Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-06-16 / 11. szám

MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. június 16. Aki egy életen át a világtörténelemmel játszott... — Utolsó beszélgetés a történelmi hullámelmélet .apostolával — ilá-A sors néha különös hely­zetbe sodorja az újságírót. A- lig néhány napja, hogy ott ül­tünk Péchv Henrik betegágya mellett, hogy beszélgetést folytassunk régi emlékeinkről és a világ mostoha eseményei­ről. S mire elkészülne a ri­port ez a rendkívül érdekes ember, orvostudós, történész és afféle modern alkimista el­távozott az élők sorából. Ak­kor még nem tudtuk, hogy ez az utolsó riport egyúttal nek­rológja is lett a nyolcvan fö­lötti, kedves öregúrnak Henrik bácsi a szokott de­rűvel fogadott, nem takaré­koskodott jóízű tréfáival sem Sorra kerültek elő a csak ket­tőnk által ismert vidéki egyé­niségek, szentendrei potentá­tok, kereskedők, vendéglősök, szerb papok, kaszinótagok és fináncok viselt dolgai. Csak, csak épp a betegségről nem beszéltünk. Csonttá lefogyva feküdt az ágyon a történelmi hullámel­mélet apostola. Igaz, sose volt ő kövér. Majdnem ilyen sová­nyan ült valamikor a gyerek­koromban annyira megirigyelt liliputi méretű autóban is. a­­mlelvből messziről kimagas­lott szikár alakja, amikor n macskaköves szentendrei ut­cákon végigzötyögött. Na­gyon irigyeltük ezt a pici kék autóeskát. amelyet a helyi hu­mor tolom obi Inak is nevezett, miután gyakran indílottuk kézi érővel a Korona elől. * Hajóágyú a vitrinben Szentendrén, e festői vá­roskában volt Péchv Henrik házét, szemben a Dunával és a külön kis ..szabadkikötő’bvcl, ahol motorcsónakja ..veszte­gelt”, A víztől nem tudott el­szakadni, vasárnap délutánon­ként végignyargalászott a Du­na tükrén. Mindenki tudta róla hogy a nagy vízről kiszorult tengerész hajókázik. hiszen Henrik bácsi valamikor éve­kig a közös tengerészeinél szolgált. Kevés embernek jutott o­­lyan színes élet Magyarorszá­gon, mint neki, hiszen az el­* múlt félszázad magyar vilá­gának minden számottevő e­­; gyémségét barijának mond­­j háttá. Kis bronztáblával volt I megjelölve az a szék. amely­­j ben Horthy Miklós kormányzó j ülni' szokott. Miniszterek tudó­­l sok. politikusok keresték fel I otthonát. Ő azonban inkább a j helyi közéletnek maradt min­denki által tisztelt vezetője, j jNem vette azt a fáradtságot. I hogy bekerüljön a Parlament­­' be. inkább megvívta politikai j csatáit Póló n t i Dezsővel ! Szentendrén, az igen fontos hegyközségi ügyekben. Bölcs ember volt, az értékesebbet választotta, a vidéki élet ő­­szinte életét, derűjét, a kár­tya partikat a kaszinóban. Bár ő itt is csak kibiceTt, ötleteit és tréfáit hátúitól súgva a felhevült játékosoknak Pénz se érdekelte, valóban csak a tudománynak élt, orvosi mun­káját is inkább úgy gyakorol­ta. mint, valami művészi tevé­kenységet, amiért nem jár fi­zetség. * A bukott Churchillnek meg­üzente, hogy legközelebb győzni fog. . . A tengerészeti öl azonban soha nem tudott elszakadni. Ő magyarázta meg a buenos­­airesi emigránsoknak; nogv az asztalra tett hűsítőkéi telt poharak felszínén miért fo­rognak periodikusan a jég­­kockák. (Sok katasztrófát o­­kozntt ez az óceánokon!...! Henrik bácsi hadihajón szolgált, volt idő, mikor Hor­thy Miklós volt a parancs­noka. A diadalmas tengerész időkből azonban npin maradt egyebe, mint az emlék és egy mlagagvártotta kis hajóágyú a vitrinben, amellyel azonban lőni is lehetett. Ez a kis ágyú csodálatunk tárgya volt A kék Adriáról hozta ma­gával Péchv Henrik az oly nagy vitát megindító törté­nelmi hűl Iáim elméi étét. Éve­ken át figyelte a tengeri hul­lámok (törvényszerű mozgá­sát. És nyugdíjas napjaiban amikor élemedett korral, e­gész könyvtárakat átolvasva tűnődött az élet tengerének mozgása fölött, arra a meg­állapításra jutott, hogy a történelem eseményeinek lát­szólag szeszélyes változásai ugyanolyan, szigorú törvény­­szerűséggel ismétlődnek, mint ahogy a tengeren követik egymást a kisebb és nagyobb hullámok. Kutatni kezdett. Olyan tör­ténelmi tájékozottságra tett szert, hogy tudását a legna­gyobb történészeink is elis­merték. II ó m a n Bálint is gyakran fölkereste egy-egv különleges problémájával. Történelmi hullámelméletét egy nagyméretű, színes gra­fikonnal ábrázolta. Ez a gra­fikon felkeltette európnszer­­te a szakemberek figyelmét. Számítási rendszerével egy­­cgy ismert történelmi ese­mény időpontjából kiindulva meglepően érdekes történel­mi prognózist szerkesztett. Buenos Airesben fejezte be 1999-ig történő események lán­colatát. Nem szerette, ha jós­nak nézik és jóslatnak tart­ják prognózisait. Éppen ezért hallgatott a jövőről, számítá­sait azonban lepecsételt, alá­írt borit ókban helyezte el köz­jegyzőnél, amelyeket azután bizottságok bontottak föl. Kétségtelen sok sikert ért el. Ennek köszönhette értékes okmánytárát, amelybe példá­ul eredeti levelet olvashat­tunk Eisenhowcrtől. v á g y Cburchilltöl, akinek néldául 1945-ös bukásakor megírta ha­tározottan, hogv: a követke­ző választáson ismét Ön le^z-a premier 1 Van már másfél esztendeje annak, hogy megjelent a Ma­gyarok Útja szerkesztőségé­ben. Elővette az aktaköteget, a kétezredik esztendő küszö­béig végzett történelmi számí­tásairól. Kívánsága az volt. hogy hitelesen zárjuk le alz okmányokat. (Még pecsétnvo­­mót, viaszt és gyertyát is ho­zott magával.) Hatalmas bo­rítékba zártuk az iratokat. A külső pecsételést Kerecsendi Kiss Mártonnal hitelesítettük. így került a közjegyző pán­célszekrényébe. Most, hogy szegény Henrik bácsi eltávo­zott közülünk, sokszor esziink­­bejut, vájjon mi lehet benne. * Henrik bácsi az argentin tankönyvben Argentínába is fölfigyeltek Dr. P é c li y Henrik nevére. Nagy képeslapok közöltek róla fényképes riportot. Egy naipon, alig néhány hónapja nagy fekete autó állott meg Péchyék belgránói otthona e­­lött. Előkelő argentin urak keresték föl a tengerészeti minisztériumból. E 1 j ö t - t e k, hogy köszöntsék azt a híres tengerész-bajtársat, n­­kinek neve, Dr. pécsujfalusi Péchy Henrik ma is benne szerepel az argentin hadiaka­démia. egyik tankönyvében. A folyami kórházhajók szerve­zésével kapcsolatban példa­ként hivatkozik a könyv az egykori hajóorvosra, aki a dunai kórház-flottát megszer­vezte. * Ki nyeri meg az új háborút? Riportot akartunk írni az utolsó beszélgetésről, az emlé­kezés azonban más’ irányba térített el. Pedig néni lehet el­felejteni az utolsó találkozást, azzal a bölcs, szeretetreméltó öregúrral, aki egész életében a világtörténelemmel játszott. Henrik bácsi szakállas, sá­padt, próféta-arca a párnán nyugodott. De sovány keze még mindig szorongatta örök társát a ceruzát. Kérdéseink­re bele-beletúrt jegyzeteibe. De at titok, a lezárt borítékok tartalma felől faggattuk. Hen­rik bácsi a jövő felől most sem nyilatkozott. . — Mi lesz hát a kettévált világgal, Henrik bácsi? — Tudod, hogy sose jósol­tam, fiam. — Csak annyit, Henrik bá­csi, ki lesz a győztes? — Jó, megmondom. Képzelj el egy szűk sikátort, amely­nek a közepén egyszerre pil­lantja meg egymást két ellen­séges járőr. Mind a kettő lö­vésre készen tartja géppiszto­lyát. Az győz, aki előbb meg­húzza a ravaszt! Vörösvári István ÚTLEVÉL! ÁLLAMPOLGÁRSÁG megszerzéséhez szükséges Ira­tok birtokába juthat dr. E. N. ALVAREZ ügyvéd segítségé­vel. — Méltányos árak! Érdeklődjön a Magyarok Útja kiadóhivatalában személyesen, telefonon, vidékről levélben, (válaszbélyeg mellékelendő.) Reconquista 558, T.E.32-3008 Mozgalom Európa megtűrt jel-ért Lapunk legutóbbi számában beszámoltunk arról a hatal­masnak Ígérkező segélyakció­ról, amelyet a hollandok in­dítottak az árvízkatasztrófa előtt a németországi táborok­ban élő magyarok nyomorá­nak enyhítésére. A holland láp cikkének ismertetése mély hatást keltett az Argentíná­ban élő magyarságban. Töb­ben tudatták velünk, hogy i­­ilven argentínai segélyakció áldozatában örömest részt­­vesznek. Nem kétséges, hogy a gon­dolatot a Magyar Háznak most választandó vezetősége is magáévá teszi. Bánföldi Antalné, a tavalyi karácsonyi akció vezetője bejelentette részvételét és főleg a régen itt élő magyar családok sürgetik a téli ruha gyűjtés mielőbbi megindítását, A terv mellé állt az Egye­sületek Tanácsa, amelynek ve­zetősége a legutóbbi ülésen hosszan tárgyalta az európai menekültek helyzetét. A ta­nács tagjai elhatározták, hogy a nemes tervhez megnyerik a egyesületeik tagjait, hogy „Európa megtürtjei”, szüksé­get szenvedő testvéreink o­­lyan támogatást kaphassanak, amely méltó Argentina ma­­gyalrságához. Humedad 96 % folyt. formációi” szerint nemcsak a múltban, hanem a je­lenben is „nyilas” magatartást tanúsítok. Ezen már igazán csak nevetni lehet. Nem is megyek oda töb­bet. Én fogom stornirozni az üzletet. Majd megmu­tatom heki, hogy igenis én vagyok az, aki nem ál­lok szóba vele. Végzek velük. Punktum. Egyáltalában mindenhonnan vissza fogok vonul­­nulni. Legokosabb volna valami vidéki kis faluba elbújni és ott kertészkedni. Nem érdemes emigrá­­ciós közügyekkel foglalkozni, hisz úgy is halott do­log ez a magyar emigráció. Sose kerülünk többé haza. Hogyis lehetne a kommunizmus ellen harcol­ni ilyen körülmények között. Ahhoz összefogás, ér­telem, egység kellene. Mindenkit, aki kommunista ellenes, egy táborba összehozni. De nem így, ahogy most van, hogy egymást marjuk, egymást keserít­jük, ezer darabra hullunk és egymás erőit kötjük le. Szörnyűség rá is gondolni. Amit mi teszünk, az csak a kommunizmus toallmára hajtja a vizet, Mint­ha csak a kommunisták rendeznék így, Legjobb volna semmire se gondolni. Talán el tudok szundi­kálni egy kicsit, hisz annyira fáradt vagyok. Nem elég kényelmes ez a szék. De azért úgy ér­zem, hogy el fogok tudni aludni. Kissé zavar ez a be­széd. Valaíki furcsán beszél. Valami jelentésről be­szél. Mit is mond?... „Jelentem, hogy a kapott uta­sításoknak megfelelően szélsőjobboldali ügynöke­inkkel az emigráció szélsőséges jobboldali köreiben állandóan ébren tartjuk alz antiszemita felfogást. Ugyancsak az utasításoknak megfelően bal­oldali ügynökeinkkel a zsidóság körében propagál­juk a cionizmust, ébrentartjuk a magyarság elleni bosszú gondolatát és azt a felfogást erősítjük, mely az egész magyarságot kollektiven fasisztának bé­lyegzi. Legnehezebb a helyzetünk az úgynevezett közép köreiben, melynek mérsékelt és reális gon­dolkodását nehéz befolyásolni. Ezek arra töreksze­nek, hogy összehozzák egy céltudatos politikai sík­ra az egész ellenünk irányuló emigrációt. Szeren­csére kevesen vannak és egyik oldalon sem népsze­rűek. Népszerűtlenségüket ügynökeink által ter­jesztett suttogó propaganda, mely a kapott utasí­tások szerint családi és anyagi életüket helyezi a rágalmak központjába, erősen fokozza. Sikerült őket ezenkívül még egymás iránt is bizalmatlanná tenni és őket egymásközötti csoportharcokba bele­keverni. Az elvtársak teljes megelégedésére máris jelenthetem, hogy az eredmény e téren legalább 96 % ... ”96 % 96 % . .. ” Felriadok. Mit-is mondott ez a hang? Ki beszél? A rádió beszél. De mit beszélt? Az időjárás je­lentést mondja? Persze, a rádió mondja be az időjárás jelentést. ITallucináltam. Illetve elaludtam és álmodtam. Annyira a magyar közügyekkel vagyok elfoglalva, hogy alvás közben is e kérdések tolulnak az agyam­ba. Fáradt és ideges vagyok. Ilyen bolond dolgot álmodni! Na hallgassuk csrfk, mit is mond ez a rádió: „...a látási viszonyok rosszak. A maximális hő­­mérésklet d.u. 4 órakor 16 fok volt. A minimum reggel 8 órakor 7 fok volt. Humedad 96 %.”

Next

/
Thumbnails
Contents