Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-06-30 / 12. szám

6. oldal. Buenos Aires, 1953. június 30. MAGYAROK ÚTJA VÁLASZ MÉREG NÉLKÜL E lap hasábjain nemrég cik-<¡ két Írtam „Választások, előtt” címmel arról, Uogiy a Centro Húngaro új vezetőségének meg­választásakor három alapelvet vegyünk figyelembe, még pedig: 1. ) ne csináljunk a Magyar Házból úri casinót, 2. ) ne vigyünk bele egyolda­lú, a nyugati világ előtt nem ppfeszibilis, pártpolitikai színe­zetet, 3. ) és ne élezzük ki a válasz­tási harc során az egymás között amúgy is fennálló ellentéteket. E három alapelv betartása egy magyar ©migrációs központ létesítésekor annyira fontos és nyilvánvaló, hogy a legtöbb ol­vasó egész természetesnek vette. Méhanyán úgy látszik mégis meg­ütköztek rajta, mert Széchényi Endre feladatának érezte, hogy ugyancsak e lap hasábjain vála­szoljon rá. A cikkem teljesen elvi síkon ;mozgott és senkinek a személye ellen nem irányult, legkevésbbé Széchényi Endre személye ellen, akiről igazán nem gondoltam, hogy e három alapelvvel nem ért egyet. Cikkemben külön ki­emeltem a lemondó vezetőség el­határozásának! nemes érzelmek­re valló rugóit, önzetlennek, fe­lelősségtudattal teljesnek, meg­becsülésre méltónak neveztem s követendő példaképül állítottam oda. Nem valószínű tehát, hogy Széchényi Endréről, aki a távo­zó vezetőségben társelnök volt, ugyanakkor azt tételeztem volna fel. hog>v zártkörű club jelleget vagy szélsőséges politikai színe­zetet akhr adni a Magyar Ház­nak, vagy hogy az ellentéteket akarta kiélezni. Áfáig sem értem, hogv Széché­nyi Endre mért nem a iót vette imaeára. és miért a rosszat? Nyilván csak félreértésről le­het szó, mert hisz különben nem írt. volna egy olyan cikket, mely­nek személyes éle van. Mivel minden félreértés csak további bajokat okoz. öntsünk tehát tisz­ta vizet a pohárba. ★ A nagy Széchenyi István, 1827- ben alapította, nyugati mintára, a Nemezti Casino-t. azért, hogv az arisztokráciának, amelvnek reformterveiben fontos szerenet szánt, alkalma legyen politikai, nézetei kicserélésére. Példájára számos hasonló egyesülés kelet­kezett a vidéken a nemesség kö­reiben, ami nagyban hozzájárult a politikai élet élénkségéhez és a reformeszmék elterjedéséhez. (Ekíiart Ferenc: Magyarország története, 231 oldal.) 18B'7-ben miég egész Európa a feudalizmus korában élt. Az egyes országok politikai, kultu­rális és társadalmi vezetése kizá­rólag a főnemesség és nemesség kezében volt, nemcsak azért, mert ezt törvényes előjogok biz­tosították. hanem azért is, mert a polgárság osztálya nem volt mlég kifejlődve, a iobbágyság pedig primitív voltánál fogva al­kalmas sem volt e feladatokra. Azóta azonban a világ nagyot fordult. Kialakult az egyenlő jo­gokkal rendelkező társadalom, kifejlődött egy kulturális vi­szonyban is teljesen egyenrangú polgárság, mely már száz éve át­vette a politikai hatalmat és az utóbbi harminc évben mind in­kább tör előre politikai és tár­sadalmi érettségben a munkás­ság, mely egyes nyugati orszá­gokban a kapitalista társadalmi rend kereteibe beilleszkedve kezd vezető szerephez jutni. Te­hát nemcsak a nemesség, ha­nem újabban már a polgárság osztályelzárkózásának i s meg­szűnőben van az erkölcsi alapja. Németországban nincs már Herrenclub. A tradiciótisztelő Angliában megszűnőben vannak1 a főnemesség clubjai. Az ameri­kai kontinensen pedig feloszló­ban a milliomosok clubjai, egy­szerűen azért, mert alig van már •milliomos. Nem lehet kétes, hogy egy felszabaduló Magyarorszá­gon osztálynélküli társadalmat fogunk találni. Nyugatról tehát nem vihetünk haza egy olyan szellemet, ami már se otthon, se nyugaton nincsen és amit mi hoztunk magunkkal keletről, még abból az időből, amikor az új nyugati szellem még nem ért oda. Széchenyi István a nyugati re­formeszméket honosította meg Magyarországon. Ezek akkori­ban a magyar nemesség szemé­ben forradalmi gondolatok vol­tak. Nem hittek azok tartóssá­gában és a bécsi kongresszus re­akciós szellemének erejében bíz­tak. Nem tudták felfogni a világ változását és azt hitték, hogy az új eszmék valami szörnyűségeset hoznak. Széchenyi nagyságát i­­gazolja, hogy át tudta törni e rövidlátó szellemet és a magyar nemesség végiilis az ő hatására önként mondott le feudális elő­jogairól. Amikor reformeszmélnek ke­resztülvitele során súlyos ellen­állásba ütközött, megírta ..Kelet, népe” című munkáját. Ebben el­keseredetten ostorozta a magyar­ság örök hibáit: a politikai tu­nyaságot, mely nem akar tudo­mást venni a világ haladásáról; a szélsőséges nacionalizmust, mely akkoriban az „extra Hun­gáriám non est vita” jelszavában csúcsosodott ki: a túlzott tekin­télytiszteletre és az osztálykü­lönbségek fenntartására való haj, lamot. mely szintén keleti örök­ség. Ragyogó logikával mutatta ki e műben, hogy a magyarság minden tragikumát e tulajdon­ságok okozzák. Széchenyi Tstván a korszellemnek ideiében törté­nő átvételével —- ahogy azt az angol néo mindig teszi — a vé­res belső forradalmat akarta el­kerülni. A reakciós kamarflla Szécbe. nyi Istvánt, rebellisnek, lázit ó­­nakj. koukolyliintőnek nevezte és csak azért nem írták róla, hogy a lelkeket, mérgezni akaró bacil­lus, mert akfkoriban még nem tudták, hogy mi a bacillus. Széchenyi Istvánnak volt iga­za, és azért, kapta „a legnagyobb magyar” nevet, mert sikerült ne­ki a magyarságot — ha átmene­tileg is — az illnzióki világából n realitások világában vinni. ★ Korunkban az osztálykiilünb­­ségek elmosódóban vannak. Min­den nemzet életében ezt a folya­matot észlelhetjük, önálló álla­misággal rendelkező nemzetek ■mégis megengedhetik maguknak, hogy a meglévő, osztályielleegel bíró társadalmi intézmény, eiket egy ideig még fenntartsák. Újon­nan ilyet azonban már nem al­kotnak. A régiek fenntartását megengedhetik maguklnak, mert számtalan oly eszközük van, mely a nemzetet osztályra való tekin­tet nélkül tartja össze, minde­nekelőtt maga a kormány, a pár­tok, végül egész sora a tudomá­nyos, kulturális, társadalmi 'és gazdasági szervezeteknek. A nemzeti élet irányítása e­­zek kezébe megy át és a clubok elvesztik szerepüket. Csupán szó­rakozóhelyeivé válnak kisebb csoportoknak. Idegen államban élő nemzeti kisebbségek azonban nem ren­delkeznek kormányhatalommal, sem politikai pártokkal. Leg­­többnyire sem jogi, sem anyagi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy többféle társadalmi szerve­zetet létesítsenek. így volt ez a megszállott területeken. Csak e­: gyetlen egy átfogó magyar szer­vezet létesítésére volt lehetőség és annak kellett felölelnie az e­­gész nemzeti kisebbség életét. Gondolni sem lehetett tehát osz­­tályjellegü, vagy szórakozást biz­tositó clubok alakítására. Az el­ső évtizedben a régi állapotok csökevényeként egyes városok­ban mégis űri casino-k, vagy polgári casino-k alakultak. I- lyen helyeken azután annyira megromlott a magyarság hely­zete, hogy legelemibb jogait sem tudta bitzosítani. Szembekerül­tek egymással a magyarság e­­gyes rétegei és ezt a teljes szét­­esettség követte. Ott is méreg­­hintőnek nevezték épp azokat, akik a szociális és demokratikus tartalomban látták a magyar nemzeti kisebbség egyetlen ki­vezető útját. Szerencsére mindig több és több ilyen „méregkeve­­rö” akadt,’akiknek végül is sike­rült az egész megszállott terüle­ti magyarságot „megmérgeznie” és a megszállás második évtize­dében a magyarság magára ta­lált. Mérsékelt, józan, az igazi tekintélyt tisztelő, kitartó és ön­tudatos magyarság alakította, meg a Közművelődési Közössé­geket, melyek a magyar élet bás. tyáivá váltak. És sokszor épp az nrisztokrácia járt elöl jó példá­val. A demokratikus gondolat nem a (történelmi osztályok ellen irá­nyul. Egy demokratikusan gon­­gondolkodö nemzet éppúgy ma­gához tartozónak érzi az arisz­tokráciáját, mint a parasztságát. Demokratikus berendezésű or­szágban a nemzet leekiilönbb fi­ait illeti meg a vezető hely, te­kintet nélkül származásukra. Mi­vel a felsőbb osztályok fiai kö­zül sokan, műveltségűknél és már a gyermekszobában maguk­ba szívott politikai kőnzettsé" folytán a nemzet leekülönhiei közé tartozhatnak, elméletileg fennáll az a lehetőség, hogy C’V demokráciának arisztok)ratá,k ál­lanak az élén. de nem az örök­lött és az államhatalom által fenntartott . mesterséges tekin­tély. hanem a szerzett tekintély alapján. Egy társadalmi szervezet ese­tében. hogy demokratikus, vasrv osztályíellegü-e. szintén nem a.z a. döntő, hogy ki az elnöke. Az Erdéivi Közművelődési Közös­ség akkor is szociális, kulturális és demokratikus íelleeü volt. a­­imikor gróf Bánffy Miklós volt a vezetője, a Nemzeti Casino vi­szont akkor is zártkörű, arisz­tokratikus club vo't, amikor a főnemesi rangot nem viselő Je­­kelfalussy Zoltán állott az élén. ★ Az emigTíciók lesföbbnyire még nehezebb helyzetben van­nak, mint a nemzeti kisebbségek voltak. Itt sem futía sem a pénz­ből. sem az engedélyből, hogy több magyar szervezetet létesít­sünk. Ha tehát arról van szó, hogy egy magvar központot esi. nálhatunk, akkor még a gondo­lata sem merülhet fel egy clnb­­szerü intézménynek. Vagy leg­alábbis nem volna szabad fel me. rülnie. A magyar emigrációs köz­pontot csak a kisebbségi életben évtizedes keserű kísérletek árán kialakult Közművelődési Közös­ségek mintájára volna szabad megszerveznünk. Tényleges ott­honává kell tennünk minden 'magyarnak. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehessen a Magyar Ház­ban Időnként teadélutánt is ren­dezni, azt sem jelenti, hogy ne legyen egy kártyaszoba és egy társalgó. Ez sokkal többet jelent. A Magyar Ház nem állhat meg ennél és az új vezetőségnek — bárkikből álljon is az — minden gondolatát a nagyobb feladatok jmegvalósítás,a kell, hogy lekösse, I Kulturális, szociális program-’ mai kell elérnünk; hogy Alsinán lakó magyar kisiparos, vagy az Avellanedán élő magyar gyári munkás napközben és hétközben éppolyan meleg érdeklődéssel gondoljon a Magyar Házra, mint a Belgranoban lakó magyar pro­fesszor, vagy a Centroban élő magyar bridge-játékos. Higyjék el, hogy jól megférünk! egymás mellett, mert ez a kisebbségi é­­letben már kipróbáltatok. Biztosan tudom, hogy Luttor Ferenc ezt akarta, és a három alapelvvel teljesen egyetértett. Kár volt az' ö nevét a vitába be­lekeverni, mert még az emlékét is sérti annak feltételezése, hoery úri casinőra gondolt volna. Aki jól ismerte az ö szociális tevé­kenységét, a régi magyarsággal és a kisemberekkel való szoros kapcsolatát és mély keresztényi hitét, egész nyilvánvalóan tud­ja, hogy ő élete célját az osztá­lyok feletti szociális és kulturá­lis misszióban látta. ★ Lehet, hogy a cikkem élesebb hangon íródott, mint ahogy ere­detileg magam is terveztem. E- lőfordul ez néha. ßpp aznap ol­vastam az egyik legtartalmasabb imagyar folyóiratnak, az Uj Ma­gyar Útnak utolsó számát és ak­koriban fejeztem be Wass Albert egyik könyvének olvasását is. ök már régóta, sokkal élesebb han­gon ostorozzák a magyar élet hibáit. Az ö közvetlen hatásuk alatt nem éreztem eléggé a ma­gam írásának! kifejező erejét és jobban megnyomtam a tollat. Lehet, hogy a választási harc is jobban kiéleződött, mint ahogy szerettük volna. De tálán nem is volt ez baj. Az emigráció egy része felfigyelt felkeltödött sokak érdeklődése s több új tag lépett be. Befolytak a tagdljhátrálékok és a Magyar Ház kis pénzhez jutott. Lehet hogy a választási harc során töb­ben összevesztek, de legalább annyian meg is találták egymást. Létrejött egy tömb, mely szám­beli erejénél fogva komoly té­nyezőt képez majd az argentínai magyar közéletben még akkor is, ’ha a Centro választásain nem győzne. E tömb létrejötte azt bi­zonyítja, hogy az argentínai ma­gyar emigráció nem szélsőséges. E mérsékelt blokk szembe mer majd szállni a szélsőségesek han­gos kis csoportjának szenvedé­lyes kirohanásaival és meg meri hirdetni: attól, hogy valaki mérsékelten gondolkodik, még nem válik sö­tét baloldalivá, attól, hogy vala­ki demokratikus meggyőződésű, még nem szabadkőműves, attól, hogy szociálisan gondolkodik, még nem marxista és attól, hogy valaki nem harsogó antiszemita, még nem zsidóbérenc; attól, hogy valaki megbékélést hirdet, még nem istentagadó, hanem épp az igazi kereszténység alapján áll; attól, hogy valaki reálpolitikus, még nem hazaáruló, hanem épp a helyes úton szolgálja a hazát; attól, hogy valaki nem türelmet­len irredenta, még nem nkasztó­­fáravaló, hanem épp 'felelősség­­tudattal áll a nemzeti érdekek alapján; és attól, hogy valaki társadalmi reformokat hirdet, még nem kommunista, hanem épp azon az egyetlen úton jár, ahol a kommunizmussal eredmé­nyesen szembe lehet szállni. ★ Ez volt Szathmáry Sándor vá­lasza Széchényi Endrének. Szathmáry Sándor nem valódi név, hanem cikkírói név. Régi szokás, hogy írók, újságírók és cikkírók más nevet választanak. Ennek értelme az, hogy az álta­luk Írottak személytelenül ke­rüljenek az olvasó elé és az olva­sót ne befolyásolja az írásmüről alkotott felfogásának kialakítá­sában se személyes szimpátia, se antipátia, se más előítélet, ha­nem tisztán csak a tárgyat látva maga előtt elfogulatlanul for­málhassa meg véleményét. Az írásmü jő, vagy rossz voltának megítélése, az abba foglalt gon­dolatok igazságának, vagy téve­déseinek felismerése tisztultab­­han juthat érvényre. Emgiráci­­ónkban, ahol, legalábbis hírből 'majdnem mindenki ismeri egy­mást, indokolt e szokás haszná­lata. Cikkírói név használata csak egy esetben erkölcstelen, akkor, ha az író személyes támadást in­téz valaki ellen. Cikkemben a­­zonban — ismétlem — senki személyén nem gyakoroltam kri­tikát. Senkinek sem bíráltam eddigi tevékenység.t, csak a jö­vőre vonatkozólag tűztem ki feladatokat mindannyiunk szá­mára egyformán. Abban a mon­datomban, ahol a Nemzeti Casi­­noról írtam, az Országos Casino-t is felsoroltam, ahol pedig az a­­risztokráciáról Írtam, a múltban közéleti szerepet játszókat is meeemäitettem. Éppúgy vonat­kozhatott volna ez tehát mond­juk akármelyik másik volt fő­ispánra, aki az Országos Casino­­nak volt tagja; a cikkbe foglalt dicséret azonban már nem vo­natkozhatott volna rá, ha törté­netesen nem volt tagja a Centro távozó vezetőségének. Ha tehát mondjuk Fáidon© Árpád sértő­dött volna meg. azt még megér­teném. De nem irányult ö ellene se a cikk és úgy gondolom, hogy ö annak tartalmával esryetért. Ha egyszer azok az elvek, me­lyekről cikkeimben írok meg­valósulnak és győzelemre jutnak, akkor abból Szathmáry Sándor­nak semmiféle előnye nem szár­­'mazhatlk, épp azért, mert írói név és személytelen marad. De ha elbuknak ezek az elvek, akkor Kelet Népének minden tragikumát, úgy mint a múltban is tette, a vagyonelkobzástól a börtönig, a jövőben is egész biz­tosan valódi neve alatt fogja vi­selni Szathmáry Sándor Vörös Vihar! Vörös Vihar! Vörös Vihar! VÖRÖS VIHAR! az emigráció nagy könyvsikere! ára csak 19 pesó!

Next

/
Thumbnails
Contents