Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-07-30 / 13-14. szám
10 Buenos Aires, 1953. július 30. MAGYAROK ÚTJA hogy a széppé tételében legyenek segítségünkre. Szeretném, ha ez olyan lenne, amely minden kritikát elbír és idővel egy kicsiny, de válogatott magyar müvekből álló képtár felett is rendelkeznénk. Remélem sikerülni fog nagynevű festőink alkotásaiból néhányat megszerezni, akár letét, akár vétel formájában. Ha már gyűjteményről beszélünk, szabadjon kitérnem a könyvekre és a magyar hanglemezekre is. Mindkettőre nagy szükség van, elsősorban ifjúságunknak, a magyar szellem fenntartása érdekében. Az ifjúságnak pedig bőséges alkjaimat akarunk nyújtani, hogy nemes szórakozását megtalálja és az egyesületi életből részét kivegye. Rendszeres oktató filmestéket tartunk majd, s bízom, hogy rádió és televizióval foglalkozó tagtársaink lehetővé teszik, hogy egy-egy készülékhez mielőbb hozzájuthassunk. Szeretnök, hogy tagtársaink képességeiket ne csak nekünk, de argentin barátainknak is megmutathassák, alkotásaikból kiállítást rendeznének. >Egy-egy fontosabb problémával kapcsolatosan alkalmat adunk, hogy vitaesték keretében a tagok közvetlenül is hozzá szólhassanak a mindnyájunkat érintő, fontos kérdésekhez. Ahhoz, hogy az elmondottakat és sok más fel nem sorolt tervet, mint például a nyári klubház gondolatát meg lehessen valósítani, ahhoz mindenegyes tag aktív segítsége szükséges. Elsősorban életképességünk biztosítására a taglétszámot jelentékenyen növelnünk kell, hiszen még sokan hiányozak sorainkból. ¡Minden ötletet és segítséget örömmel veszünk, ami az egyesület és az egység erősítésére vezet és ebben a tekintetben a hölgyekre nagy feladat vár. Szeretném, ha nem felejtkeznénk meg arról, hogy minden egyesület, legyen az külsőleg a legfényesebb is, csak annyit nyom, amennyivel tagjai annak szelleméhez hozzájárulnak. Itt nem csak arról van szó, hogy legyen egy hely ahol bridgelni, táncolni lehet, de ahol kialakul az összetartás érzése, ahol leomlanak közöttünk a válaszfalak, amelyet bizalmatlanságnak, kicsinyeskedésnek, vagy irigységnek nevezünk. A Kelet népe leoldja saruját, ha otthonába lép, ugyanúgy mi is hagyjuk kiviil kicsinyes bajainkat és nemesebb érzéssel lépjünk be a magyarság e szentélyébe, ahol az áldozatkészség, összefogás legyen az egyesületi élet vezérmotívuma. T. Közgyűlés! AI élt áztassanak m e genged ni, hogy az elnök úr magasan szárnyaló bevezető beszéde után — amelyből nagy reményeket meríthetünk egyesületünk felvirágozását illetően és amelynek tartalmával teljesen egyetértek — a magam részéről is őszinte köszönetét mondjak a személyem iránt megnyilvánult kitüntető bizalomért és kérem, hogy mint akire most már egyesületünk ügyvitele hárul, néhány őszinte szót szólhassak a Magyar Házzal kapcsolatos felfogásomról és azokról az irányelvekről, amelyeket követni kívánok. Mindenekelőtt be kell vallanom, hogy nem számítottam megválasztásomra, mert a választásból kizáró okoknak az a sorozata — amelyet egy olcsó vásári korlézia fennhangon hirdetett — úgyszólván maradék nélkül vonatkoztak személyemre. Hiszen ezek szerint: 1. származásom, 2. volt Nemzeti Casinói tagságom, 3. volt politikus mi voltom, 4■ valamint az a minőségem, ha az utóbbi tíz évben nem is voltam politikus, de ha előző múltam alapján mégis valamilyen irányt képviselek, 3. végül az u. n. öregek illetve ahogy mondani szokták „vén hülyék” kategóriába tartozásom, miután mégsem sorozhatom magamat már a fiatalok közé, mind olyan kizáró okként szerepeltek ezen korteske<,dés szerint, melyek alkalmatlan ! ná minősítettek a r r a, hogy t Magyar Ház vezetőségében he lyet foglalhassak. Mindössze egy olyan kizáró ok volt, amelyet nem vehettem magamra és pedig ,,a jól öltözöttség” kritériumát. Mert sajnos a húsz évvel ezelőtt készült és a divatból régen kiment öreg ruháimat hordom el. De n c rn azért hoztam fel mindezt mintha jelentőséget tulajdonítanék ennek a primitív és demagóg kortesfogásnak, amely csak arra alkalmas, hogy éket verjen a magyar és a magyar közé — hanem azt kívátntam ezzel kifejezésre juttatni, hogy ha a közgyűlés bölcsessége felül tudott emelkedni ezeken a kicsinyes és a demokrácia elemeivel élesen szembenálló szempontokon, hogy akkor ez a körülmény fokozott kötelességteljesítést hárít reám, a rétim bízott erkölcsi javakkal leendő sáfárkodás tekintetében, de éppen olyan fokozott kötelességteljesítést parancsolnak nekem éppen azok az imént felsorolt kizáró okok is, amikor a számomra kijelölt munkahelyemet elfoglalom. De van ezenkívül még egy másik, annyit hangoztatott kérdés is, melyre a lezajlott választás határozott választ adott, ugyams, hogy kié legyen hát a Magyar Ház?! A megboldogult Lultor Fejse vájjon mindehhez a magam személyében mit adhatok? Amikor először értesültem arról, hogy tagtársaim közül egyesek komolyan gondolnak arra, hogy engem az elnöki székre jelöljenek, őszintén szólva megdöbbentem, mert soha nem vágytam reflektorfénybe. Egész életemben független voltam és csak hivatásomnak éltem. Ez nem jelenti azt, hogy a közügyek iránt érzéketlen vagyok, ellenkezőleg bennem a közösség iránti kötelességérzet már diákkorom óta megvan, de ténykedésemet úgy intéztem, hogy személyileg mindig a háttérben maradtam. Igyekezem is barátaimnak megmagyarázni, hogy erre a tisztségre nagyon sok olyan alkalmas tagja van az egyesületnek, akik erre rátermettebbek mint én. A felhozott ellenérvek gondolkodóvá tettek és egyszerre megvilágosodott bennem egy kis epizód. Vagy háromnegyed évvel ezelőtt történt, egyikén ama megszokott szombati délutánokon, amikor „monsignoreval” otthonomban megbeszéltük az itteni magyarság ügyes-bajos dolgát. A diskurzus folyamán — a Magyar Házról volt szó — egyszerre csak megfogta kezemet illusztris vendégem, kérő tekintetét felém irányítva; ,,A Magyar Házat pedig nekünk, kettőnknek kell megvalósítanunk”, — mondotta. Nem gondoltam akkor, hogy ez tulajdonképpen végrendelkezés, amit nékem a fegyverhordozónak kell végrehajtani, még akkor is, ha ez mérhetetlen terhet ró reám. M'élyen tisztelt Közgyűlés! Amit az egyesületnek nyújtani tudok, egy teremtő, alkotó életnek tapasztalata és dinamikus lüktető ereje. Családom négy évszázad óta csak maradandót alkotott, hogy csupán egyet említsek a sok közül a ma már müemlékiszámbamenő, a múlt évszázad húszas éveiben épült gellérthegyi citadellát. — Magam is igyekeztem a magyar mérnök jóhirnevét öregbíteni. Ha az egyesület tagjai olyan jóakarattal lesznek segítségemre, amilyennel szándékomban van, hogy a Centro Húngaro ügyét előbbre vigyem, s fogyatékosságaimmal szemben elnézőek lesznek, akkor hiszem, hogy nagynevű elődöm tervét maradéktalanul megvalósítjuk. A megtisztelő bizalmukért a tisztikar és a magam nevében hálás köszönetét mondok s Ígérem, hogy jó sáfárjai leszünk nagyra hívatott egyesületünknek. rene által élétrehívott Magyar Ház az Argentínában hajlékra talált magyar emigrációnak a háza lett és ma is azoké maradt akiké volt. Ez a ház — nézetem szerint — nem lehet minden tisztújításnál politikai csoportok versengésének a tárgya, ez egyetemes magyar érdekeket kell, hogy szolgáljon. Ezen a házon belül tudnunk sem kellene azt, hogy ki milyen politikai párthoz tartozik, vagy a bizottmánynak melyik árnyalata felé tájékozódik. Aki ezt nem érzi át az nem tesz jó szolgálatot a Magyar Háznak. A Magyar Ház irányítása azok feladata maradt, akik alapítójának elgondolásait tették magukévá és ennek értelmében készek szembeszállni minden olyan törekvéssel, amely ezt — a közérdek szolgálatára hívatott szép intézményt — akár politikai ugródeszkának szeretnék felhasználni, akár egyéb egyéni célokat szolgáló törekvések elérésére gyümölcsöztelni. A Magyar Házra vonatkozó részletes munka-pro grammot illetően nem kívánok ismétlésekbe bocsóijtkozni, mivel az elnök úr ezt igen szépen kifejtette, amit minden tekintetben magamévá, teszek. Ezek után még néhány szóval kitért a választásokat megelőző szenvedélyes harcmodor ecsetetelésére majd így folytatta: De ma — t. közgyűlés — a választás megtörténte után nem rekriminálni kívántam, amikor mindezekre a közösségünkre ká- I ros jelenségekre nyíltan, magyar őszinteséggel reámutattam, h a'^n e m a múlt tanulságaira hivatkozva a j ö v ő megszívlelése érdekében szólok. Egyszersmind baráti jobbot nyújtok mindenki felé, aki önzetlen szándékkal közös ügyünkért dolgozni kíván. Ezért a mai naptól kezdve a magam részéről nem a múltat hanem a jelent és a jövőt jogom csak nézni és ezt fogjuk számonkérni egymástól. , Láttuk a választás során, hogy kiben-kiben mennyi aktivitás és áldozatkészség rejtőzik, kérem hogy méltóztassanak ezeket az energiákat mind latbavetni, ha közösségünk érdekéről van szó, hogy azon az úton, melyen elindultunk, előrehaladhassunk. Egy ilyen építő és békés, megértő munkához kérem az egyesületünk mindenegyes tagjának bizalmán és szives támogatását. A' Centro Húngaro új bizottságai A választás és a velejáró hangulat tehát befejeződött, hogy helyet adjon a munkának. Bármennyire örülünk az új tisztikarnak, nem titkolhatjuk el sajnálatunkat, hogy néhányan olyanok is kimaradtak abból, akik igen sok eredménnyel tevékenykedtek a múltban, mint például Dominits László. Hisszük azonban, hogy a választások alatt megmutatkozó versengés nem a tisztségeknek szólt, hanem a ma-Jogügyi bizottság: Krúdy Ferenc, Koppányi Dénes, Valézy Lajos, Imrédy Tamás. Szociális bizottság: Leskó Béla, Grosovichné Sövény Terézia, Bánföldi Antalné, Bobrik Amoné, Tamáskovits Zoltánná. Női bizottság: Pajor Győzőné, Kövesligethy Radoné, Bobrik Arnóné. Ifjúsági bizottság: Kövesligety Geyza, ifj. Dombay Jenő. ifj. i*óthy Gyula, Szankay Zoltán, Lomniczy József. Vigalmi bizottság: Dombay Jenő, Köteles Árpád, Szőke Barna. Művészi bizottság: Cselle Lajos, Dobosi Szabó László, Teleki Andor. Pénzügyi bizottság: Chmelár Gyula, Bobrik Arnó, Wodiánszky György, Berczely György, Keve László. Házbizottság: Bíró Sándor, Dominits László, Mesterházy István, Paál Ferenc, Tamáskovich Zoltán. L u t t o r Ferenc emlékbizottság: Széchényi Endre, Vichor József, Fáy István, Kótai Zoltán, Demes Péter, Bräutigam Róbert. Ügyrendi bizottság: Koppányi Dénes, Kövesligethy Radó, Vácz Elemér. gyarság egyetemes érdekeit szol gáló feladatoknak. E feladatok elvégzésére bizonyára is szívesen vállalkoznak azok a kiváló képességű honfitársaink, akik ezúttal kimaradtak a vezetőségből. A máris megalakuló különböző bizottságok legalább olyan lehetőséget nyújtanak ezután is az emigráns munkában, mint bármelyik tisztség. A megalakított bizottságokba eddig a következőket hívta be a Centro Húngaro elnöksége: Kulturális bizottság: Fáy István, Hóhénlohe Károly Egon, Dezső László, Bethlen Gábor, Kopits Imre, Kühn István. Sajtó- és propaganda bizottság: Keleméry Tamás, Vácz E- lemér, Mikszáth Antal. Egészségügyi bizottság: Bodócsy Endre, Kehidai Gábor, és Theész János. Hosszú szenvedés után elhúnyt O- livoson Okolicsányi Andorné. A Magyarok Útja őszinte részvéttel búcsúzik hűséges olvasójától és együttérzését tolmácsolja a gyászoló családnak. * július hó első felében, technikai okok miatt nem jelenhetett meg a Magyarok Útja. Ezért most összevonva, tizenhatoldalas lapunkkal egyszerre küldjük el mindkét számot. * Csere Margitot eljegyezte Frankó István, akiről ezúttal még egy örvendetes hírt kell közölnünk: negyven dollárt nyert az Amerikai Magyarok Vasárnapja irodalmi pályázatán. * Páger Antal a platanosi magyar intézet megvásárlásához egyik legszebb képével járult hozzá. $ A Buenosairesi Magyar Református és Evangélikus Egyházközösség megválasztotta és meghívta lelkészének Nagy Balázs Dezsőt. Az új lelkipásztor családjával együtt megérkezett Braziliából. * Nagy Lajos úri szabó lakásának és műhelyének új címe: Obligado 3901. * Megemlékeztünk már arról a proklamációról, amelyet a lengyel delegáció útján a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége argentínai főcsoportja küld az UN elé. A rendkívül ízléses művészi album a Kárpát könyvkiadó irodájában még megtekinthető. A pompás díszalbumot argentínai magyar művészek, dobosi Szabó László, Varga Lenke és Gaal Zoltán illusztrálták. * A Mindszenty Tudományos és Társadalmi Akadémia július 16-án tartotta a tudományos szakosztály ülését. Dr. Girsik Géza „A Bolyaiak és a nem-euklidesi geometriák címmel tartotta meg székfoglalóját. A másik előadó dr. Monostory János volt, „Modern altatószerek szintézise (Barbitus-sav származékok) című tanulmányával. A rendkívül nívós előadások után az Akadémia zárt ülése új tagok és levelező tagok felvételével foglalkozott. HA IDEGEI ELFÁRADTAK! pihenjen Argentina egyik legszebb üdülőhelyén, a a cordobai hegyeid szívében LA FALD A-xt • Magyar penzió • Pazar kilátás • Olcsó árak • Kitűnő ellátás • Télen-nyáron nyitva! • Télen nagy kedvezmény! HOSTERIA CAROLA Cím: Bella Vista y Saavedra La Falda, Sierras de Córdoba Hasonlóképpen megszívlelendő szavakat hallottunk V a y Lászlótól, aki ügyvezető elnöki ^tisztségében üdvözölte a válasz-' tókat. Beszédének egyes részleteit szószennt közöljük: Vay László ügyvezető székfoglalója