “saboteadores”, las deportaciones punitivas de pueblos enteros. Y lo prueban las censuras de la Prensa comunista contra la “falta de colaboración” "entre la juventud y los templos todavía llenos de fieles. Pero Moscú trabaja impacabiemente. El tiempo corre, y contra los métodos del Uranismo del siglo XX, las probabilidades de sobrevivencia son limitadas. Si hay salvación todavía para la Europa esclavizada, tiene que llegar a tiempo para que haya supervivientes. (Del boletín informativo de las naciones oprimidas por el comunismo."— Madrid, 1953 II.) “También Dios lo quire”, ez a címe annak a keresztesháborúk idejéről szóló történelmi regénynek, amely Argentínában a nagy regénysikerek közé tartozik. Az Editorial Jackson de Edicinoos Selectas kiadásában megjelent regény szerzője magyar írónő. Zachár Ilona, a világhírű zeneszerzőnek, Dohnánvi Ernőnek felesége. ★ Március 1-én mutattak be New Yorkban Pohárnok Jenő új darabját: “Nincs irgalom!” Az antibolsevista, hazai korkép nagy sikert aratott. A Magyar Irodalmi Kör nem csupán irodalmi hivatást teljesített gyújtó hazafisággal megírt színpadi mű színrehozalalával. A rendező Reviczky Kálmán volt. Szereplők: Aszódy C. Mihály, Szentandrássi Kálmán, Bodán Margit, Falvay Márton, Kruipkai Ibolya, ürményi Irma, Pécsi László Mikó Zsigmond, és Bodrogi Márton. ★ új sajtótermék jelentkezett a mostanában annyi változáson átmenő argentínai emigráns sajtóéletben. Megjelent a “Moszkitó” (Szúnyog), az első itteni élclap. A nagy hozzáértéssel és feltűnő ötletességgel összeállított lap bemutatkozó száma az emigráns közélet számos jelenségét célbaveszi. Nekünk az a vicc tetszett legjobban, amelyben a Buenos Airesben lakó Fiilöp László honfitársunk annak megállapítását kéri, hogy nem róla nevezték el a Fülöp-szigeteket. ★ Megalakult Párizsban a Magyar Keresztény Szakszervezetek Szövetsége, amely a Rerum Novarum és a Quadragesimo Anno szellemében egyesíti a marxistaellenes erőket. Első körlevelében éppúgy harcot hirdet a bloseviz! mus ellen, mint az újjáéledő li- I beralizmus, a nemzeti kommunizus és a marxizus maradványai ellen, őrködnünk kell — mondja a körlevél, •—- hogy az általános szegénységből elindult magyar társadalmi élet a keresztény szociális igazság, a tiszta demokrácia és magyar tradícióink törvényei szerint fejlődjék. A titkár! ság címe: Bencze György, 26, rue Montholon PARIS, (9) ★ A Szabad Európa Bizottság középeuróipai tanulmányi központja meg akarja vásárolni, vagy kölcsönvenni a következő j elemi- és középiskolai tankönyveket, melyek Magyarországon 30 és 1948 között jelentek meg: Magyar Nyelvtan, Magyar Irodalomtörténet, Magyar Olvasókönyv Magyar Földrajz, Magyar Történelem. A központ kéri, hogy e könyvek tulajdonosai szíveskedjenek Dr. I. L. Kandel, Rom 308, 4 West 57th Street, Nelw YTork 19, N.Y., U.S.A. címen tudatni a könyv szerzőjének nevét, a könyv Magyarországról kisgyermekként elkerülő fiúktól kaptuk az alábbi levelet: az első argentínai cserkésztábor megható záróhangzatát. A múlt hónapban beteljesedett j végre mindnyájunk legnagyobb J vágya, amit már remélni se mertük: cserkésztáborban voltunk! Két hétre itthagyhattuk a füstös, meleg és párás fővárost és kint lehettünk a természetben, a gyönyörű tengerparton, a Villa Geselli „magyar sátortábor”-ban. Két hétre elfelejthettük, hogy emigránsok vagyunk; két hétig testben és lélekben egészen és csak magyarok voltunk. Magismertük a cserkészélet szépségeit, megtanultuk törvényeit. Délutánonként izgalmas csatákat vívtunk a bozótban, vagy homok-dombok mögött rejtőző "ellenséggel”, jelentéeeket vettünk fel, kémeket lepleztünk le, hogy utána a tenger hullácímét, megjelenési idejét, kiadóját, odalterjedelmét, továbbá azt, hogy a könyvet mennyiért hajlandók a központnak eladni, vagy fényképezésre rendelkezésre bocsátani. ★ Az “AFBN” Magyar Osztálya newvorki fiókjának »választmánya fehívást adottki a mai személyi összetételű Nemzeti Bizottmány ellen és javasolja, hogy a magyar száműzetés szervei világrészenként jelöljék ki a vezetőket, akik egy végrehajtási terv alapján megalkotják az emigráció által választott és elismert politikai csúcs-szervet. ★ Meghalt dr. Felszeghy János, aki a magyarság érdekeinek képviseletében működő egyetlen diplomáciai állomásunkon, Madridban teljesített szolgálatot és a legnehezebb időkben is önfeláldozó módon támogatta M.arosy követ küzdelmes munkáját. Dr. Felszeghy a spanyol polgárháború hadirokkantja volt. maiban hütsük le felhevült képzeletünket. De a legszebb természetesen az esti tábortűz volt, mikor a tűz köré gyűlve, leheveredtünk és hallgattuk vezetőink tanítását. Még a legkisebb zöldfülű cserkészgyerek is lélekzetfojtva figyelt és utána vége-hoszsza nem volt a tréfáknak, mókáknak, vidám cserkészjátékoknak és az édes-bús régi daloknak. E felejthetetlen két hétre viszszagondoíva, eltölti szívünket a hála, és szeretnénk megköszönni Leskó Béla bátyánknak mindazt, amit értünk tett. Tudjuk, hogy szavakkal nem lehet meghálálni azt a sok áldozatot, amit magára vállalt. Mégis szeretnénk, ha tudná, hogy fáradozása nem volt hiábavaló. Tanításait megfogadjuk és igyekszünk, hogy azok szerint éljünk. E táborozás jelszava szerint “krisztusibb keresztények és magyarabb magyarok” akarunk lenni. Jó munkát! A Rigó, Sirály és Fecske Örs levele
