Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-06-30 / 12. szám
4. oldal. Buenos Aires, 1953. június 30. MAGYAROK ÚTJA rpALÁn kevesen figyeltek föl a cikkre, amely „Magyarország a világpolitika, mérlegén” címmel egyik emigráns laptársunk hasábjain jelent meg, június 19- én. Pedig ez a cikk hadüzenet volt, az Isőe hang, amelyen keresztül a marxi népfront megszólalt egy polgári sajtótermék oldalán. Eddig ugyanis Peyer kőnyomatosaiból, Kovács Imre és Fejtő Ferenc Tito-barát, dolgozataiból ismertük ezt az elképzelést. A cikk nagyjában azt mondja, hagyjunk föl a szivárványos emigráns vágyálmokkal Magyarország a közelgő küzdelemben nem számít, Nyugat számára csak'orosz-kérdés létezik s ezt háborúval, vagy békével meg is oldja. Valószínű azonban, hogy az utóbbit, a kommunistákkal való megegyezést választja, erre mutat Moszkva engedékenysége K e 1 e t-Németországban és Washingtoné Koreában. Az orosz ez esetben Nyugat kívánságára természetesen kivonul a megszállt területekről, ahol megszűnik a kisebbségi kommunista diktatúra, de cserébe — mondja szószerint a cikk — „a kommunista pártok Nyugaton is létező parlamenti formájának elfogadásához Moszkva bizonyára költi magát. . . Nyugat viszont annál hathatósabban fogja minimalizálni tudni a birtokon belül megmaradt kommunista csökevényeket, minél inkább garantálja, hogy ellenirányú szélsőségeket nem bocsát vissza a megegyezéses területekre . . . Ez Nyugatnak legalább olyan érdeke, mint Moszkvának . . . ” ,,Hogy Nyugat még nem ejtette teljességgel a jobboldali szélsőség mérsékeltebb szárnyát, — folytatja a cikk — egyedül annak tulajdonítható, hogy egy háborús megoldásra még mindig fennáll a lehetőség. Ezesetben, — de csakis ezesetben, — bizonyos elemek még tevőleges részvéttel expiálhatnák a korábbi, Nyugatnak meg nem felelő magatartásukat.” Erre a cikk szerint alig van kilátás s ez „Nyugatnak) legalább olyan érdeke, mint Moszkvának”. Legjobb tehát, hogy (miután kirabolt és hazátlanná tett bennünket!) a jövőben kellő tiszteletben tartjuk Moszkva érdekeit s erre egyetlen mód, — amit velünk kapcsolatban a cseh emigráció annyiszor emleget — ha végre elhitetjük Nyugattal, hogy őszinte hívei vagyunk a demokráciának és együtt akarunk „működni” szomszédainkkal. polémizálunk, nem vitatkozni akarunk. A cikk egyes tételeire, mint a keletnémetországi békeeintézkedések, azóta érkezett némi cáfolat. Akik nem ismerik a kommunistákat azokkal vitatkozni úgy sem érdemes. Azon is csupán eltűnődni tudunk, hogy efféle békés megegyezés esetén, ilyen könnyen le" le tudnának egyezni magyar emberek abba, hogy az emigráció nagy többsége, mintegy kilencven százaléka ne térhessen haza, hiszen a még akceptált „mérsékelt” jobboldalt — nyilván Eckhardt Tibort, Telekit, Fábiánt Vándor Ferencet — is „ejteni fogja” Amerika. A nyugati demokrácia legpiatentirozottabb barátainak Nyugatról vallott, nem hízelgő véleményét sem akarjuk itt szépíteni. Azt is az olvasó döntésére bízzuk, hogy a,z eddigi tapasztalatok alapján megvalósulhatónak tartja-e a nyugati keresztény világ és a kommunizmus megegyezését; s ha ez mégis létrejön, milyen lesz majd az a bizonyos moszkvai „ragaszkodás” egy parlamentáris, kommunistákkal megtűzdelt, békés, nyugati színezetű demokráciához. Az említett cikk lényegére vetjük csak tekintetünket, azok ra a megállapításokra és célzá-EMIGRÁNS SZIVÁRVÁNYOK sokra, amelyek most a világmagyarság több központjában egyszerre felbukkanó új jelenségeket leleplezik. J£I JELENTI az írásmü, hogy az emigráció „szivárványos vágyálmait” szeretné szétoszlatni. Nemes és helyes törekvés, szerintünk is. Nem nehéz azonban fölismerni, hogy ez az igyekezet egy „másik” szivárvány alatt született. A sorokból kiderül, hogy a, békés megoldás csak azért vonzó, mert ez esetben „ejteni fogják” a jobboldalt. És ez a fontos. Nehogy az antibolsavista harcos „expiálja” a,zt. hogy amikor hazáját védte a vörös horda elöl, néhány évvel ezelőtt — Alger Hiss khrában I — nem volt. nem fs lehetett a roosevelti demokrácia barátja. Ha a szem nem csal, Amerika is távolodni látszik ei t t ö 1 a „demokráciától” s ha engedékeny is Koreában, egyáltalán nem engedékeny ¡Rosenbergék ügyében. Ez a kommunizmus ellen fegyverkező A- merika tehát, a józan logika szerint aligha kéri számon a történtek után, és a történendők előtt, hogy a,z antibolsevista harcos, Németország kényszerű szövetségese. nem lelkesedhetett Moszkva kényszerű szövetségeseiért, a potsdami, yaltai „demokráciáért”, amely hazáját a pusztulásba taszította, a nyugat felé lelkesedő lengyelekkel és mindk\é-t irányban lelkes csehekkel együtt. J^AGYON szeretné már az emigráció zöme, ha, elfeledhetné a „jobboldal”, “baloldal” kifejezést. A meg-megújuló boszorkánypörök azonban újra életrekeltik ezt a két, emigrációban egészen fölösleges fogalmat. Sajnos nek/ünk is e szerint kell mérlegre tennünk azoknak a magatartását, akik most más színű szivárvány alatt. de legalább annyira áldozatai a vágyálmoknak, mint az emigráció többsége. Nem tagadjuk a jobboldal fejére olvasott vágyálmokat. Az általánosítás azonban túlzott. Arról megfeledkezett a cikk, hogy az emigráció nem köti vágyálmához az ország sorsát. A jobboldal szívesen háttérben marad. ha cserében a nemzet önállóságot kaD. szabadságot és nyugat «záiaízének! legiobban megfelelő demokráciát. Tessék mee. ’mutatni végre azt a jobboldalit. — akár a. legszélről is — a k i i'ven alkuba bele ne menne! A- mikor arról van szó. hogy haza. mehetünk szülőföldünkre, megölelhetjük anyánkat, vagv sírjára borulhatunk, amikor egyik perem! a másikra megváltozik ez otthoni helyzet s végeszakad Magyarországon a vérengzésnek, börtönnek, deportálásnak: hol van az a megátalkodott pártőrült, aki mindezek* helvett inkább a maga világnézetének kizárólagos uralmát akarja? Nyilvánvaló, bokv még inkább a vágyálmok rabjai azok, akik csak a maguk számára tartják fönn a hazatérést, már előre korlátozott ..demokráciát" akarnak s régi kifakult színek alánján osztályozott emigrációt, félreállítva a katonát, akit esetleg mégis szólítani lehet, ha szorul a kapca, de már eleve megmondják szerencsétlennek, hogy erre ne merjen számítani, legjobb, ha a döntések idejére elhúzódik, nehogy megzavarja ezt a rózsaszínű világbékés kialakulást, amety a népfront szerint hirtelen épp annyira fontos lett Washingtonnak, mint Moszkvának. S úgy ’látszik, ez utóbbihoz is igazodnunk kell újabban. írta : Kerecsendi Kiss Márton gEVALLJUK, mi nem tudnánk ennyire önző s rövidlátó üzenetet küldeni a „másik” szivárvány ajá. Bár elismerjük, hogy most, amikor a világhelyzet így kiéleződött, szükség van tgy romantika-mentes magyar szemléletre. Többször leírtuk már e hasábokon ezt a közhelyet: nagyon helyes, ha az emigráció két vasat is tart a tűzben. Erdély súgja ezt felénk a. török, torkából. Válságos időkben föltétien szükség van olyan emberekre, akik hajlamosak arra az áldozatra, hogy ha kell, megalkudjanak, modus vivendi-t kössenek az örök magyarság érdekében, az utolső, a legutolsó lehetőségek eszközeivel. Kellenek olyanok is ma, akik hajlandók) résztvenni a marxista-kommunista egyvelegben, akiknek Ízlése nem háborodik föl Tito ellen és — mentsük ami menthető! — vállalják azt a visszataszító, talán utódokat •megpecsételő szerepet, amely résztvesz olyan „demokráciába”, aminö most szemünk láttára nyíltan sorakozott föl a Rosen. berg-házaspár villanyszéke előtt. Elismerjük, kell ember kell magyar akkor is. ha létrejönne az öreg Churchill víziója, a keleti Locarno. Az 1925 okioberében aláírt, francia-német kölcsönös garancia-egyezmény megismétlődésére ugyan remény alig van, mert ma az egyik oldalon a bolsevizmus áll. Ha mégis létrejönne, nyilván a baloldali magyp.roknahj kellene valamicskét visszalkudni abból, amit liúsunkból-vériinkből, földünkből a Szovjetnek aiándékozna a nyugati világ. Voltaképpen tehát helyeselnünk kell, ha Nagv Ferencék cisókolóznak a fél-bolsevistákkal. Ok csak tárgyaljanak, álimodozzanak. szövetkezzenek, kizárjanak, kunecKedjenek. Nem lehet irigyelni ezt a feladatot, amely azonban, — ismételjük — csak akkor jelenthet valamit, ha tényleg minden kötél szakRd. UTOGY azonban a végső kibontakozást a minimummal várjuk, Titoval és a Moszkva által garantált narlamenti demokráciában való <t!őlegezé>tt megnyugvással?... Nem, ezt igazán nem várhatja a menekültekből ez a kisebbség, ügy érezzük nemcsak magunkat, még ö. ket is védelmezzük, amikor ezt a veszedelmes, Benes-fzü javaslatot visszautasítjuk. A távolkeleti öreg sas, Mac Arthur többször mondta, hogy Amerikát a defetizmus. a gvőz. ni-nem-akarás sodorta a válságba. Aki már a harc megindulása előtt a békepaktum szövegét szer. keszti. arra csak bukás várhat.. És bukás várna ránk is. nemzedékeket elveszejtő, jóvátehetetlen bukás, ha a fegyveres, vagv diplomáciai összecsapás közelgő moraja előtt azt prédikálnánk, hogy ránk ne számítsanak, mi nem akarunk győzni, nem akarunk jóvátételt, nem akarunk népünknek függetlenséget, szabad hazát, nem akarunk egyenlő jogot minden magyarnak, hanem megelégszünk azzal a morzsányi demokráciával, amennyi maid e Status quo-ban, az új, a MoszJO va engedélyével hazaszállítható néhány kiváltságosnak jut, mi pedig szívesen félreállunk, elnémulunk, börtönben, száműzetésben, szibériai hadifogságban maradunk s belenyugszunk abba, hogy már a döntések előtt megalkudtak a bőrünkre. Fő, hogy ők otthon legyenek s Moszkva és Belgrád jóváhagyásával kiirtsák „a kommunista csökevényekét”. JJOGY üzenjük meg oda, a másik szivárvány alá: kedves honfitársaink, ne siessetek még evvel a végső alkuval! Talán jó volna, ha ti is türelemmel várnátok, hátha mégis a mi füzünkben tartott vas melegszik föl előbb. Lám, ti kizártok minket a egyezségetekből, de a mi egyetlen reménységünk: a tisztességes harc nem zár1 ki titeket ebből a megoldásból, sem annak remélhető gyümölcseiből. S ha mégis csalódnánk s ránk valóban nincs szükség többé, ti még mindig jöhettek a varázslatos engedményekkel. Mert engedményre mindig van idő. Abban igaza van a fent említett bölcselkedö cikknek, hogy itt, a mi szivárványunk alatt, eddig azt hittük és ma is hisszük, hogy az emigrációnak valóban történelmi hivatása van. Nem afféle „történelmi hivatás”, amit zsíros társasvacsorákon dördít el a fennkölt s nekihevült emigráns szónok. Ezt a hivatást nem itt találtuk ki, erről a nyugati világ is tud s annál inkább méltányolja, minél jobban elközeleg feléje is a maga 1918-a. E hivatás, mai jelentőségében, valahol ett kezdődik, ahol Kun Béla véres diktatúrája ellen fellázadtak a monitorok és a hazaszeretet oltárára tették ifjú életüket a ludovikások. Nagy szavak ezek, — mondják majd a túlsó szivárvány alól, akik nem akarják tudomásul venni, hogy Nyugat önvédelmi harca a vörös dcspotizmus ellen csak akkor lehet sikeres, ha ugyanazok az eszmék hevítik fiait, mfnt a ludovikásokat, vagy Budapest védőit: a két bolsevizmussal szembeszállé harcosok szelleme, amely nemcsak idekint, hanem odahaza is él. áz a hivatástudat a szögesdrótok mögül is azt üzeni Nyugatnak: akaratotok ellenére a ti érdekeiteket is védtük. Nagy szavak! — halljuk újra a maroknyi csoporttól, amely egy külön kis vasfüggönnyel zár. ja el magától az emigráció nagy táborát, nehogy — az annyit emlegetett demokrácia szent nevében — csak jottányi is 1 üssön a megbélyegzetteknek az emigráci. ós politikai élet hitvány jogaiból és az életet könnyítő reménységből. Hányszor próbáltunk tisztességesen közeledni feléjük, megbékélést, közös utat, testvéri egymásrautaltságot hirdetve s íme, ők az első fél-kommunista békefuvalomra felkaftányozva suhannának rögtön keletre, a vörös szultán portájára, lenge köszöntést intve felénk, javíthatatlan imperialistákra, akik tőlük akár örökre is itt éghetünk a honvágy gyehennáján. Meg keli alkudni a bolsevistákkal! Inkább mondjunk le a nemzeti emigráció kontójára a nyilván magyarok számára is deklarált emberi jogokról, mijük el apai-anyai örökségiinket, csak azért, hogy Budapesten várjon ránk! a Londonban puhított, Moszkvában habart lencsefőzelék. A kommunistákat csak „minimalizálni” kell. Azt elfelejtik, ■hogy lehet-e Moszkva árnyékában bármikor is „minimalizáltabb”a helyi kommunizmus, mint az 1945-ös magyarországi választások után, amikor a vörösök csak törpe kisebbségben jutottak a parlamentbe és mégis nekik köszönhetik ezek a nagy legények, Nagy Ferenc és politikai retye-rutyá.ja, hogy ma, tíz-tizenötezer kilóméter távolságból kell velük megkötni a második kompromisszumot. Vajon mit szólna ma a katakombák magyarsága, mit szólnának a jóvátételi vonatok robbantói, mit mondana a háiomszáz csepeli sztrájkoló, mit éreznének (Folytatása a köv. oldalon) KOLLMANN JENŐ előkelő ékszerüzlete harminc esztendeje áll a magyarok szolgálatában Ékszergyártás és átalakítás, drágakövek befoglalása az ügyfél előtt. DIAGONAL NORTE »29 T. E.: 85-0878 Rolox Longinea Universal Movado Girard -Perregaux
