Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-06-16 / 11. szám
6. 'Oldal. Buenos Aires, 1953. június 16. MAGYAROK ÚTJA Fejenként hét dollár Majdnem két esztendeje már, hogy lapunk a magyar légionáriusok helyzetéről őszinte beszámolót írt. Sokan tiltakoztak akkor a cikk ellen, amely figyelmeztetett arra, hogy a légióba kényszerült szerencsétlen sorsú magyar fiúk küzdelméből ne teremtsünk hősi kultuszt antibolsevista apoteózist. Két év óta az alábbi írás, az Evangéliumi Világszolgálat kitűnő glosszája az első komoly visszhangja ennek a, sajnos ma is időszerű problémának. A francia idegenlégióba került testvéreink sorsát mindig fájlaltuk. Ennél tovább mentünk, mert az elsők között voltunk abban, hogy az idegenlégióba került magyarokról az Evangéliumi Világszolgálat hasábjain többször hírt adtunk; közülök sokkal három éven át állandóan leveleztünk; részükre küldöttük lapunkat, bibliákat és magyar könyveket. Arra vonatkozólag, hogy miként vélekedünk sorsukról, utalólag közöltünk lapunkban egy fényképet, melyen francia légiós ruhában magyar fiúk díszőrséget állnak egy koporsónál, melyben egyik ott elesett magyar bajtársuk kap végtisztességet. Nem csak lélekben, hanem megsirattuk nem egy olyan magyar idegenlégiós testvérünket, akivel hosszan leveleztünk, akiknek részletesen ismertük életét, reménységeit, azokat a rettenetes, ármányos lehúzó körülményeket is, melyek őket a légió karjaiba juttatták és akikről egyszer csak jött a hír, hogy ebben, vagy abban a harcban, vagy felderítő őrjáratban meghaltak. Bár láttuk azt, hogy Indokínában olyan ügyért harcoltak és harcolnak fiaink, mely a kommunizmus eluralkodását akarja meggátolni, mégis az volt és az a gondolatunk, hogy a mi fiaink életét másképp és máshol kellene munkába és ha kell, harcba állítani a kommunizmus ellen is. Eddig még nem volt alkalmunk egyetlen magát valamilyen formában felelősnek, illetékesnek tekintő magyar emigráns szervről sem hallani vagy olvasni, amely óvta volna a magyar ifjúságot attól, hogy életét eladja az idegenlégiónak. Most aztán bejárta a világsajtót két tiltakozás híre. Az egyiket a nyugatnémetországi szociáldemokrata párt, a másikat a svájci kormány adta ki. Az első tiltakozik a „fejvadászok”, az idegenlégió ügynökei tevékenysége ellen, akik beugratástól se ijedve vissza harminc márkáért (hét dollárért) szerződtetik el a német ifjakat az ide-DÉL KERESZTJE Ausztrália első nyomtatott magyar hírlapja. / Megjelenik 1, és 15-én. / Előfizetés 1 évre 30 sh. / Felelős szerkesztő és kladő: Forrő Ferenc S. J. / Szerkeszti: Nagy Kázmér. Levelezési cim: Box 7021 G-P.O. Sidney. —wr-irnsW---& , genlégióüa! és törvénytelen útakon lopják ki őket Németországból francia területre. A svájci kormány pedig azt a vádat emelte, hogy az idegenlégió ügynökei kiskorú svájciakat soroznak be annak ellenére, hogy a svájci törvények börtönbüntetést írnak elő minden olyan svájci állampolgár ellen, aki idegen hadseregben szolgál, kivéve a pápa svájci gárdáját. Mi a magunk részéről ezt a kérdést is, mint minden más kérdést, abból a szempontból nézzük, hogy mint keresztyén magyaroknak milyen álláspontot kell képviselnünk. így tekintve a kérdést, legelőször is megállapíthatjuk azt, hogy nem tudjuk helyesnek elfogadni a zsoldosságot. Egyetlen keresztyén embernek sincs jogában eladni a vérét, pénzért, megélhetésért úgy, hogy odaívesszen az élete. Egy nemzetnek joga van ahhoz, hogy demokratikusan szervezett életének védelmére igényelje polgárai életét. A második világháború és az azt követő idők rettenetes méretű magyar vérvesztesége után most a magyar népnek fokozottan igénye lehet minden magyar élet megőrzésére, meggyógyítására, megerősítésére, felkészítésére - felkészülésére és munkába állítására': önmagáért. Keressen tehát a világba száiműzött, élet-kiutat fürkésző magyar férfi más megoldást a maga élete számára akármilven verejtékes legyen is a feladata — semmint a légiót. A magukat illetékesnek tekintő emigrációs szerveink pedig tekintsék felaidatuknak e kérdés tisztázását és felszínen tartását. Mindeddig — tudomásunk szerint — még csak annyi haszna sincs a többezer magyar idegenlégiós véráldozatának, hogy a nemzetközi sajtó legalább elismerte volna és elismerőleg ismerte volna el azt a tényt, hogy ők ott vérüket ontották és ontják a szabad világ szabadságának ügyéért. A magyar „rohanj János” szalad, mert „veszélyben a messzi város” (Ady) és csak ugyanaz a jutalma, int. évszázadokon át volt. Semmi. Sőt negatívum. Az áldozathozatal keresztyéni erény. De a magyar keresztyénnek meg kell gondolvia, hogy áldozathozatalában mi az első, a második és a századik feladata és az elisőt elsőnek kell tartania és élnie. Sz. KOLLMANN JENŐ előkelő ékszerüzlete harminc esztendeje áll a magyarok szolgálatában Ékszergyártás és átalakítás, drágakövek befoglalása az ügyfél előtt. DIAGONAL NORTE 929 T. E.: 35-0878 • Rolex • Longines • Universal • Movado • Girard-Perregaux így ünnepelte Kanada magyarsága 11. Erzsébet megkoronázását A Torontói Magyar Helikon( május 30-án este társas vacsora keretében ünnepelte meg Ő Felsége II. Erzsébet koronázását. A vacsorán megjelent B. K. Sandwell főszerkesztő, A. J. P. Cameron országgyűlési képviselő, és W. Woodside szerkesztő feleségeikkel, valamint Erich Geiger a Telegram munkatársa és a Hélikon tagjai. Az ünnepi vacsora a „Göd Sarve the Queen” hangjaival és a királynő lelkes éltetésével kezdődött. Az elnök felkérésére A.J.P. Cameron képviselő méltatta az ünnep jelentőségét : Mióta Hódító Vilmos 1066- ban, a hastingsi győzelemmel megalapozta Nagy Britaniát, az angol államforma a királyság, — kezdte beszédét A.J.P. Cameron. — Természetes volt, hogy akkor királyt ültettünk a trónra, hogy védje mindnyájunk érdekeit. Az is természetes volt, hogy régen, amikor a parlamentáris kormányzás még nem fejlődött a mai fokra, a királynak beavaitkozási joga volt, ha a parlament nem képviselte kellően a nemzeti érdeket. Bár a történelem tanúsága szerint ennek az egyensúlyi helyzetnek a fenntartása nem ment mindig símán, megőrzése mégis bölcs dolog volt. Ma azonban egészen más a helyzet. Mert bármily nagy is ma a király névleges hatalma, tény az, hogy ma valójában nem bocsáthat el minisztereket, vagy nem másíthat meg országgyűlési határozatokat! ami pedig a jövőt illetti, bizonyos, hogy egyetlen brit uralkodó sem fogja megkísérelni, hogy ezeket a régi jogokat ismét gyakorolja. . . Érthető tehát, ha ilyen körülmények között felmerül a kérdés: Mire jó a királyság, mi dolga van még a királynak, mi az értelme az egész brit monarchiának? A monarchia nekünk azt jelenti, —- adta meg a választ a feltett kérdésre maga Hon.Cameron, — hogy a mi nemzedékünk csak összekötő szem egy hosszú láncban, hogy vannak intézmények, melyeket senki olyan nem állítana fel, aki ma egy új társadalmi rendet akar felépíteni, melyeknek fenntartása mégis bölcs dolog ott, aliol örökséget jelent. Egy olyan monarchia, amit több ország egyetemesen elfogad: óriási erőnek a forrása, mert nemcsak különböző nemzeteket köt össze, hanem ami en- Vd még sokkal fontosabb, különböző nemzedékeket. Semmi jobban nem zülleszt szét egy társadalmat, mint a tradíciókhoz való ragaszkodás hiánya, az a téves hit, hogy az élet újból kezdődik, s nekünk nincs mit tanulnunk a múltból. Régi monarchia csodálatos védelmet nyújt eme veszedelem ■ ellen. Ismert költő ^mondta, hogy a monarchia intézményét már csak azért is kell tartanunk, mert nélküle nem. tudnánk Shakespeare-t megérteni. És valóban a „royal” (királyi) nem valaími külsőséges, jelentéstelen kifejezés számunkra, mert ez a szó nem a jelenlegi uralkodóra alkalmazott esetleges kifejezés, hanem jelenti összes királyainkat és királynőinket. Bár paradoxként hangzik, mégis igaz, hogy a monarchia demokratikusabb intézmény, mint maga a demokrácia. A mai államrendszerben a királynál szemben támasztott követelmények elsősorban morális jellegűek. A király legszükségesebb tulajdonsága a j ó - s á g. .A király csak akkor fog népe erkölcsi irányítását, lelki erősítését jelentő feladatának eleget tenni, ha köz-, -s magánéletében a kötelességteljesítés kiemelkedő példáját mutatja. A nemrég elelhunyt VI. György kiváló példája volt ennek a királyi jóságnak, királyian lelkiismeretes kötelesség - teljesítésnek. S nincs okunk kételkedni, hogy új uralkodónk, TI. Erzsébet királynő boldogult apja nyomdokain halad. „Long live our gracios Queen!” (Éljen soká kegyes királynőnk!) fejezte be szavait és emelte poharát Ilon. Cameron és vele együtt a vacsora vendégei a/ Kiránynő egészségére. A Helikon koronázási vacsorájáról „A magyarok hűséget fogadnak a királynőnek” címen számolt be á „The Telegram” című torontói napilap június 1-i száma. A vacsora két másik üdvözlő felszólalását a fenti újság riportja szerint idézzük: K r e s z Géza professzor, a Helikon elnöke hangoztatta, hogy a magyarok hagyományos hűséggel ragaszkodnak a monarchikus eszmékhez. Az a szeretet és hűség, mellyel a múltban magyar uralkodóink iránt viseltettünk, fűz most kegyes új királynőnkhöz, II. Erzsébethez. Böszörményi Nagy Béla, a vacsora harmadik szónoka hangoztatta, hogy a magyarok mindig loyalisak voltak királyaikhoz, még inkább királynőikhez. A kifejezetten ant.ikommunista Kanadai Magyar Szövetség elnöke kijelentette, hogy az új bevándorlóknak az által is le kell róniok hálájukat Kanadái iráut, hogy a királvnő hűséges hívei lesznek. A KMSz 15.000 tagja szerte Kanadában a koronázást élete nagy eseményének tekinti. Szent Tstván híres koronája Magyarországon a szabadság jelképe volt, — fejezi be cikét a The Telegram—. Ez a szabadság ma elveszett, de egy másik korona, amely június 2-án egy fiatal királynő fejét fogja ékesíteni, annak a szabadságnak a jelképe, amelyet ebben az új hazában találtunk, (B.T.)
