Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-07-30 / 13-14. szám
2 Buenos Aires, 1953. július 30. MAGYAROK ÚTJA A LÁTHATATLAN FRONT«...1TM:,... A Front, amelyről itt szólni fogunk, nem volt mindig láthatatlan. Sőt: születését és létezését annakidején hallatlan erejű propaganda-harsonázással sulykolták bele a világ köztudatába. Akkor született mikor a másik az igazi fronton katonai haláltusáját vívta az öreg Monarchia, s jószimatú, ügyesen mozgó politikusok elérkezettnek látták az időt arra, hogy a politikai kegyelemdöfést is megadják a fegyverekkel már térdrekényszerített Birodalomnak. Az új front hadszínteréül a zöld harcmezük helyett a zöldasztalokat választották, gépfegyverek helyett írógépek kattogtak, a lövészárkok szöges drótakadályokat az egész világot behálózó távíróhuzalok pótolták s e furcsa, új fronton vér helyett -—stílszerűen— a tinta folyt patakokban. E front katonái azután zászlaikra ráírták még az „önrendelkezési jog’ tiszteletet parancsoló jelszavát, majd miután imigyen az összes harci kellékekkel ellátták magukat, rohamra indultak a térdrehullott óriás ellen. A roham sikerült. A Monarchia katonai vereségét sikerült a hadviselés eladdig teljesen ismeretlen, új formájával annak tökéletes politikai megsemmisítésével betetőzni, úgyhogy az összeomló egykori közös haza romjain az önrendelkezési jog apostolai megkezdhették sajátszabadalmú honfoglalásukat. E diadalmas front leépítésére azután a béke megkötése után sem került sor. — Az új honalapítók, sikerükön felbuzdulva, országaik határát ugyanis nemcsak erődövek, aknazárak és drótakadályok létesítésével biztosították, hanem igen bölcs előrelátással és hallatlan céltudatossággal azon voltak, hogy minél jobban megerősítsék a nyugati sajtóban, hírszolgálati irodákban és diplomáciai körökben kiépített hadállásaikat. — Mondanunk sem kell ugyanis, hogy az újszerű front hadvezérei támaszpontjaikat az itt felsorolt s a világ közvéleményét döntően irányító szakaszokon teremtették meg s bámulatos ügyességgel sikerült is szert tenniök a legfontosabb kulcspozíciókra a világ hírszolgálati idegközpontjaiban. — Ennek a háborúban és békében egyaránt nagyszerűen dolgozó frontnak egy pillanatig sem lehetett komoly versenytársa a maradi módszerekkel és elégtelen eszközökkel próbálkozó magyar revíziós propaganda s míg mi diadalünnepnek könyveltük el azt, ha a nyugati sajtóban megjelent egy-egy baráti hangú cikk rólunk, addig az ellenfélnek bármikor módjában állott, hogy egy-egy hírszolgálati irodánál bennülő szövetségese segítségével néhánysoros, de egyszerre újságok százai felé szórt tendenciózus hírrel játszi könnyedséggel ellensúlyozza legnagyobb erőfeszítéseinket is. A személyes barátság finom szálaiból s a távíróhuzalok ezerkilómétereiből font háló azután erősebbnek s számunkra áthatolhatatlanabbnak bizonyult bárminemű drótakadálynál s így azután legfeljebb csak nekünk volt keserű meglepetés, hogy a világ másodszor is bűnösnek kiáltott ki bennünket ezúttal azért, mert az ellenünk alakított szövetség összeomlását fel merészeltük használni a velünk elkövetett igazságtalanságok részbeni jóvátételére. Annak a hírverésnek, mely Lidice nevét szinte lángbetükkel írta a világ egére, hogy elriasztó mementóként örökre bevésődjék a Nyugat emlékezetébe, — e hírverésnek sikerült néhány évvel később elérni azt, hogy a világ közömbös vállrándítással térjen napirendre azon megrázó események felett, melyek Európa közepén és Délkeletén a bosszú jegyében ellenkező előjellel lezajlottak és melyek folyamán nem ezrek, hanem százezrek kerültek tömegsírba. — A kétféle mértékkel mérő Nyugat megint elítélt bennünket s e különös front vezérei megint teljes munkát végeztek. — A nagy húzás ismét sikerült, sőt még ennél is több: hiszen sikerült dezertörökként megbüntettetni egykori kis szövetségeseiket is, akik elkövették azt az égbekiáltó bűnt, hogy rendelkezni próbáltak önmagukkal. Közben ugyanis nagyot változott a világ s az önrendelkezési jog egykori előharcosai, kellemetlen reminiszcenciák felidézését elkerülendő, ajánlatosnak tartották eltüntetni zászlaikról az egykor oly nagyszerűen bevált jelszót. — De nemcsak ez volt, aminek hiánya fel kellett tűnjék a figyelmes szemlélőnek, hanem mint Albert Musset is írta róluk a párizsi béketárgyalások idején: „...Erőfeszítéseik semmi közös vonást nem mutatnak fel azzal, amit 1919-20- ban kifejtettek. Annakidején egy konstruktív lelkesedés hozta meg Csehország feltámadását, a jugoszláv egység megvalósítását és a nemzetiségek diadalát. — Mindez már a multé s most már nem forradalmat, hanem erős kritikával illesztett tapasztalatokat képviselnek... Helyüket kétségtelenül újból meg fogják találni a nap alatt, ...azonban nem lehet azt mondani, hogy ugyanazzal a hittel, ugyanazzal a lelkesedéssel és felszabadítási lendülettel foglalják el újból helyüket, mint 1918-ban’”. („Le monde slave”) A kiszámíthatatlan végzet úgy akarta, hogy a csökkent lendületű második honfoglalás feletti öröm ne tartson sokáig. — A hirtelenül gyors forgásnak indult történelmi kerék ugyanis először éppen a másodszor is diadalmas front vezérkarának legprominensebb tagjait törte össze s a többiek pedig ajánlatosnak tartották, hogy megint szétszóródjanak a világban hátrahagyván a Nagy Függönyt, mely aktussal a 30 éve fennálló front látható része is eltűnt egyelőre a történelem színpadáról... Igen, a Front eltűnt, végzetes tévedés lenne azonban azt hinnünk, hogy egyszersmindenkorra. — Ma már mindazok, akik naív idealizmusukban azt hitték, hogy egy őszinte, régi ellentéteket feloldó együttmüködésre elérkezett az idő a régi ellenfelek között, -—- kénytelenek egyre inkább tudomásul venni azt a tényt, hogy e front katonái nem haltak meg s a történelmi kulisszák mögött új jelenésre készülődnek. — Addig is lázasan rendezik kuszáit soraikat, erősítik jól bevált támaszpontjaikat s megújították a köztük fennállott s valójában soha fel nem bontott szövetséget. ”...A régi alliance-ok érvényesebbek, mint valaha...” írta pontosan egy esztendővel ezelőtt Masaryk-ot méltató vezércikkében a „La Nation Roumaine”, s valóban, aki figyelő szemmel és füllel jár a világban, egyre több jelét észlelheti e láthatatlanná vált front jelenlétének és készülődésének. — Ez a front az, amely a nyugati sajtóban és rádióknál kiépített támaszpontjai segítségével bámulatos ügyességgel igazgatja a távcső hol egyik, hol másik végét a Nyugat Vasfüggöny mögötti eseményeket figyelő szeme elé a szerint, hogy az ottani jelenségek felnagyítása vagy kisebbítése, torzítása, vagy megszépítése áll éppenséggel érdekében; ez a front az, melynek láthatatlan kezét érzi az ember a dunai svábság körében tapasztalható egyes furcsa eseményektől kezdve egészen a mártír Mindszenty hercegprímást befeketíteni igyekvő kísérleteknél, hogy az egyebütt tapasztalható magyarellenes hangulatkeltésről ne is beszéljünk... Igen, a Láthatatlan Front működését és befolyását egyre jobban lehet érezni s hogy a régi alliance a legutóbbi időkig még nem lépett nyíltan a színre, annak valószínűleg az volt az oka, hogy nem találták még meg azt az új jelszót, melynek támogatására teljes hatásosságában bevethetik azt a csodafegyvert, az egész világra kiterjedő propaganda-gépezetet, melynek segítségével már kétszer sikerült beugrat-, niok a világot olyan „rendezésekbe”-be, melynek szomorú eredményei ismételten bebizonyították Hegel mondását: „A történelemből azt tanuljuk, hogy az emberiség nem tanul a történelemből.” — A két világháborút követő békeszerződé ékről ugyanis sok mindent lehet pro és kontra állítani, az azonban világosan kell álljon a tisztánlátók előtt, hogy Közép- Európa egyensúlyának tartós szctrombolása elsősorban a B'enes & Co. féle propagandahálózat hamis de pokolian ügyes hírverésének köszönhető bizonyságául annak, hogy megfelelő diplomáciai és sajtóösszeköttetésekkel rendelkező céltudatos propaganda által mégoly észszerűden és igazságtalan megoldást is kedvező színben lehet feltüntetni a világközvéleménye előtt. Áll azonban e tétel fordítva is: legyen egy eszme vagy koncepció mégoly ésszerű és helyes, könnyen elbukik, ha nem támogatja megfelelő propaganda. — Ez a tétel különösen kell, hogy érdekeljen bennünket abban a közdelemben, mely még csak ezután fog kibontakozni a közép- és keleteurópai emigrációk között e területek jövőbeni újjárendezésének kérdésében. — Az egyik táborban lesznek mindazok, akik egy új, a régi ellentéteket kiküszöbölő konstruktív eszme, a dunai államközösség gondolatának megvalósításában látják egy ilyen ujjárendezés legfontosabb alappillérét s ennek megfelelően zászlaikra írták a kisnépek önrendelkezési jogát is; a másik táborban pedig minden bizonnyal meg fogjuk találni a most még Láthatatlan Front tagjait, akik körömszakadtukig fognak küzdeni e célkitűzések ellen, tehát részben az ellen is, — minő keserű történelmi paradoxon! — aminek megvalósítását 30 évvel ezelőtt sajátmaguk hirdették. . Ha a dunai összefogás hívei azt hiszik, hogy ügyük győzelméhez elegendő az, hogy a történelmi igazság az oldalukon van, — hatalmasat tévednek. — Tévednek, mert elfelejtik azt, hogy az igazságra már kétízben mért vereséget az a csodafegyver, mely még ma is változatlanul a Láthatatlan Front kezében van s mely, biztosak lehetünk benne, régi kapacitással fog dolgozni annak a bűvös formulának elfogadtatása érdekében, melyet tulajdonosai alkalmasnak vélnek majd a dunavölgyi eszme megtorpedózására. — Mindaddig, míg a nagy színvallás ideje nem érkezik el, a Láthatatlan Front tagjai továbbra is az eddig jól bevált taktikát fogják alkalmazni s a felszínen gyönyörű (de nem létező) egyetértést mutatva, barátságos mosolyok kíséretében rázzák egykori és jövőbeni ellenfeleik kezét, hogy azok éberségét elaltassák, dinamizmusát leszereljék s elfeledtessék velük azt, amit pedig ezeknek nem lenne szabad elfelejteniük. •— Ez a taktika annál inkább sikerül, mert kifelé látszólag még egyenetlenkedés dúl soraikban, holott tisztábban kellene lennünk azzal, hogy egy kérdésben, mely számukra pedig a legfontosabb kérdés, elsöprő többségük befelé és kifelé egyaránt félelmetesen egyetért: abban, hogy tudják mii nem akarnak. A jelek azt mutatják, hogy ezzel a megtévesztő manőverrel a Láthatatlan Frontnak jó esélye van arra, hogy még a tulajdonképpeni harc megkezdése előtt megzavarja intrika, vagy új, elterelő jelszó bedobása által a dunai koncepció teljes kibontakozását s megossza az ellentábort. Nem tudunk szabadulni attól az érzéstől, hogy a Philadelphiai Deklaráció mely, —minő rossz omen — ugyanazon a helyen hangzott el, ahol 1918-ban Masaryk vezérletével az önrendelkezési jogot is meghirdették, már bevezető részét képezte annak a nagy manővernek, melynek célja a dunai állameszme felhígítása egy látszólag tetszetős, de történelmi adottságokat teljesen figyelmen kivül hagyó s számunkra (Folyt, a kpv. old.)
