Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-06-16 / 11. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. június 16. 7. oldal. JTOLONIÁNK életébe beköszöntöttek a történelmi idők. Kezdjük talán a legelején, egy kis novella-töredékkel. Ez egyik tisztes emigráns házaspár életén keresztül 'világítja meg azokat az eseményeket, amelyeket még a legöregebb emigránsok is emlegetnek majd, második évezredünk vége felé, a békés Budapesten. Az öreg Zsiga az utolsó időkben egyre gyakrabban kimaradt. Katinka néni végül kénytelen volt hajnalonta kiforgatni férje zsebeit A pénzzel nem volt baj, csak a felemelt közlekedési átalány hiányzott. Tulajdonképpen nevetséges föltételezni valami bolondságot egy kétszeres nagyapáról. A fontos tárgyalások azonban nem szűnnek. Alig ér haza az öreg a gyárból, ahol a vegyszerek raktárában tart példás rendet, alighogy a cipőt lerúgja s még a fürdőszobában mosdik nagy krákogva, máris jön a titokzatos telefonhívás. Katinka néni fülel, fülel, de Zsiga bácsi ki nem ejtene egy nevet a száján, semmi támpont, semmi részlet, csak komor megállapodások idöhatározói: félkilenckor . . . pontosan félkilenckor. . . — Az ördögbe készül megint? — kérdi az asszony. — Nem tesz jót az egészségének ez a, sok mászkálás. — Nézze, angyalom, — dörmög Zsiga bácsi és bozontos szemöldöke alatt nagyokat pislog. — Igen fontos ügyben kell elmennem. Most nem lehet törődni kicsinyes dolgokkal, no adja szivecském a tiszta inget. — Nem adok semmit, itthon marad. — Mit csatangol örökösen, más ember is megül otthon. Minek diétáztassam, ha ilyen könnyelmű. —Téved szivem! Nem olyan időket élünk, hogy el lehessen bújni a kötelességek elől. És egyáltalán hol él maga? Még azt se tudja, hogy választás lesz? Igen, eddig hallgattam róla mert megállapodtam Terebessel, hogy egyelőre nem hozzuk nyilvánosságra, hogy mi is belekapcsolódtunk, no adja az inget, kedvesem. És a piros csokornyalfkendőt is. Egy kicsit meg kell fiatalodni az embernek. Az aszony csak nézi nagydarab emberét és azt gondolja magában: hogy meg tudnak bolondulni! .. . Zsiga elolvassa a gondolatot s azt feleli rá: — Nézze, szivem, nem iszom nem szivarozok, feketét se iszom, mióta azt a kötnivaló doktort maga rámszabadította. Nem káryázok, lányok után se járok, nem dominózok, nem kuglizok, nem vadászok. De választanom csak szabad? Katinka néni erre nagy ívben dobja az inget, a piros csokornyakkendőt s egyéb tartozékokat ahogy a rekrutának hajítják az angyalbőrt a virgonc őrmesterek. —Választás, bolondság! Zsiga bácsit módfelett boszszantja ez a közéleti tájékozatlanság. Harmincöt évig törvénye" két szövegezett és nem volt ideje, hogy a Tudományos Akadémia magyarító kiadványait tanulmányozza. Ezért így felel; —- Beláthatatlan kimenetelű események küszöbén állunk! — S mivel Katinka néni tiszteletlenül kacagni kezd, elönti a méreg:-— Mit értenek ehhez a nők! Persze, ha ruhát kell választani, ékszert, vagy férjet. . . — kiáltja harsányan és gyorsan magára zárja a fürdőszoba ajtaját. mi kis I Hol kenyér nincs hol szalonna. A bujdosót sok bú nyomja. De ha a kedv rátör orvul Még a könnye Is kicsordul. (Thaly Kálmán) MINDENKI VÁLASZT EGYET bénult a szürke mindennapi élet. Gyalogfutárok és motorbiciklis hirnökök járják az egyes sectorokat, Quilmest, Martinezt és Villa Devotot. Nagy-Buenos Aires minden tekintélyesebb kerületében összehajol négy-öt magyar. A választási névjegyzék fölött hajolnak össze honfitársaink. Minden szivarzsebből kifityeg a szlnesceruza. A tájékozatlan azt hinné, hogy csupa dolgozatokat javító középiskolai tanár konferenciázik. Pedig dolgozatokról szó sincs, mindössze pipákat rajzolnak az egyes nevek mellé, nagy műgonddal. Igen, amint az öreg Zsiga kifejtette az imént, választásra ké. szülődünk. Szerencsére megjött a hozzávaló időjárás is. Enyhe telünk van, ősznek is, tavasznak is beillenék ez az argentin június. Sokan nem tudják, hogy a választásnak éppen úgy megvan a nekivaló ideje, mint a szüretnek, búzaszentelőnek, vagy a feltámadásnak. Mindez meglátszik a kolónia aculatán. Az önálló egzisztenciák becsukták műhelyeiket; a kereskedők legjobb klienseiket kirúgták. Az alkalmazottak szabadságot kértek, vagy szabadságot adtak maguknak. Bármilyen nagy probléma adódjék mostanában, ez rá a felelet: majd választás után! Régi barátok, már-már egymást feledett láger-szomszédok és hajó-ismerősök, akik négy öt év©, nem találkoztak, ezekben a napokban föltétlenül meglátogatják 60.80 kilométerre lakó honfitársaikat. — Hogy vagytok? —- ölelgetik egymást, aztán leülnek és valaki mellékesen elejti a pezsditő szót: — No és a, választás? A törkölypálinkh-szagú országos választások minden íze és zamata felkavarog, s a lelkekben hangos énekszóval vágtatnak a kortesek zászlós szekerei, fölpántlikázott lovakkal. — Hallottuk öregem, téged is jelölnek. — Engem? Ne mondd Nem hiszem, őszintén szólva nem is szeretném... Sose kívánkoztam az egyesület vezetőségébe... — De a nagy szabadkozásban, valahol mélyen azért benne rebeg hogy: hej, ha én is én is közietek lehetnék! ★ Hej, ha én is, én is közietek lehetnék'! JfJHHEZ hasonló jelenetek sűrűn ismétlődnek mostanában mffellénk. A buenosairesi magyar kolóniában hetekre meg★ Nem szabad „kijönni a farkával”! ■JJGYANIGY megélénkül a közélet is. Az emigráns lapok fennkölt lelkű vezércikkírói már jegyezgetik az anyagot, hogy a történelmi felelősség tudatában megalkossák a „Tiszta vizet a pohárba |” és az „Urnák előtt” című vezércikküket. A helyi vicclap, az őszi hidegben elgémberedett „Szúnyog” is éledezni kezd és a választók számára keresi a VÁLASZTÓVIZET. Elválasztó víz bőven csörgedez, ez a választásra készülő egyesületben tapasztalható, ahol különben a választmány ügymenetét körüllengi méltóságteljesen e nagy napok felhőzete. Az utolsó gyűlések általában a fontosabb minisztertanácsok képét mutatják. A leghangtalanabb választmányi tagot is elönti most a hév és versenyre kel a volt honatyával, aki a választmányban •"'miig könnyed parlamenti modorban szokta volt előterjesztei expozéit, megható meghatottsági szünetekkel, szép testtartással, félkezét Acheson-szerüei zsebben tartva. Kijelölik a jelölő bizottságot. (Valahogy azonban több ellenzéki belecsúszott, mint ahogy akarták volna. . .) Mindenki várja, várja a jelölést. A jelölők azonban nem jelölnek, ősi szabály, hogy nem szabad idő előtt „kijönni a farbával.” in Erre az oszladozó választmány egyes vezetői észbekapnak és elhatározzák, hogy nem tartanak több gyűlést. A határozat szövege el is jut a helyi laphoz. A szedő kezébe kerül. A kiváló magyar szedő aznoban polgári életében fontos vezetőségi tag. Felháborodik a diktatórikus intézkedés miatt és nem szedi ki a gyűlést lemondó szöveget. Úgy érzi, kötelessége megakadályozni az önhatalmú ■túlkapást, ezért kiszed egy nyomatékoshangú meghivő a lefújt választmányi gyűlésre. Ez meg is jelenik másnap, a köz érdekében. A talpraeset intézkedés hatása óriási. Egyesek hidegvizes borógatást raknak a fejükre. ★ Ha kimondtuk az Á-t, mondjuk ki a B-ét is! JJA nem is hivatkozunk rá minden fejezet élén, tessék automatikusan számontartani, hogy az izgalom nőttön nő. Verejtékes homlokú emberek rohannak ide-oda. Minden válasz tó fontos. Bideault is egy szavazaton bukott el a minap. Frici — a kereskedelmi minisztériumból — a legillemtudóbb gavallérok hírében ¿11, aki még az emigrációban is bejelentéssel és virággal bonyolítja le a viziteket. Most mégis hajnalban veri föl barátját, akivel egy pádon csiszolnak. Jánosékná] mindenki alszik, a háziasszony a harsány csengőszóra az ágyból szabadkozik, hogy még nem takarította, ki a lakást. •— Nem baj kezétcsőkolom, — kiált be Frici — csak Jánost küldje ki, halaszthatatlan sürgős üzenetet hoztam. János mint a villám kipattan erre az ágyból, magára kapja nehéz télikabátját, amit itt a kiima miatt nem használ, csak a pokróc fölött takaróznak vele.-—- Szerencsétlen, te még durmolsz, ■— ripakodik rá Frici odakint. — Az ellenzék már rég gyülésezik Floridán . . . Az udvaron tárgyalni nem lehet, nincs is elég világos még, körülkerüfnek tehát a konyha felé. János feleségén a pokróc alatt végigfut a szégyen: a konyhaasztal teli van piszkos edénnyel, talán lesz annyi esze ennek a szerencsétlen Jánosnak, hogy megmondja, későn volt tegnap a vacsora. Jánost és Fricit azonban nem érdekli a mosatlan. A névjegyzék már ott fekszik a kenyérmorzsás térítőn. Frici öklére hajtott fejjel magyaráz, visszafojtott hangon, miután belekönyökölt egy kis paradicsom-tócsába: — Megtettem, ami tőlem tellett. Vállalok minden felelősséget. Ezt kijelentettem a 240-esek közt is. . . — (Ez a ,,240-es” az egykori 33-as Bizottság megnagyobbodott emigráns változata. Szerk.) — Jánoskám, csak azért jöttem, hogy tudomásodra adjam: ha kimondtuk az Á-t, ki kell mondanunk a B-ét is! — Még a C-ét is kivágjuk, pajtás! • ★ Inkább téged döflek le, mint egy idegent! A DÓDNAK viharosabb találkozók is. Ezeken az ellenfél jelöltjeit javíthatatlan nyilasoknak és sötét baloldaliaknak minősítik. — Aki a túloldalon áll, annak le kell rombolni a tekintélyét! — És ha nem is volt tekintélye? — Akkor meg kell kaparni a múltját . . . Például tudakozódni kell az Európában eladott teherautókról s az adatokat összekell szedni Ausztráliából, Addis Abebából és a Fidzsi Szigetekről. Vannak csöndes, okos, csillapító emberek is. Akik a legnagyobb harc hevében is azt mondják!, hogy bolondság itt gyűlölködni, jobb és baloldalról fecsegni, amikor mindnyájan egyformák vagyunk. Mindenki antibolsevista, midenki a magántulajdon híve, ne bántsuk hát egymást. — Uraim, — mondják ezek a bölcsek — itt valami sorrendi zavar van. Előbb haragudjunk a kommunistákra és ha már nem lesznek kommunisták, akkor veszekedhetünk magunk közt. Ezek a békepártiak nem aratnak most sok sikert. A választás otthoni, normális időkben sem tartozott az idillikus társadalmi tevékenységek közé. Az emigrációnak e kisebbfajta, — mondjuk községi — választása pedig egyáltalán nem igazolja azokat az álmodozó politikusokat, akik évek óta globálisan akarják meg szavaztatni az egész emigrációt. A békítő hiába beszél a vérbeli kortesnek. A kortes harcolni akar és a jelszava: Inkább téged döflek le, mint egy vadidegent. * Tárgyilagos tárgyalás a tárgyalások tárgyában |^EM csoda hogy szétugrottak kis időre a görögös hangulatú vasárnapi alsóspartik. Belgránóban sem kergetik a pagátot és több bridge-együttes megcson. kult, mert a partnereket különböző tájakra sodorták a történelmi szelek. Ezért sokan mégis megegyezést várnak. Közös listát. Vannak azonban ellenzéki csoportok, — négy-öt tagú választói táborral — amelyek hallani sem akarnak kompromiszszumról és még a „testvér-pártokkal” sem közösködnek. Szerintük a jövő számára dokumentálni kell az ellenállást, harcolni kell a végsőkig, harcolni a biztos bukás reményében, ők már kilépést emlegettek, pedig lelkűkben is zsong az elnöki dal: „Kis lak áll a Cerrito mentében, Oh, mi drága e lakocska nékem!” Csak a lista nem akar megszületni! Pedig a „legjobb” listát már minden valamirevaló választó a zsebében hordja. A hivatalos lista késik, a szembenállók is a végére tartogatják a „far. bát”. Egyelőre tehát csak ügyvédek, bírák, jogászok, politikusok, és szakemberek — nem tudni mért — főleg pilóták.' csereberélik a neveket mialatt a régi hire . kortesvezérek, egykor egész vármegyéket megdolgozó kortesek gyúrják a „báriókat”, a ráiuk osztott nyolc-tíz választót. Hiába, is szépítenénk a dolgot, a választóki névsora kényelmesen elfér másfél iv árkus papíroson. Szakértelemben azonban nincs hiány Nehézség így is akad. Tegnap pl. ilyen kérdés hangzott el az egyik belvárosi lakásban: — Mit gondoltok, ez a Balog ma hol áll? — Tegnap még velünk volt,— feleli a körzeti megbízott. •Ugyanitt tárgyilagosan tárgyaltak a kompromisszum tárgyában tárgyalt tárgyalások tárgyában. A két fél képviselői már többszázszor összeültek. A koreai ügy kismiskh ehhez képest. A fejlemények történelmi horizontját azonban még jobban kidomborítja az az epizód, amikor a névjegyzékek fölött borongó társaságba betoppan egy hírhozó műfűre: — Gyerekek, — kiáltott az ajtóból az ötven.hatvan körül járó „gyerekek” felé. — óriási újságot hozok! Mind felugrálnak. — Halljuk! Halljuk! — Az oroszok kivonulnak Kelet. Németországból. A csalódás csöndjében megszólal egy 45-ös rozmárbajúszú kölyök. — Marha, kit érdekelnek ma az oroszok? ★ Alii már a szobi kerületben Ls sok „liót” csinált. . . ■yrANNAK egyéb jelenségek is. Sokszor elhangzik a jelszó: óvakodjunk a kémektől! Csoportostól korteskednek ugyanis olyanok, akik nem is választanak, csak 1’a.rt pour Part dolgoznak. Ez végeredményben nem árt s ellene tenni semmit nem lehet, mert többen vannak, (mint a választók. De azért gondosan „kiépítik” a defenzív szolgálatot. Vigyázni kell minden lépésre. — Egy hibás mozdulat végzetes lehet! . . . Kívülállók nem tudhatják, melyik ez a hibás mozdulat. (Eddig azt hittük, moccanni se lehet.) — Csak a sejtrendszer alapján . . . Elhangzik a figyelmeztetés: — Simire ügyelni kell, mert már a szobi kerületben is sok „liót” csinált harmincnyolcban. — Meg is bukott Nagy Ferenc. . . — (Sajnos, nem végleg. Szerk.) A katonákkal is csinyján kell bánni. Most választanak először, ók könnyen belerohannak a tűzbe, amikor a taktika alkalmasabb. A balszárny is nehéz dió! Oda Rudas Ferkót kell küldeni, aki még a halottakat is leszavaztatta Tokajban. A tetszhalottakra itt is sor kerül. Akik négy-öt éven át nem fizettek tagsági díjat, hirtelen rendezik a hátralékot. Uj tagok fölvétele is tárgyalásra került. A vérmesebbek erre petíciót emlegetnek. Éljen a petició! Egyik arisztokrata barátunk megjegyzi rögtön: — Helyes, ktchlek szechetettel, szechezzünk échvényt a petíciónak. — Jó, jó, szechezzünk! De hol? * Ha nincs lista, majd lesz lista. . . EBBE a várakozási zajba dördül bele a lista. Na végre I Finom papírra nyomva, póstán kapja meg minden szavazó. Még nagyobbat robban a felfedezés: a lista anonym. A nevek szerint ugyan afféle félhivatalos, de senki se tudja, k*i állította össze. Az ellenzék felhördül. Micsoda disznóság ez? Elébe vágni a Jelölő bizottságnak! A kompromisszumnak vége! Ugyanígy felbolydult a szemben lévő front is. ók sem vállalják; a titokzatos listát, bár nagyjában az ő embereik vannak raj.
