Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-06-30 / 12. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. június 30. 5. oldal. Az UN elé küldött deklaráció Lapunk legutóbbi számában <■ beszámoltunk arról a tüntető expedícióról, amelyet M a 1 inowski lengyel kanonok, az .Anders-badsereg Buenos Airesben élő tábori lelkésze vezet az UN elé, ötvenezer kilométeres utazás során hirdetve a vasfüggöny mögé zárt, elárult népek szerencsétlen sor- | ¡-'át. Mint jelentettük, ehhez propaganda - úthoz Argentina magyarsága — a Bajtársi Kö- j zösség argentínai főcsoportja i vezetésével — szimbolikusan csatlakozik. Lengyel testvéreink magukkal viszik azt a dísz-albumot, amelynek ünnepélyes deklarációját kolóniánk aláírta s útközben aláírják majd azok a magyarok is, akik a hatalmas dél amerikai autóút során érintett országokban élnek. Ez a spanyol és angol nyelven fogalmazott ünnepélyes hangú okmány drámai erővel hívja föl az Egv-esült Nemzetek vezetőinek figyelmét Magyarország sorsára. Példa nélküli a történelemben az a kényszeruralom, — mondja bevezetőjében a deklaráció —amelynek Kelet- Európa országainak nagy részét kiszolgáltatták. Kisebbség véres diktatúrája, embertelen munkáshiajsza, állandó félelem, vallásüldözés uralkodik. A családi életet megbontják, az iskolák, a művészet, a sajtó, a bíróság mind-mind egyetlen párt akaratának végrehajtója. KUBALA Az egész argentin közvélemény visszhangzik ma egy magyar sportoló nevétől. A spanyol válogatott csapattal megérkezett (Buenos Airesbe Kubala, a tüneményes labdarúgó. A nagy mérkőzést vasárnap tartják. Az argentin szurkolók erősen bíztak abban, hogy nem a félelmetes gólkirály irányítja a spanyol csapatot. A nemzetközi szövetség azonban végülis beleegyezett, hogy a „spanyol ördög” megcsillogtassa Euenos Airesben is tehetségét. A lapok mindig neve mellé teszik azt is, hogy “a magyar”, -így Kubala, a vasfüggöny mögül megszökött futbalista, nemzetünk hírének ellenállhatatlan hirdetője lett Argentínában is, ahol ezekben a napokban milliók lesik, olvassák, hogy mit csinál az „húngaro”, s „Spanyol ördög”. (Emigráns szivárványok.) a börtönök és deportált-táborok reménykedői, h a megtudnák, liogy a nyugalmat, jólétet, kényelmet, szabadságot biztosító nyugati világban az emigráció már eleve lemondott róluk, lemondott az értük való küzdelemről, mert hátha mégis béke kell Nyugatnak' s végeredményben az volna a legjobb... Mit üzennének, ha megsejtenék, hogy odakünn hasonló békemozgalom van indulóban, mint Budapesten, a világbéke már a küszöbön topog és arra — az emigránsok áldásával — Budapesten is órkiödni fog majd a Moszkva által is jóváhagyott és korszerűsített új parlamentarizmus. Josip Braz és a negyven gyilkos. Mit felelne minderre az elgyötört nér>, a megkorbácsolt munkás? Mit felelne az Európában legszedettebb ág: Magyarország? Erre szeretnénk választ kanni egyszer a másik* szivárvány alól. TTOGY pedig mennyit ér ma a matrvarság a világ - politika mérlegén, megmondtuk mi is, a legegyszerűbb számítás alapján. PONTOSAN ANNYIT PR, AMENNYIRE ELSZÁNT A ROLSEVTSTA-ELLENES HARCRA. — És ha mégis „elad” bennünket, Nyugat? Lehet. Megtörténhetik. Példáért sem kell messzire menni. Mégsem valószínű. De ha így lenne, mi ezt a vásárt, ezt az aljasságot nem siettetjük, nem népszerűsítjük, nem támogatjuk, nem hirdetjük. Magunk krjzt maradunk- a fájdalommal és erről megismerjük egvmást. Ezért üzenjük meg e várakozással teli hetekben a Magyarok útja minden olvasójának, hívének, barátjának, mindenkinek, aki lapunkat az öt világrész valamely táján szereti és ad a szavára: a nélkül, hogy a más nézetű magyarok felé a köteles méltányosságot feledné, mindenki legyen óvatos és körültekintő az emigrációban terjedő új jelenséggel szemben. A népfront egy láthatatlan intésre megmozdult köztünk, itt is, Európában is, északon is. Talán nem beszélünk többet róla, de most annál nyomatékosabban kimondjuk: ha felülkerekedik! az irányított reménytelenség, a megalkuvás, a politikai kalmárság szelleme, ha a nemzeti lélek szabadon járó képviselőjén, az emigráción eluralkodik az a szükséges kisebbség, amely csak a marxistákkal fél-kommunistákkal való megegyezésben lát kjJjQptakbzást. ha most ők veszik át a prímhegedüt, akkor igazuk van azoknak, akik azt mondják, nem számítunk semmit a világpolitika mérlegén. Ha nagy gonddal sikerül elhitetnünk, hogy- tízmillió magyar mindenáron megalkuvást akar, ha kultuszt teremtünk a kilátástalanságból, akkor valóban súlytalanok leszünk. Tízmillió gyáva, meghunyászkodó, felemás, apja gyilkosaival, templomainak lerombolóival is könnyedén egyezkedő, önérzet nélküli ember valóban nem számít, a földgolyó milliárdjai közt. A történelem és a jelen azonban arra tanít, hogy sokkal kisebb népcsoportok, is beleszóltak már a világ döntéseibe, sokkal ismeretlenebb. elhagyatottabb, sokkal jelentéktelenebb nációk is orvosolták: sérelmeiket a nap alatt. Igaz, hogy nem megalkuvással. Nem megalázó, előre alálicitáló engedményekkel. Nem a létezni merészelés bocsánatkérő lapulásávalNem is öntudat-oldó, könynyed és tudálékos stílusgyakorlatokkal. Hanem: harccal, elszántsággal, józan körültekintéssel, jogainkhoz való ragaszkodással, az igazság győzelmében vetett természetes bizalommal, a múlt hibáinak kiküszöbölésével, bátorsággal és életet is áldozni tudó hősiességgel. Tudjuk, hogy a másik szivárvány alatt, divatjamúlt, nevetséges, ósdi fogalmak ezek; tizenkilenc óta, — külországokban tanultuk meg igazán — eléggé 'megviselte őket az underman gyűlölete. Előttünk mégis úgy állnak e fogalmak, mint a kopott útjelzötáblák, amelyek csorbán megkövezetten is mutatják a helyes irányt. Jó óráinkban azt hisszük, hogy az otthoni magyarság s az emigráció ebben az irányban akar elindulni a jövő felé. S ha majd nem lehet, ám jöjjenek az alkuszok! *fA nyugati társadalmak alap-< pillérét, az egyéniséget, a gondolkodás szabadságát is ki akarják irtani- Bár a nyugati népek kultúr ja nem jut el, vagy egészen eltorzítva jut az újabb nemzedékekhez, hazánkat nem lehet a nyugat számára elveszettek közé számítani. Magyarországon és Közép- Európában még élnek azok a nemzedékek, amelyek híven őrzik a nyugati kultúrához és kereszténységhez való tartozásuk tudatát. Szenvednek, soraik megfogyatkoznak, de lélekben kitartanak. Hogy mennyire él még az otthoniak ellenállása, megmutatta a világnak Mindszenty bíboros hősi példája. Sokan, a könyörtelen elnyomás láttán nem találnak más megoldást és átszöknek az aknamezőkön, emlékezve Kossuth szavaira : „Amerikába kell jönnie annak aki azt a napfényt keresi, amely legfényesebben ragyog s a szabadság útját megviláeítja. ” Mindazok, akik ma Kelet zsarnoksága miatt szenvednek, reménységgel néznek a nyugati világnak szabad intézményei felé. Ennek a hitnek és remény- ségnek kívánunk a szószólója lenni — mondja végül a deklaráció. Ma még meg lehet Magyarországot menteni. Ma még milliók lesik. Magyarországon és a többi középeurópai országban is. mit tesz értük Nvngat, keresztény és szabad világa, mikor üt a felszabadulás órája? Meg vagyunk gvőződvo, hogy az Elgvesült Nemzetek, a szabad Nyugat és különösen az amerikai népek nem fogják maarára hagyni Közép- és Kelet-Európát. *★* A deklaráció pontokba foglalja az emigráció kérését, amelv egyben a vasfüggöny mögé zárt nének kéréséi is jelenti. hangsúlyozva, hogy száz millió ember halálos veszedelemben él s az európai keresztény kultúra szerves része — ha segítség nem jön — elveszettnek tekinthető s ez esetben Nvugat-Európa nőm lesz más. mint egy gigantikus euráziai kontinens jelentéktelen félszigete- A felsorolt pontok legfontosabbika számunkra az. hogy az eljövendő nemzetközi tárgyalások folyamán történjenek olyan lépések, amelyek kikényszerítik a megszállt országokban ártatlanul meghurcolt, politikai elítéltek, hadifoglyok és deportáltak szobádon bocsátását. Az ünnepélyes fölterjesztés Eisenhower 1í)ö3 márciusában küldött szavaival zárul: „A magyarok nem veszíthetik el hagyományos jogaikat, amelyek — Amerika és a többi szabad ország nemzeteinek megértése és együttérzése segítségével — arra a reménységre s igazságos meggyőződésre jogosítják fel őket hogy az emberi szabadság napja újra felragyog fölöttük,” ABC levelünk a nyugatra kergetett kommunista miniszterről, és a felrobbant lombik-szabadságról s a páncélos békéről A Már nyakig benne úsztunk a tejjel-mézael folyó szovjet békében. íme, mondták a békebarátok!, most megmutatják az oroszok! Kelet-Németországban egy csapásra megkönnyítik az életet, végeszakad a terrornak. Moszkvában van azért szív. A prokommunista társadalomnak a nyála is kicsordult a páratlan szovjet gesztusokra A Bermudákra készülő államférfiak is föllélegeztek és a béke dús ózonáva.1 hirdette a világsajtó, nincs szükség harcra, felszabadításra, hiszen a többi vasfüggöny mögötti állam ia megkapja mindazt, amit Kelet-Németország. Nézzetek tehát Berlin felé, rab-országok és álmodó emigránsok, árad mér a szovjet humanizmus. De mi ez, miféle kiabálás? Micsoda pokoli zaj? Ugye, mindig mondtuk, nem lehet bízni a németekben! Milyen agresszióval szállnak szembe a békés szovjettel! A börtönökből is kiengedték a háborús bűnösöket és Nuschke-t, a kommunsita miniszterelnök-helyettest átzavarták Nyugatra. Kínos, nagyon kínos. . . Még jó, hogy a szovjet páncélosok az utolsó pillanatban tapintatosan elsimították a botrányt. B Churchill is visszafordult a Bermudákról, öreg róka ő a politikában, tudja: nem jő most reumájára ez a szigetvilág, ahova békepipára invitálta Malenkovot. Várni kell, mert nem lehet elhamarkodni a tárgyalásokat. A lágy békehangulatba beledübörögteK a szovjet tankok. Moszkva azt hitte varázslatos világot teremt a bermudai döntéstk idejére, s a Kelet-Németországból elmenekült tízezrek azonnal visszaszöknek! és követelik a, német egységet. A lombikban kitenyésztett mű-szabadság azonban felrobbant. C Ennek köszönhető, hogy a nyugati világ szemléltető oktatást kapott a szovjet békeharcről Kissé meglepődtek humanistáink mikor fegyvertelen emberekkel kezdtek! mérkőzést a szovjet páncélos osztagok. Ennél a meglepetésnél csak az a kellemetlenebb, bogy pont a németekkel szemben kell megtörténni ilyen malőrnek. Hát nem azt hírdetila évek óta, a szovjet csalódott szövetségesei, az “igazi” antibolsevisták, hogy valahány német van a világon, az mind kommunista lett, és voltaképp ők a szovjet igazi támasza, az öreg Adenauer Is a,lig várja az időt, hogy lekezelhessen Grotewohl-lal. És tessék! Ezek a pimasz nácik most a világ szemeláttára szembeszállnak a vörösökkel és megtépázzák azt a tekintélyt is, amiről mindenki azt hitte eddig, hogy sérthetetlen. DMég egy ponttal ki kell bővítenünk! ABC-levelünket, mert most kaptuk a hírt, hogy a kelet-berlini kommunisták tüntetést rendezek a berlini felkelés megbélyegzésére. Felvonult a kivezényelt kommunista tömeg, hogy a páncélos béke nevében tiltakozzék a berlini munkások felkelése ellen. Megjelet Grotewohl, Ulbricht és valamennyi elérhető kommunistavezér, akik nem szöktek nyugatra a “véres szerdán”. Mint jelentik, a tüntető felvonulás nagyszerűen sikerült. Szerintünk sokkal nagyobb lett volna, a hatás, ha a házaikba húzódott, kelet-berliniek rendelkezésére bocsájtottak volna egy-két páncélosdiviziót. Szepesi Sándor A TÁTRÁBAN ÉRZI .MAGÁT! Télen-nyáron szívesen látja vendégül a cordobai hegyvidék egyik legszebb pontján a KŐSZEG FALVI - PENZIÓ • Kényelem, nyugodt pihenés • Magyar konyha remek ételei • Kirándulási lehetőségek • Rendkívül olcsó árak • Magyaroknak kedvezmény! Részletes információt levélben küld: Sra. Köszegfalvi, Villa Giardino, Est. Thea, Sierras de Córdoba
