Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-06-30 / 12. szám

MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. június 30. 3. oldal. BERLIN JUNIUS 17 írta: Veszprémy György A történelem sohase fogja megtalálni a berlini munkásfölkelés igazi értelmi sezrzőit. Az oroszok rövidúton kivégeztek néhány tu­cat, vagy talán néhányszáz munkást- Ahogy a népdemokrata rendőrségek ördögien fejlett technikáját ismerjük, a rögtönítélő bíróságok elé került „tettesek” már bevallották, vagy be fogják vallani, hogy ők „hivatásos ameri­kai kémek” és „pénzt kaptak a nyugati im­perialista hatalmaktól.” De a komoly oknyo­mozó történetírást sem propaganda, sem a nyilvánosságnak szánt fecsegés nem vezethe­ti félre. Ami június 16-án kitört Berlinben és a szovjetzóna sok más nagyvárosában tovább­terjedt, annak megfogható, személyes felbuj­tója nincs. A sok száz vagy sokezer lefogott német munkást igazában senki nem irányítot­ta, hiába keresik oly lázasan a) „vezetőket”. 1848. március 15-én a magyar főváros e­­gész fiatalsága tüntetésbe kezdett, névszerint tudjuk, kiknek a műve volt. Páris 1789. júli­us 14-én megrohanta a Bastille várbörtöneit, minden valamire való történetkönyv elsorolja kik agyában született meg az ostrom terve és kik állottak a mámoros tömeg élén. A berlini orosz zóna munkásainak senki sem tartott a június 16-ára virradó éjszakán gyűlést. A ká­­véházakban senki nem ugrott a márványasz­talra, egy dallam, egy vers nem született, se­honnan nem érkezett hirnök valami lázas par­lamenti ülés, vágy nagy szónoklat hirével, még csak ^>gv olyan titkos, romantikus éjféli megbeszélésről se fogunk soha tudni, mely az ilyen nagy fordulatokat mindig megelőzi. Június 17-ét valóban a Névtelen Munkás rendezte Berlinben, a mostanában annvit idé­zett Névtele Proletáriátus- Ez a lázadás való­ba az Ismeretiem Dolgozó lázaid ás a volt a zsar­nok ellen. Egy megvakított, betömött szájú óriás, a propaganda-harsogástól megsüketült gigászi rabszolga ébredt fel kábulatából egy pillanatra. Világ proletárjai egyesüljetek! — hát ők néhány órára csakugyan egyesültek. Az események közismertek: Malenkovék elhatározták, hogy mindent elkövetnek a kö­zelgő német vá^sztások befolyásolására és Nyugatnémetországnak az Atlanti Paktum el­len hangolására. Elmennek a végsőkig, az o­­rosz zónában beszüntetik a bolsevizálást, fel­függesztik a kolhoszosítást, a polgári pártok­nak is visszaadják a látszat-szabadságot. Mi­után Berlinben láthatja, legjobban a nyugati­ak alá tartozó német, mi történik a bolsevis­ta uralom alá került testvéreivel, ott kezdték a leghangosabban. A kommunista párt főtit­kárát visszahívták, a Tägliche Rundschau szidni kezdte az eddigi kommunista rezsimet, Szemjonov az új főbiztos, Dibrova tábornok­kal az új orosz katonai helytartóval túlbuzgó­ságában odáig ment el Moszkva óhajainak teljesítésében, hogy Alexander Platz és Trep­tow környékén hatósági emberekkel kezdték levakartaim a vörös egység-plakátokat. Le­szedették a párthelyiségek fenyegető felira­tait. .. Aiztán nem történt más csak az, hogy a proletáriátus ezt pillanatnyi szédületében ko­molyan vette. Nem történt más, csak hogy a szegény romok között élő agyonhajszolt, és agyondolgoztatott berlini munkás egy pilla­natra beleszédült a nagy felszabadulás jelsza­vaiba és elhitte, hogy nyolc év terrorja után, a Szűkülés, megfélemlítés, hazugság, félrebe­­szélés. feljelentések és kényszermunka nyolc rettentő esztendeje után megint ember lehet. Még a kis részletek is végtelenül jellemző­ek. Egy építkezés munkásai, akik mér nem bírták a hatósági paranccsal egyre jobban hosszabbított munkaidőt, a nagy szabadság hallatára sztrájkba léptek- Élcsapatban hagyták ott az épületet, talán maguk se vet­ték észre, hogy a munka elhagyásának hire 'olyan szenzációt keltett az egész kerületben, > hogy innen is, onna is tömegesen csatlakoztak menetükhöz s az egész környék dolgozói egy­szerre otthagyták munkahelyeiket. Ilyen még nem történt nyolc év óta! Nyolc esztendeje nem fordult elő, hogy proletár valamit sokait volna, hogy dolgozó bárminő erőfeszítést meg mert volna tagadni a proletárállamnak. A ma­roknyi sztrájkolót, mint nagy hőstettek elkö­vetőit, mint új Grál-lovagokat egyszerre kö­­rülözönlötte az ünneplő proletárság. Világ proletárjai egyesüljetek! — és kis patakból egyszerre folyam, majd Óceán lett. Június 17-ike bekerül majd Európa tör­ténetébe, sőt a világ nagy szabadságharcai­nak történetébe, mert az a százezer munkás, ki e napon Berlinben egy ismeretlen varázs­lattól megérintve az utcával vonult, hatalmas rést nyitott nyugat felé öntudatlanul is a szovjetbörtön fálán. Az első rést melyen a hi­­tetlenkedők, a fél-marxisták, a gyávák, a hát­­ha-mégis alapon mindenáron egviittélni-aka­­rók is egyszerre belátnak nyolcszázmillió em­ber végzetébe. Boriin csak egy icipici kis sarok, a földgo­lyó harmadát s a világ lakosságának majd fe­lét leigázó világbirodalom kinai falának vég­telen láncolatán. De az a varázslat, az az esze­lős gyorsaság, az az őrjöngés ahogy itt most fellobbant a proletár szabadságvágya, az e­­gész kinai falait egyszerre megrendíti. Micso­da oxigénhiány lehet ott ahol az első képzelt leheletre így fellángol a tűz! A félelemnek, megaláztatásnak, kémkedésnek, ellenőrzésnek micsoda infemója, a kábításnak, letaglózott­­ságnak, a lelki elnyomorodásnak milyen mély­sége tárul fel ebben a berlini deliriumban! Világ proletárjai egyesüljetek! — halluci­­nálti szegény, berlini, magdeburgi, drezdai, lipcsei munkásság néhány óráig. És Nyugat államférfiainak, akik most a béke és egyen­súly fenntartásáról tanácskoznak, meg kell hallaniok ezt a nagy haillucinációt. A háború befejezése után szégyenszemre még mindig körülzárt és sokszor légiúton táplált Berlin munkássága a romok között is példát muta­tott a világnak- Szebb, nagyszerűbb példát mint a világ igen sok boldog, fényes érintet­len főivárosa. Meglátjátok, Berlin lesz az új Sztálingrád, — jósolta egy szellemes francia Potsdam után. íme a romokkal, sírokkal tele városban jelentkezik először a Nyugat elnyo­mott hősiessége! A kockázatoktól úgy fázó Nyugat nagy versenytérnek, egy szabad versenypályának tekintette a német fővárost, négy nemzet és két teljesen ellentétes világrend vívja nyolc év óta a maga békés gazdasági és politikai mérkőzését. Mikor egy-egy karácsonyon a nyugatiak által őrzött negyedekben kigvul­­tak a karácsonyfák és fényesen kivilágított tele kirakatok, jobban öltözött, jobban átme­legedett emberek, bátrabban kongó harangszó hívogatták a sötétbeborult, színtelen, didergő északkeleti városrészeket, — sokakban tá­madt a hiú illúzió: ez a csata máris eldőlt. Június 16-ika, az első igazán nagy' fordu­lat a bolsevizmus elleni harc történetében. Egyszerre rávilágít arra, hogy milliók és száz­milliók végső kétségbeesését s hegyeket moz­gató szabadulás-vágyát már nem lehet békés ipari mérkőzéssel, kirakatversenyekkel, vagy a technikai fölény megragyogtatásával lecsil­­lpítani. Világ proletárjai egyesüljetek! — Marx földrészeket fenyegető, a keresztény világrend végét vijjogó jelszava most Marx ék ellen fordult. A történelem nagy fordulatait nem pártok és politikusok csinálják. A Vélet­len, a Váratlan hozza sokszor azt, amit száz­milliók olyan reménytelenül várnak. Fél éve, hogy Sztálin, az Antikrisztus meghalt. A vi­lág valami nagyot, valami mindent megoldót várt utána- Június 16-ika az első nagy kárpit­­szakádás ebben az ólmos, terhes várakozásban. Békét, de SZABADSAGOT is! Békét, de SZABAD MAGYARORSZÁGOT is! A müncheni Hungária a bermudai konferencia kitűzé­sekor lábrakelt, kommunistabarát békeakcióra kezdeménye­zést indított. Felhívta a magyar emigráció lés az összes társ­emigrációk figyelmét arra, hogy'juttassák kifejezésre kíván­ságaikat a nyugati világ előtt, hogy az esetleg bekövetkez­hető nemzetközi tárgyalásokon felül ne kerekedjék ismét az a végzetes elhatározás, hogy a pillanatnyi béke és a szovjet­tel való látszólagos megegyezés esetén áldozatul dobják ha­zánkat, a többi vasfüggöny mögött szenvedő nemzettel együtt. Pedig minden tárgyalás előfeltétele, csak a rab­nemzetek felszabadítása lehet! Ezért kérjük és követeljük mindenütt a világon, ahol magyarok s társemigTációk élnek: 1. ) A szovjet megszálló csa­patok vonuljanak ki Magyar­­országról. A rendet — a ter­roralakulatok feloszlatása il­lán — tartsa fenn az Egyesült Nemzetek hadereje. 2. ) Bocsássák haza a; Szov­jetben sínylődő hadifoglyokat, polgári elhureoltakat, továb­bá engedjék szabadon a ma­gyarországi börtönökben, in­ternálótáborokban szén V e­­d ő valamennyi politikai elí­téltet. a saját hazájukban de­portáltakat. bármilyen formá­ban kényszermunkára Furcol­­takat. Engedjék haza bizton­ságban mindazokat a magyar állampolarárokat, akik 1930. szeptember 1-én Magyarorszá­gon éltek. i 3.) Tartsanak nemzetközi el­int A Mindszenty Akadémia legutóbbi ülésén Hajnóczy I- ván professzor tartotta szék­foglalóját. Madáchról s a Tra­­gériáról tartott magasszínvo­nalú előadása kolóniánk kul­turális életének egyik kiemel­kedő -eseménye volt­' A Rio de Janeiro-ban műkö­dő Brazil Magyar Kultúrgeyesü­­let új helyiségbe költözött. A há* * rom éve fennálló egyesület jú­liusi kulturtalálkozóin Tirczka Lóránt, Kállay Kristóf és Bod­­roghy Lajos lesznek az előadók. Thiery II. Ilona ..Cecilia” című háromfelvonásos mese­játékot írt. Könyve Eelföldy Géza rajza.iival Németország­ban jelent meg. ★★ Fabinyi Tihamér, a magyar élet kiváló szakembere, volt mi­niszter. Bostonban meghalt. Fa­binyi Tihamér emigrációs évei alatt visszavonultan élt, közgaz­daságtant. tanított az egyik ame­rikai egyetemen és a Mid-Euro­­pean Studies Center magyar osz­tályát vezette. Elhunytával nagy­tudású szakembert s a, régi ma­gyar közélet egyik jellegzetes a­­lakját veszítettük el. ★★ Dr. Oláli István boliviai üz­leti útjáról visszatért az ar­gentin fővárosba. ★ Nagy készülődés előzi metr a Centro Húngaro július 1-i választását. Mint legutóbb hu­moros cikkünkben jeleztük, a küzdelem nem kívánt mérete­ket öltött. Lanunk távoltartot­ta masát ettől a vetélkedéstől és helvf adott ellentétes véle­ményeknek is. Meggyőződé­sünk. hogy minden erőszak ellenére a reális erőviszonyok mutatkoznak meg. A válasz­tás után nedisr —• f-üeitve túl­zást. sérelmet indulatot és kortes-rágalmakat — ismét e­­gviitt küzdhet mindenki az eavetDn ellenség, a bolseviz­mus ellen. ★ ★ A Nemzeti Bizottmánv Köz­oktatási Bizottráaának kiadá­sában mesrindnlt n ..Kis Ma­avar Könyvtár” című füzet­sorozat, hoay a külföldön élő magyarok hozzáiuthassanak a magyar tudománvossáa réai alkotásaihoz. Az első kiadvány Horváth Barna egyetemi ta-Vnöüzés alatt szabad titkos választásokat, az 1945 óta po­litikailag jogfosztottak egyen­rangú részvétele mellett £s a nyugati hatalmak adjanak.biz­tosítékot arra, hogv Magyar­­ország, valamint a többi" leigá­­zott állam a választások után nem kerülhet mégegyszer szov­jet megszállás alá. ■ • -Ezek a vasfüggönyön innen és túl élők minimális követe­­j lései. Rákóczi, Kossuth. Mindszen­ty magyarjai, az antibolsevis­­ta mártírok népének, fiai tehát szegényen, száműzö.tten — e­­gvetlen fegyverükkel: az igaz­sággal és a fárseimicrrációk. kiutasítottak égyműködésébeu bízva — a szabad világ lelki­­ismeretéhez fordulnak és a tra­gikus órán világgá kiáltják: Békét, de szabadságot is! Békét, de jogot is! Békét, de függetlenséget is! Békét,-de szabad Magyarországot is! nár könyve: A közjog kistük­re. ★ ★ Kauten Ferenc és hitvese örömmel tudatják Ooncarán­­ból (Los Gonodres, San Luis tartomány), hogy kislányuk született. ★★ Vajay Szabolcs, a Délamerikai Magyarság fömunkatársa annak megállapítását kérte tőlünk, hogy a legutóbbi számunkban megje­lent, Vy-vel jelzett, “A Bizott­mány tizenkét tagja tiltakozott a müncheni magyar rádiósugár­zás marxista szelleme ellen” cí­mű ckiket nem 6 írta.

Next

/
Thumbnails
Contents