Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-02-25 / 4. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953.február ¿5. 7. oldal. magyar középút INéha bizony már megerölte téssel jár, ha képzeletünk!)! akarjuk idézni hazai váró saink egy-egy utcáját, épü letét, vagy valakit onnan, ahonnan oly végzetesen messzesodortak a történelmi idők. Vagyont, barátokat, hivatást és családot visszahagyva menekítettük el puszta életünket, hogy elrejtsük azt valahol, — a távoli j hegyek és tengerek mögött. Pénzt nyelvtudást, mesterséget j és kapcsolatokat nemigen hoztunk magunkkal a nag'y útra. De a hazai nézőpontokat, véleményalkotásunk heidegzett módszereit épségben megtartottuk és végighurcoltuk országokon és világrészeken. Akármily messze juttatott is el a nekiramodás lendülete, bárhol állapodtunk is meg, — az új színek, új hangok és ízek értelmét, értekét és jelentőségét megítélni __ mindig szépen viszszaültünk a kütágas tövébe, a világnak e magunkkal hurcolt ‘‘magyar középpontjába” és ott vizsgáltunk, ott ítéltünk meg mindent, amit látunk. Mindegy Liszabonban nézed-e a karnevál bevonulását, az angol vasárnap unalmán tűnődsz, vagy pedig a skandináv nakt-kultusz felett háborogsz, — mindig a kútágas tövében ítélkezel. Ott is jó közel bújsz a földhöz, hogy jó szűk legyen a láthatár, hogy messzire ne láthass. Pedig próbálnál csak felállni a tövében, meglátnád, mily széles horizontok nyílnak meg egyszerre! Nemcsak a kútágasban van hát hiba. 3 (A fogalmak tisztázása, folyt.) összetartozási állapot, meiy az elvi pártellenfeleket a nemzeti és a célazonosság folytán összekapcsolja. Ennek ellenkezőjére azonban a politikai iskolázatlanság fogalomzavarai miatt, s a sokszor lelki defektussá mélyülő szenvedélyesség miatt — sok sajnálatos példa van’nyugtalan időkben. Ha egy párt saját ellenfelei ellen más országi azonoselvü pártokkal működik együtt, — azt elvakult pártfanatizmusnak nevezik. Ha azonban a hadseregben fordulna elő, hogy egy tüzér, saját gyalogsága ellen, más ország tüzérségével teremt .együttműködést, ezt nem a fegyvernem fanatizmusának neveznék, — hanem hazaárulásnak. Általában baj van, ha a pártálláspont megszűnik származékos jelentőségű lenni és öncéllá válik. POLITIKAI FANATIZMUS. — A klasszikus lexikonok szenvedélyes meggyőződésnek nevezik és élesen megkülönböztetik az elméleti meggyőződéstől. Jellegzetessége, hogy nem érvek szülték, igy tehát érvekkel befolyásolni se lehet, sőt elzárkózik azok elől, mert nem az igazságot keresi, hanem kiélést szenvedélyei számára. A fogalom a napi használatban elég zavarossá vált és sokan helytelenül értelmezve azt, a nagyon tiszta, nagyon határozott véleményt értik alatta, a meggyőződés legmagasabb rangját. A pártok bennök találták meg legelszántabb, semmitől vissza nem riadó hiveiket, s ez az illető politikai párt hatalmon kívüli állapotában sokszor értéket is jelentett. Az “action direct” eszközeivel “énvelök” azután a hatalomra, jutás után kivétel nélkül nagy gondot jelentettek a kormánynyá vált pártnak (:ipl. a nihilisták a rosban. Az angol érdek, tehát minél hamarabb kirobbantani ezt a háborút, melynek minden hónapnyi késése csak újabb veszélyt jelenthet London városára. Azt hisszük ezt mind látná és elmondaná egy ellenzéki Eden. De Eden, a miniszter mégis másként beszél, s másként lát. Londonban nincs kutágas, — ö a Piccadilly tövében ül és gyanakodva vizsgálja a februári ködbevesző calais-i partokat. Nem néz messzebbre s így nem látja, hogy a calais-i partok ködösek ugyan, de áz Ural mögött vészes és fenyegető viharfelhők ' gyülekeznek. ★ Antiszemita a Hatikvánál ¿’ti A Szovjet és Izrael közt megszakadt a diplomáciai viszony. A zsidó állam külügyi képviselete dlhagyta Moszkvát, — olvassuk. Az egyre inkább állandósuló és mindjobban mélyülő vasfüggönyön túli antiszemitizmus e tény által már külpolitikai kifejezést is nyert. Belügyileg fii úgy nyilvánult meg, hogy a vazallus országok a zsidóság hivatalos vezetőit fogságba vetették. Ennek kapcsán került letartóztatásba Stockier dir. is, a pesti hitközség elnöke és vezérkara. Áll a harc tehát a kommunizmus és a zsidóság közt. Érdeklődéssel lapozgatom a párisi, londoni, és nifwjorki zsidó lapokat, miként reagálnak erre a fordulatra. Nem jelent meglepetést az egységes iráifyításra valló általános felháborodás, mellyel e sajtó az eseményeket fogadta. Meglepetést csak a buenosairesi Hatikva jelent, mely az annyit emlegetett zrtidő apolitikus érzék legújabb bizonyítékával szolgált. Január 16-i számának első oldalán elvakult dühvei veti magát az amerikai Free Europe Comitee antibolsevista rádiójára, mely tizenhét nyelven sugározza az ellenjpropagandát a vasfüggönyön túl szenvedő rabnemzetek közé. A Free Europe rádió „Szabad Magyarország Hangja” cimü adását egyszerűen “Nyilas Rádiónak” nevezi ez a dühödt kis irásmü és megrója a rádió zsidó alkalmazottjait, mert a leadások egy esztendős évfordulója alkalmából rendezett házi ünnepükön részt vettek ok is egy nagyobbósszegü alapítvány létrehozásában, melynek célja egy magyar emigráns iskola felállítása. Névszerint “kipellengérezi” azokat a zsidókat, akik ilymódon "alázatosan kézcsókra járultak" amerikai ‘‘kenyéradó gazdáik elé”. A Hatikva (H. J.) jelzéssel közli ezt a cikket, mely az Israel és a Szovjet közti diplomáciai viszony megszakításának időpontját egy otromba Amerika-eilenes támadásra tartja alkalmasnak, melt lutsorsosai, — az elvbarátai ellen küzdő müncheni Rádióban közreműködnek Annyira érthetetlen ez az ügy hogy nem tudok más magyarázatot elképzelni, minthogy egy ügyesen maszkírozott ügynök került a Hatikva szerkesztői közé, hogy ott H. J. álnév alatt elrejtőzve a zsidóságra ártalmas antiszemita propagandát fejtsen ki. Vagy oly jól, ol'y biztos lábon áll már a világban a zsidóság ügye, hogy a Hatikva Moszkva után mostmár Washingtonnal is szakítani akar, s a jobboldal után már a baldoldal közt is antiszemita propagandát fejthet ki? Ez a H. J. vagy egy patologikus gyújtogató, vagy ami valószínűbb egy képzett antiszemita propagandista. Az ötödik út Ha Skandináviában élsz, a nakt-kultusz közel van. persze, hogy megüti a szemed. De ha messzebbre is nézel, azt is megláthatod, hogy az analfabetizmus ajrányszámát ott már tizezrelékekben fejezik ki. Ne dörmögj, hogy unalmas a londoni vasárnap, hanem azt is vedd észre, hogy mily vidámak ugyanakkor a völgyek és mezők, ahova milliók utaznak ki a hétvégen. Nem elég azon fintorogni, hogy szokatlan néked e liszaboni karnevál. — arra figyelj, hogy mily vidám és gondtalan az a jókedv, ott a felvonuló tízezrek arcán. Szent István, II. Béla Julián barát, Fráter G'yörgya, Bólyayak, Kőrösi-Csorna, Széchenyi, Eötvös Lóránt. Bartók, Ady, Kodály és Teleki Pál is a kútágas közelében éltek, de nem ültek le tunyán a tövébe, hanem messzire néztek. S mily széles horizontok nyíltak meg elöltük! ★ Piccadilly az angol kútágas 2 Már megszoktuk, hogy mostanában rossz hírek érkeznek mindig London felől. Az angol külügyminiszter nyilatkozatában a leghatározottabban ehenzi Eisenhower elnök tervét, mel'y a Szovjettel kötött titkos megállapodások, jelesül a yaltai és potsdami egyezmények felmondására, illetve megszüntetésére vonatkozik. Hisz még egy hete sincs, hogy ugyanez az illetékes hely jarciasan kijelentette, hogy ha kell fegyversen is megvédi a Vöi'ösklna számára küldött gummiszállítmányokat, ha az Egyesült Államok blokád alá helyeznék valóban a kinai partokat. Szovjetben, s a Stern-banda Izraelben: ). Pp,rtszempontból előnyük az elszántság s az áldozatkészség, __hátrányuk a mérlegelő és megítélő képesség hiánya, s a fegyelmezetlenség és fékezhetetlenség, amely sok esetben idéz elő ezután törést és szakítást, köztük és őket a békés épitőmunkába beilleszteni és felhasználni nem tudó párt között. A fanatikus magatartás nem anyira az ideológiai álláspont, mint inkább az egyéni lelkiállapot függvénye. A fanatizmusra való hajlandóság bent él a lélekben már akkor i3, mikor az egyén még nem is ismeri azt az ideológiát, melynek később vak követője lesz, amikor az illető korszaktól függően az erre alkalmas politikai ideológia a szinen megjelenik: A fanatikus egyen lelkiségének természetéhez tartozik, hogy saját pártjában örökké “árulókat” vél látni, a pártban idővel szükségképen csalódnia kell, — ami végül is az egyén számára lelki hasadást jelentő módon szakításhoz vezet. A fogalom a politikai életet megelőző módon főleg a vallási életben ismeretes, ahol annak természetesen más . a csengése. Bár ott sem jelenti a hit „legmagasabb rangját” s pl a r. kath. egyház ezt sokszor ki is nyilvánította. Az egyház harcosainak ideálját is inkább a Szt. Ágostonok, mint a Savonarolák jelentik. Jellegzetes és megemlítendő még, hogy a fanatikus számára főleg az ideológiák negativ töltésű programmpontjai bírnak hangsúllyal, azok a pontok, elelsösorban ahol a "megszüntetjük”, “lerombol iuk “kiirtjuk” igék szerepelne t, míg azok a pontok, ahol a “felállítjuk", “megteremtjük”, ‘‘iJómtjuk ¡i/, állítmányok, —. kévéihbé lelkesítik őket. A fanatikust ezerszer inkább vonzzák az “antl'-ságok, mint a “pro”-ságok. Sok ez nekünk egy hétre. Jól értsük meg. Anglia védi tehát a yaltai és potsdami történelmi baklövéseket?. S nemcsak hogy gumit szállít a Vörös Kínának hanem ha kell, az -angol hadihajók tüzelni fognak arra, aki ezt meg akarja akadályozni. Hogy ez a gumi okvetlen megérkezzék a kinai kikötőkbe, ahonnan szabadon lehet majd követni az útját. mint változik át ez hadianyaggá azon a koreai fronton, ahol angol ezredek is harcolnak és véreznek. Keserű lesz a szájunk íze, ha meggondoljuk, hogy ezt nem a munkáspárti kormány Morisson külügyminisztere mondta, akit fésületlensége miatt annak idején annyit támadtak a Parlament konzervatív padijaiból, — hanem a világ legjobban fésült kiilügyminiszteie, Sir Eden, a konzervatív "arbiter elegantiarum”. Úgy látszik, hogy itt még sem a 'fésűn mullott és hogy még mindig igaza van annak az ősi megaiiapitásnak, mely szerint: kormányok jönnek,, kormányok mennek, de az angol külpolitika soha se változik. De így van-e ez valóban? Étien csakugyan Potsdamot védi? Vagy peoig csak fél a háborútól? A történelem folyamán bizony először fordulna elő valóban, Hogy Anglia fekvése nem jelent számára előnyt, nem jelent megtámadhatatianságot. Akár iviorisson, akár Eden ül is a Downingstreeti palotában, bizony ijesztően kicsinynek találhatja a távolságot, mely Londont Berlintől — vagy' piáne Calais tói elválasztja. Az évszázados tapasztalatok és szabályok ma már nem érvényesek: London ma már nem bújhat el egy ilotta, a egy csatorna mögött. Akár Morisson, akár Eden számlálja a kilométereket: London-Calais csak 20 perc egy repülőgépnek. S azon a repülőgépen alombomba is jöhet. Washingtonnak ma könnyebb! Washington mérlegelhet. Hány atombombája lehet az orosznak és mily erősek azok? A végtelen Óceán felett van elég tér és idő, hogy akár tízszeres záróövvel védhessék magukat, mielőtt ők lesújtanak. De Londonból ez más képet mutat. Annyiszor emlegették már, hogy a háború első szakaszában, — még mielőtt a nagy amerikai gépezet mozgásba kerül — az orosz könnyen leszaladhat NCaiais-ig. S ebben az esetben ennek a tengerparti városnak a neve nagyon ijesztően csenghet a Downing-streeten, akár Morisson hallgatja, akár Eden. így már valószínűbb! Eden tehát mégsem Potsdamot védi, hanem csak — Londont! Nem a gumiszállítmányait félti, hanem a saját partjait, s a harcias bejelentés mögött csak egy nagyon is nem harcias ijedelem van. Úgy érezzük azonban, hogyha a Munkáspárt lenne most kormányon Angliában és a fésületlen (Morisson tette volna ezt a kijelentést, a költségvetési külügyi vitájában Eden lenne az ellenzéki vezérszónok és gyönyörűen ki tudná fejteni, hogy mindez mennyire helytelen. Mert azt tanitja a józan megfontolás, hogyha egy háború elkerülhetetlen, akkor azt a legkedvezőbb időben és körülmények között kell megvívni. S ha az angol magartartás mögött tényleg nincs más mint atomfélelem, __ akkor erre a háborúra minden későbbi időpont kedvezőtlenebb, mint egy korábbi! Minden egyes nappal csak újabb és újabb Londonnak szánt atombomba legyártására nyílik lehetőség valahol, — egy, a térképen fel sem tüntetett Uralmögötti orosz váörömmel köszöntöm a Magyarok útja újító kísérletét, melylyel szabad Fórumot ajánl mindekinek, aki a közös jövő kiépítéséhez és az idevezetö út megvitatásához gondolataival s munkájával segítő.kezet akar nyújtani. örömmel köszönöm a felajánlott vendégjogot, a feltételeket megértettem, s azokhoz alkalmazkodni is fogok. Sietek, hogy elsők között legyek, aki jóhiszemű ellenvéleményét és aggodalmait a „vendégjoggal élve” a Fórum szabad fórumán előadja. Mi, brazíliai magyar emigránsok, bevallom, már régóta elismeréssel figyeljük az argentínai magyarság életét és működését. Tudtuk, hogy az számszerűleg lényegesen kisebb a mi brazil kolóniánknál, s mégis aktívabbnak, kezdeményezőbbnek, tehát a magyarság szempontjából értékesebbnél bizonyult. Itt most nemcsak a közismert tényekre, a sokszor nem is minden irigység nélkül emlegetett eredményekre: a békebeli hazai nívót képviselő szlnészgiírdájára gondolok, hanem elsősorban közösségi életükre, melynek pezsgőén élénk s az ellenvélemények iránt példamutatóan türelmes voltát sajtójuk a maga konstruktívan sokszínű voltában tükrözi vissza. A mi nagyobbszámú, s bizonyára anyagi erejében sem kisebbképességű emigrációnk — őszintén, de nem fájdalom nélkül ismerem el ezt -— távolról sem produkált annyit a világmagyarság szempontjából. Sem könyvkiadás, sem művészi és tudományos élet sempedig az általános érdekű publicisztika terén nem vehetjük még fel a versenyt kisebb, de élénkebb és erősebb testvérünkkel, — az argentin emigrációval. Tehetségek nem kisebb számban vannak nálunk is, de nálunk még nem oly erős a közösségi, az összetartozási érzés, a világnézeti harcot mi még meg sem kezdtük, amit Argentínában már nyilvánosan megvívtak. Az argentin magyar lapok hasábjai tehát jogosan tarthatna!: számot a világ-magyarsg figyelmére, — de az argentin emigrációnak ez a fejlettségi foka nemcsak jogosít, hanem kötelez is. El kel. tudnia viselni a kritikát, mely mint a fentiekből Is látszik baráii oldalról jön. A mi sáopaulői asztaltársaságunk (kis baráti kör ez csupán) véleményét képviselem, ha leírom, hogy az elismerés mellett aggodalom is vegyül abba, ahogy mi az argentin emigráció útját figyeljük. úgy érezzük, hogy túl messzire mennek, amidőn az eljövendő „Magyarország kereteit, világnézetét és felépítését akarják ^negtervezni. Emigrációból ritkán tértek haza kormányok, kész ideológiák é s megfogalmazott programmok. Emigrációk, ha hazatértek is, szerencsések voltak, ha hazatérésük után nem váltak idegen sejtekké a hazai testben. Bizony az évtizedes különélés, az eltérő vonalakon való fejlődés, az otthoni gondoktól és gondolkodástól való elszakadás kiegyenlíthetetlen lelki hasadást szokott előidézni az emigráció és a valóságos, a hazai nemzettest I között. Az az aggodalmam tehát, hogy j a jelenlegi magyar emigráció, s j köztük az immár hanggal és je- i lentőséggel biró argentínai is, ' egy kissé elszakadt a valóságtól és igazi feladataitól, amikor a jövő Magyarországnak, ha nem is kormányát, de ideológiáját és programmját igyekszik megalkot(folytatás .a köv. oldalon) A KÚTÁGAS TÖVÉBEN A vendég jogán:
