Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-07-30 / 13-14. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. július 30. 9 Beszámoló a Centro Húngaro tisztújító ra M «® W ff ff " 1 közgyűléséről Mint ismeretes, viharos elő-' játékok előzték meg a Centro Húngaro-nak tisztújító közgyűlését. Most, hogy ezen túljutottunk, örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezek a választási harcok korántsem voltak olyan kártékonyak, amint az az első időkben látszott. Jogász nemzet vagyunk, a magyarság, ha polgári jogainak gyakorlására sor került, mindig szerette „megadni a módját”. Számtalanszor voltunk szemtanúi odahaza is késhegyig menő választási küzdelmeknek. Mikor azonban az urnákat lezárták és az eredményt kihirdették, egyszerre feloldódott ez a hagyományos feszültség és a legyözöttek a leghevesebb küzdelem után is poharat koccintottak a győzőkkel. így kell ennek történnie most is. A többség akaratában illik belenyugodni annak is, akinek esetleg csalódást jelentett ez a valóban demokratikus módon vívott küzdelem. Sokszorosan érvényes ez a minimális követelmény idekint az emigrációban, ahol az elnyomott magyar többség akaratára hivatkozva kell dolgoznunk együttes erővel a magyar nép ember/ jogaiért és kultúránk fennmaradásáért. A Oentro Húngaro új tisztikara és választmányi tagjainak névsora A Centro Húngaro tagjai az eljövendő időszakra a következő tisztikarra bízták az egyesület és a Magyar Ház irányítását: Elnök: Sorg Antal Társelnök: Oláh László Ügyvezető Vay László Alelnök: Hajnóczy Iván Pénztáros: Fóthy Gyula, helyettes: Gyarmathy József Főtitkár: Túli Béla, Titkár: Paksy József Pénzügyi bizottság tagjai: Demes Béla, Lassú Béla, Koppányi Dénes, pótbizottság: Ángyán Béla, Kovács László, Szentpétery Attila Döntő bíróság tagjai: Benedek László, Chmelár Gyula, Hohenlohe Károly Egon, Kótai Zoltán, Krúdy Ferenc, Kovács Ernő, Mesterházy István, Rimanóczy Kálmán, Szentkirályi Ede, Széchényi Endre Választmányi tagok: Bánffy Endre, Bodócsy Endre, Cselle Lajos, Demes Péter, Dobosi Szabó László, Dombay Jenő, Egedy Antal, Paál Ferenc, Fáy István, Kovács Károly, Girsik Géza, Keleméry Tamás, Kopits Imre, Kövesligethy Radó, Kövesligethy Geyza. Kocsis László, Kolosváry Kiss István, Kulifay László, Kühn István, Leskó Béla, Mezgár Alajos. Pók Zoltán, Szilassy László, Vác? Elemér, Vichor József Választmányi póttagok: Apor Antal, August József, Dániel Zoltán, Dőry Jenő, Durneiss György, Haraszt Pál, Héderváry Kont János, Imrédy Tamás, Jármy Aladár, Kalocsay Ferenc, Kesserü István, Kiss Ernő, Kótai Béla, Lányi Károly, Balogh Kovács László, Oltványi Armand, Olsavszky Gyula, Tamáskovich Zoltán, Péter Sándor, Sömjéni Ernő, Szakváry László, Szőke Barna, Theész János, Túli Ferenc, Újvári Béla. Akik még nem szerepeltek A listára tekintve azonnal megállapíthatjuk, hogy az emigráció értékeihez tartozók, a po Etikától mentes keresztény öntudat névsora ez. Sok új nevet látunk ugyan köztük, olyanokét, 'akik eddig még nem szerepeltek az emigráció közéletében. Volt politikusok alig találhatók a lis tán, az elmúlt hazai közélet szereplői közül csak egészen magas tekintélyeket választottak a vezetőségbe, mint Krúdy Ferencet, a Képviselőház alelnökét és Fáy István volt kultuszminisztériumi és miniszterelnökségi államtitkárt. A Centro Húngaro tagjai megértették, hogy mérsékelt, okos, dinamikus és szakszerűségben is helytálló vezetők irányításával kell elkezdődnie a Centro Húngarora váró hatalmas munkának. Olyan vezetők kellettek, akikéi partikuláris kötelmek nem vonnak el attól az egyesülettől, amely eddig sem láncolta le magát politikai irányzatokhoz, mert nem is a politika a feladata, sőt mint megboldogult vezetőnk mondotta — egyenesen káros s épp ezért tilalmas is minden politizálás az egyesületen belül. A választások éppen azt mutatták meg, hogy e nagyrahívatott kulturális intézmény tagjai idegenkednek minden politikai befolyástól. Szakszerűséget kívánó, egyetemes magyar érdekeket szolgáló kultúrszervezetet kell építeni a Centro Húngaro falai között, amely a befogadó Argentina törvényeit tiszteletben tartva használja föl azokat a lehetőségeket, amelyeket ez az ország nagylelkűen nyújt nekünk. Ezeknek a mindnyájunkban élő kívánalmaknak egyik legfőbb biztosítéka, hogy a mindkét listán szinte egyhangúan megválasztott Sorg Antal került a Ma,gyár Ház élére, tehát gyakorlati elme, a nemzetközi üzletember adottságait a magyarság tevékeny szeretetével egyesítő, lelkesedni, dolgozni és áldozni egyformán tudó honfitársunk fogja irányítani azt a szervező munkát, amelyet a hajóról lelépésiink óta mindnyájan kerestünk. Sorg Antal —név nélkül-— eddig is részt vett emigrációnk kulturális életében és ama kevesek közé tartozott, akik első percektől fogva felkaroltak minden kezdeményezést, színházat, iskolát, sajtót, kiállítást. Hozzá hasonló „ismeretlen” ne-, veket találhatunk még a tisztikarban. Hajnóczy professzort, aki budapesti, párisi, lausaae-i, londoni egyetemeken szerezte képesítését. Vagy az. argentin kultuszminisztérium által éppen most európai konferenciákra küldött Oláh Lászlót, aki a legfiatalabb professzorok egyike, a József Nádor Műegyetem nyilvános rendes tanára volt Pesten, megnyerte a Tudományos Akadémia egyik természettudományi nagydíját s mint nemzetközi hírű biológus és sejtkutató Európa szinte valamennyi számottevő intézetében dolgozott. Tudjuk, hogy a Centro Húngaro pénztárának vezetéséhez nem kell gazdasági zseninek lenni, de mért ne lehetne ragaszkodni ilyen fényűzéshez, ha erre az emigráció lehetőséget ad. Miért ne kerüljön a gazdasági ügyek élére Fóthy Gyula, a kiváló gépészmérnök, aki mindnyájunk által ismert nagy vállalatokat alapított Magyarországon, a Váncza-sütőpor-gyárat és a Fóthyfényt, itt pedig a szintén ismert elektromos üzemét, Innsbruckban is résztvett az osztrák elektromos ipar újjáépítésében. Kevesen tudják róla, hogy két társával együtt huszonnégyéves korában ő építette az első magyar utas szállító repülőgépet, majd Rotter Lajossal az első iskolagépet. Tudjuk, hogy a Magyar Ház gazdasági ügyei nem igényelnek ennyi képességet, mégis jól esik arra gondolni, hogy ezt a nem lebecsülendő gazdasági posztot olyan szakember irányítja most, aki talán ezen a helyen is elér valami meglepő eredményt. így folytathatnánk sorba az egész névsort. Kiváló szakemberek, tudósok, művészek, helyüket otthon is, itt is megálló emigráns magyarok pályafutásának gazdag eredményeit kellene felsorolnunk. De nem tehetjük, mert oldalakat kellene írnunk és tudjuk, hogy ezt a vezetőséget nem a szerepelni-vágyás toborozta össze, hanem az egyesületi tagok vissza nem utasítható, együttes akarata és az a kötelességtudat, hogy az elkövetkező, mozgalmasnak ígérkező korszakban talpra kell állniok a magyarság érdekeinek védelmében és minden bomlasztó, egy idő óta erősödő széthúzó törekvéssel szemben pótolni kell az elmúlt, vergődésekkel teli esztendők mulasztásait. Az argentínai magyarság szellemi élete az elmúlt években is példaképpen állt a nemzeti emigráció előtt, a mi kolóniánk eddigi hajléktalanságában is mindig több volt, mint tengerentúlra hullott szórvány. Megmozdulásainkat, színházunkat, sajtónkat, könyvkiadásunkat, szabadegyetemünket, iskolánkat az egyéni kezdeményezésre épített hősi korszakában is elismeréssel figyelte a világmagyarság. Ha ezt a helyezést, a feladatokban, áldozatban, hazaszeretetben, kulturális igényben kifejtett, jól megérdemelt szellemi rangot meg akarjuk tartani ezután is, amikor már letünőben van az emigráció stencil-korszaka, akkor valóban együttes erőfeszítésre, Magyar Házra és a Magyar Ház jó vezetésére van szükség. Sorg Antal, a Centro Húngaro új elnöke a következő szavakkal foglalta el az elnöki széket: Mélyen Tisztelt Közgyűlést Dr. Luttor Ferenc egyéni varázsa oly mély nyomot hagyott bennünk, hogy most is magunk előtt látjuk derüskék szemét, jóságos mosolyát s csöppet sem csodálkoznánk, ha a következő percben feltűnne közöttünk, balkezét reverendája zsebébe süllyesztve, jobbjával nyugalmat intve és csendben leülne közénk! Ahhoz, hogy valóban megértsük, néhai elnökünk mit Jelentett az argentin magyarságnak, de különösen a Centro Húngaronak, emelkedjünk fel magasabb régiókba, ahová a földi zaj, kicsinyes torzsalkodás fel nem ér és tekintsünk vissza kolóniánk elmúlt éveire. 1947 évtől kezdődően eleinte elszórtan, majd mind sűrűbben érkeztek honfitársaink, később nem volt hajó, amely ne hozott volna néhány menekült magyart. Egyéni hősies akcióktól eltekintve, amely egy csepp volt a tengerben, az akkori magyar körök sokszor tehetetlenül álltak a nyakukba zúdult problémával szemben. Nem volt ki Irányította, tanáccsal ellátta volna a számára teljesen Idegen környezetbe szakadt magyart. Ebbe a feldúlt világba küldötte a Pápa őszentsége, kedvelt főpapját, dr. Luttor Ferenc apostoli protonotáriust, aki Pázmány Péter-i bölcsességgel és Prohászka Ottokár-i ékesszólással simította el az ellentéteket és felekezetre valö tekintet nélkül terelte össze a nyájat. Mint akárcsak deliért püspökünk, úgyszólván egyenként téritette, nyerte meg a közösség számára honfitársainkat. Jól tudta, hogy az általa alapított egyesületünk csak akkor válik életképessé, ha megfelelő otthonhoz jut. A „Magyar Ház” megvalösításának gondolatában élt szüntelenül, ezért agitált még egészsége árán is. A nagy terv megvalósult. Kitűzte a megnyitás napját és munkáját ezzel befejezve, & grál lovag visszatért teremtőjébe«. Dr. Luttor Ferenc Itteni missziója az isteni küldetésnek minden jelét magán viseli és hálát adhatunk az 'Urnák, hogy kegyelmével az argentin magyarságot kitüntette. Költőinkre vár a feladat, hogy a Gondviselésnek e kegyét énekbe foglalják, mert a mérnöki legfeljebb csak végtelenbe nyúló számokkal tudná kifejezni ennek a csodálatos meteornak súlyát és fényét. A Centro Húngaro méltóan fogja Luttor Ferenc emlékét megörökíteni. A Magyar Ház megteremtőjének elköltözésével, az újonnan jött magyarság történetének egy fejezete zárult le. Ránk vár a feladat, hogy az álta,la megszabott irányban életet kapjon egyesületünk. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Mióta hazánk idegen járom alatt szenved, ma minden külföldön működő magyar, keresztény kultúrintézménynek lényegesen nagyobb felelőssége van, miirt volt azelőtt, mert nekik kell fenntartani azt a szellemet, amely az ezeréves Magyarországot kísérte. A Centro Húngaro, amely a háború után Argentínába került keresztény magyarok egyesülete, tudvalévőén tagjainak magas intelligenciája é3 képzettsége folytán a hasonló Intézmények között az élen áll, működését az egész magyar világ, mint követendő példát ébren kísért. Helyzeti energiája azzal, hogy otthonhoz Jutott, lényegesen megjavult és bezárta azt a kört, amelyet a buenosalresi magyarok egyesületeikkel alkotnak. A társintézményekkel a Jövőben már nemcsak az Egyesületközi Tanács útján, de meghívásainkkal a személyes érintkezést Is fenn akarjuk tartani. Ugyancsak szeretnék, hogy a fővárosban megforduló vidéki honfitársaink látogatásukkal bennünket megtisztelnének. Mint eddig, a jövőben is szeretettel fogjuk kísérni a platanosl Angolkisasszonyok eléggé fel nem becsülhető működését. Igyekezni fogunk, hogy a hivatása magaslatán álló, áldozatkész sajtónkat támogassuk. Nyelvünk épségének őrzőit, a Délamerikai Magyar Színjátszó Társaságot, továbbra Is lelkes odaadásunkról biztosítjuk. A két nagyértékü kultúrintézménynek, a Mlndszenty Tudományos és Társadalmi Akadémiának és a Pázmány Péter Szabadegyetemnek falaink között továbbra is otthont nyújtunk és azon leszünk, hogy a külföldi magyar intézményekkel az érintkezést felvegyük. Személyes kapcsolatot kívánok létesíteni a délamerikai államokban működő egyéb magyar egyesületekkel, hogy a távolság, valamint az asszimilálődás éket ne verjen magyarságunk egységes gondolatába. Minden hir, ami a vasfüggöny mögött szenvedő honfitársainktól Jön, bennünket mélységesen érint éa egy pillanatra se fogunk megfeledkezni otthonmaradt véreinkről, akiknek sorsát szivünkön viseljük. Itt Argentínában a Centro Húngarobaa tömörült magyarság tudatában van annak, hogy mily mélységes hálával tartozik az argentin népnek és elsősorban Argentína kiváló elnökének, Juan Perónnak. Ennek ékes ábrázolására, még dr. Luttor Ferenc életében az ő jóváhagyásával niegkértem kitűnő művészünket, Daday Ferencet, hogy alegőrikus formában örökítse meg sorsunkat, kezdve elmenekülésünktől, az argentin partok eléréséig, ahol maga az államelnök üj otthont adva, tárt karokkal fogad bennünket. A kép leleplezését reméljük hamarosan megtarthatjuk. Befelé pedig szeretném, hogy a „Magyar Ház” békés otthonunk legyen, ahol nincs jobb- és baloldal, amely nem kiváltságosok kaszinója, de nem is falusi olvasó-kör, hanem a müveit keresztény középosztály és a művelődésre vágyó egyszerű, de Jóindulatú magyarnak alma materje. Ahhoz, hogy a „Magyar Háa” valóban otthonunk legyen, elsősorban művészeinket kérem fel, Luttor Ferenc emléke az új elnök Sorg Antal beköszöntőjében
