Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-02-25 / 4. szám

MAGYAROK ÚTJA ALKALMI HUMOROS ROVATUNK <♦> _____ 8. oldal. Buenos Aires, 1958.február 25. A W Kis EMifiRáC|öNk.. — Hol van az elektromosság igazi hazája? — Magyarországon. __? ? ? — Ott a legnagyobb a feszült­ség. A legnagyobb az ellenál­lás. fis ott beszélnek legtöbbet a „volt”-ról. Argentínai altatódal Kis virágom, tente, tente, Álmodj szépen, kisbabám, Álmodj arról, mint növekszel A tudomány cucliján. Aludj. . . Mért iparkodsz annyit? Székfoglalókból elég! Tente, tente, kis levente, nagyra, nagyra nősz te még. Newyorki szabadegyetem. Peyerék elhatározták, hogy egyenként megleckéztetik az NB-tagokat. Néhányan már le­vizsgáztak. ★Budapestről jelentik: Grün lakására behatol az ÁVH s miután megbilincselik, azt kér­dezik tőle: —Van itt még más cionista magán kivül? Grün reszketve feleli: —Kérem, itt minden cionista magán kivül van. Mégegyszer Trumanékról Az amerikai választás lezajlása után is uralmon maradt ez a vá­lasztási történet: Georgiában egy néger ballag az utón. Sorban állítja meg a kocsikat, de az autósok mielőtt fölvennék, megkérdezik, milyen pártállású. —Republikánus vagyok, — szól a néger. Mikor már a tizedik kocsiajtó is becsapódik a néger orra előtt, elhatározza, hogy pártot változ­tat. “Demokrata vagyok!” — vágja ki keményen a következő kocsi mellett, mire be is engedik az autóba. így robognak vagy fél­órányit. Ekkor az autótulajdonos megállítja a kocsit egy dinnye­föld mellett. —Lopjál nekem egy dinnyét — szól a négernek, s mivel látja habozását, rákiált: — ha nem hozod a dinnyét, gyalogolhatsz tovább. A néger erre kiszáll a kocsiból. Letérdel a dinnyeföldön, kezét imára kulcsolja és igy szól: —Lásd, jó Istenem, csak fél­órája vagyok demokrata és már­is lopok. Pinczinger Lajos: Óceán Vándorai i Az első kötet ára: 20. - pesos Kapható a Magyarok útja és a Délamerikai Magyarság ki­­adóhivatalában. Budapestig ködös az utunk! Mottó: Doroky Róbert cikket íra, ' felőle szól e kis szatíra Az Északi Jeges tengertől Af­rika legdélibb csücskéig, a pólu­sokat is ideszámítva, emigráci­ónk egységéről szól a dal. A Holdban és a Marson élő emig­­rláns csoportok csatlakozása is csupán órák kérdése. Az ember lázban ég és keresi, kivel lehet­ne még összefogni. Nem lehe­tünk ma elég hálásak a sorsnak, a tegnapi ellentétekért. Hogy is születhetne meg köztünk ez a re­mek egység, ha nem haragud­tunk volna egymásra! Az én képzeletemet a „Buda­pestig ködös az utunk” című cikkben főleg ez a mondat ra­gadta torkon: „Csak az nem kö­vetett el politikai hibákat az u­­tőbbi tizenöt évben,, aki semmi­lyen álláspontot nem foglalt el soha”. úgy van! Hibásak vagyunk mindannyian. Hibát követett el Hitler és Mussolini, amikor há­borút indítottak abból a célból, hogy azt elveszítsék... izé... dehogyis . . . akarom mondani: amikor célszerű háborút indítót-, tak és a háborút elvesztették. És hibás Churchill és Roosevelt, mert célszerű háborút indítottak és a célokat elvesztették. Hibás tehát mindenki, aki bármelyi­kükkel kollaborált. Hibás az is­teni Mikádótól kezdve, a három­ezer hétszáz ötvenkilenc francia miniszterelnökön keresztül a ka­nadai újságírókig mindenki, mert valamilyen irányban állást fog­laltak. Egyformán hibásak va­gyunk valamennyien, nincs aka­dálya tehát többé a hibásak vi­lág-összefogásának! De ki ellen? j H í R L E M É N Y J ) Nos, di-Rector Universitatis I Librae Petrus Pazmaniae Bue. ( nos Airensis ) TUDATJUK j mindenkivel, akit illet: ) 1.) száztizennégy dékánunk- j kai, 2.) kétszázhatvanhárom questorunkkal, lectorunkkal, proctorunkkal és imiposzto­­runkkal, 3.) négyszázhuszon- j kilenc professzorunkkal és fél- ) ( millió levelezőnkkel, 4.) társ- i ) intézményeinkkel, nevezetesen j az oxfordi és cambridge-i e- ! gyetemekkel és a Világegye- ! lemmel, 5.) és mindhárom ) hallgatónkkal, hogy a can- I ningról a Cerrito utcába köl- | ) töztünk át. DI-RECTOR t (Olvashatatlan aláírások. Kli­­( sénk lapzártáig nem készült j el, ezért a pecsét leírását meg. ) ) kíséreljük: nyolcszögletű a­­í ranymezőben, címerekkel kö- S \ rülvett homályos háttér kö­­) zepén egy ember ül és levelez.) I SPORTOLNI akarok!!! Dühös levél a s/.erk -hoz Tisztelt Uram! Ugyebár, néhány hete elmúlt már annak, mióta egy vasárnap délelőtt, könnyed cirkuszi szóra­kozás közepette megvetettük az argentínai emigráns ifjúság sport­életének alapjait. Most már iga­zán szeretném tudni, mi lesz. Mert én sportolni akarok. Tisztelt Uram! Nem akarom a vitát föleleveníteni, de most már tudni szeretném, mi lesz a sport­alapítással, mert én —ezt nyoma­tékosan hangsúlyozom: sportolni akarok. E nemes célra többszá. zad-magammal letettem a hozzá­járulást. Ebből mindmáig nem lett se nyújtó, se korlát, se bak, se bordásfal, csak egy ló. S az én vagyok. DOCKSUDISPORTBARÁT. • Nyilván a hibátlanok ellen! Most, hogy az összefogás lá­za engem is elkapott, hipnotizált kopóként kutattam hibátlanok után. És meg is találtam őket! Nem mások ezek, mint Sztálin és hívei! Ezek nem vesztették el se a háborút, se a céljaikat. El­árasztották Európát a szovjet kultúra vívmányaival: az anya­gi javakat elvont fogalmakká tet­ték és divatba hozták az ázsiai vérbajt. Uraim! A javaslatom:' fogjunk össze a hibátlanok ellen és az ed­dig egymás fején élesített csuk­lyával, talajgyökérrel, kalapács­csal, csodaszarvval, turulmadár csőréből kitépett sza(bl;yával és egyéb ó-frazeológ fegyverekkel menjünk neki a hibátlanoknak! Addig üssük őket, amíg csak egy hibátlan is akad köztük! Csak arra vigyázzunk, hogy ez alka­lommal ne veszítsük el se a há­borút, se a célokat, csupán a fegyvereket. Ha aztán nem lesz már többé hibátlan a földön, akkor meg fog szűnni minden hiba. C-dur Az Emigráns BORSSZEM JANKÓBÓL — Miért sír a koreai gyermek az új budapesti bélyegsoroza­ton? — Mert mégtudta, mi lett a pénzzel, amit neki gyűjtöttek. Hogyan lehet az, hogy Sulyok Dezső Göndör Ferenc lapjában ír vezércikkeket? Beléndek találkozik Nadragu­lyával, akiről hallotta, hogy meg­nősül. —Kit akarsz elvenni? —Horvát Zsuzsit Kecskemét­ről. —-Meg vagy őrülve?! . . .Hiszen az a nő. . . hm. . . hogy is mond­jam ... az egész várossal kapcso­latot tart fenn. —Köszönöm a figyelmeztetést, j — hálálkodik Nadragulya, — majd intézkedem. Három hónap múlva megint ta­lálkoznak. lieténdek érdeklődik és megtudja, hogy barátja mégis Zsuzsit vette el. —Hát nem figyelmeztettelek — dühöng Beléndek. —Dehogynem, — hangzik a nyugodt válasz. — Tudod, miu­tán veled beszéltem, sürgősen elutaztam. És örömmel állapítot­tam meg, hogy Kecskemét nem is olyan nagy város. Álláshirdetés. Fondorlatok növelésében 1- gen jártas politikus elmenne szövőmesternek. Esetleg be­társulna jobb emigráns kor­mányba, ellenkormányba, vagy trafikba. Cím a kiadóban. VITA EIMIG-RÁOZIÉKNÁL Emig-Ráczi József italosán ke­rült haza és azon vitatkozik fele­ségével, hogy árt-e neki az ital, vagy sem? A hosszú vitát így zár­ja le a pifcyókás Emig-Ráczi: — Hízzuk a döntést a felsza­baduló magyar népre! DÉL KERESZTJE Ausztrália első nyomtatott magyar hírlapja. / Megjele­nik 1. és 15-én. / Előfizetés 1 évre 30 sb. / Felelős szer­kesztő és kiadó: Forró Ferenc S. J. / Szerkeszti: Nagy Kázmér. Levelezési cím: Box 7021 G-P.O. Sidney. Az ötödik út (folytatás) ni. gyanakkor, mikor nem veszi észre, hogy illetéktelen érre a problematikára, __. nem látja, vagy nem látja elég tisztán — a saját feladatát, mely elsősorban nem más, minthogy ne váljon ide­gen sejtté a hazai testben, — a hazatéréskor a maga küiönlelkü­­ségével ne szaporítsa majd az otthoni problémákat. Mert mily elgondolás alapján vélhetnénk, hogy jogosultak va­gyunk dönteni a jövendő magyar életforma felett? Mily jogon ha­tározhatnánk ml el, hogy kik ve­hetnek részt majd az új Magyar­­ország felépítésében? A problé­máknak nem megoldását, hanem súlyosbítását idéznénk elő, ha he­lyettünk döntenének és bármi tekintetben is egy kialakított „kész helyzettel” komplikálnánk az amúgy is nehéz helyzetet. Mily elgondolás alapján? Mily jogon? Az emigráció száma, mint emigrációé, a legmagasabb az ed­dig létezettek közt, — de abszo­lút mértékben véve, az otthoni­akhoz képest elenyésző. A több­ség jogán, tehát nem dönthe­tünk. A ,,szén védés jogát” is gyakran emlegetik az emigráció­ban. Igaz, nélkülöztünk, idegen körülmények, idegen feltételek mellett, más munkára, alacso­nyabb életformára kényszerül­tünk. De ezt a jogot épp az ott­honmaradottakkal szemben tud­juk legkevésbbé érvényesíteni. Mi szenvedtünk, de ők sokkal többet szenvedtek, idegenebb és keményebb feltételek közé ke­rítitek és többet nélkülöztek, mint bármely emigráns. Az ott­honmaradottakkal szemben tehát nem hivatkozhatunk a szenvedés jogára. Mert az emigránsok nagyrésze, — magunk sem vagyunk mindig kivételek — ha a hazatérésre gondol, úgy képzeli, hogy vala­hol ott folytatja majd az életet, ahol azt 1936-ban, 1944-ben, vagy 194 7-ben abbahagyta. Ennek a négyféle életnek valamelyikére gondol és törekszik a legtöbb emigráns. Négyféle Magyarország négy­féle életformája szuggeíálja az emigrációk tradícióinak megfele­lően most is fellegekben járó e­­migrációnkat. Higyjék el nekünk, hogy iebbe az egy mondatba bele van sűrít­ve az egész emigrációs magyar politikai élet, minden pártjával, frakciójával és célkitűzésével. . . Ebben viszont csak az a tragi­kus, hogy ennek a négyféle Ma­gyarországnak biztosan nem tér­het vissza egyike se a felszabadí­tás után. Szükségképpen és a dolgok természete folytán, ok­vetlenül egy újnak egy ötödik­nek kell jönnie, amire ma senki se gondol, amire ma itt senki sem készül. Pedig, ha az lemigrá­­ció nem készül fel erre az ötödik útra, abból súlyos következmé­nyek származhatnak: először is, hogy az emigráció csalódni fog az új Magyarországban, — má­sodszor pedig, hogy az új Ma­gyarország fog csalódni újonnan megtért fiaiban, — az ^migrá­cióban! Az ötödik útra felkészülni, — az otthonmaradottak szempont­jából csak ez lehet az emigráció feladata és számukra való jelen­tősége. Az emigráció — legyünk ő­­szinték —, eddig igényeit ápol­­gatta, s arra készült, hogy sérel­meit és sebeit hazavihesse, hogy otthon begyógyítsák majd azo­kat. A szerep pedig éppen fordí­tott: az emigrációnak kell gyó­gyítania majd az otthoni sebeket és sérelmeket, — mert azok a súlyosabbak és fontosabbak! . . . Milyen lesz az ötödik Magyar­­ország, melyhez tehát egy ötödik útra van szükség? Ha lesz egyál­talán, —az reális lesz, kicsit sze­gényes és a kaladokban elfáradt. Milyen lehetőségiek, milyen tar­talékok felett fogunk rendelkez­ni? Nem tudhatja senki; Tehát jobb ha úgy igazítjuk terveinket és álmainkat, hogy minden föld szét van osztva, minden gyár és üzem le van rombolva, minden régi „jó állás” be van töltve, vagy el van törölve, minden nyug­díjpénztár ki van merülve és az államnak nem lesz egyebe, mint adőságai, gondjai és feladatai. Ne feledjük a legsúlyosabb tényt, hogy az ifjúsgot egy évtized óta a gyűlölet mérgével nevelték és mételyezték. Tehát hacsak lehet, ne vigyük Jjaza föld-, gyár-, ál­lás- és nyugdíjigényeinket, ak­kor majd nem lesz csalódás! Le­het, hogy itt-ott marad majd va­lami érték — az jó les^ majd is­kolára, meg kórházra. Az a fon­tosabb és az lesz az elöbbrevaló! Az ötödik út tehát a romok eltakarításának, a sebek begyó­­g'yításának, a viszályok elsimí­tásának és a kemény építőmun­kának. útjja lesz. Pedig de szép és nagy ajándékot vihetne haza az emigráció a nemzetnek erre a régenvárt születésnapjára: a szerte a világban szerzett és gon­dosan összegyűjtött tapasztala­tait és viszálytalan összetartását. Az a feladatunk, hogy megmu­tassuk nékik, amit mi tudunk, mi láttunk: hogy fogják a kala­pácsot Torontóban, hogy nyírják a gyapjút Ausztráliában, hogy fúrják az olajat Kaliforniában, hogy építik a hidat a Themze fe­lett, hog!y öntöznek a Tennessee­­völgyben és milyen a szövetkeze­ti élet Dániában? S ezt mi mind meg tudnánk mutatni, mert mindenütt voltak magyarok —' mert ez az ötötdik út, s az emigráció feladata. Igen, a „többség” és a „szen­vedés jogán” hiába követelnénk vissza egy régi világot, — de az „összetartás és a munka jogán” segíthetünk majd egy újat fel­építeni ! dr. Wagner Kálmán Sao Paulo MÄ6YAR0K ÚTJA La Senda de los Húngaros A száműzetésben élő, antibol­­sevista magyarság politikai, társadalmi, irodalmi és művé­szeti lapja. Megjelenik havonta kétszer. Kiadja: Magyarok útja Kiadó­­vállalat. — Buenos Aires. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Reconquista 558, Buenos Aires Telefon: 32 - 3068 interno 9. 'A lap készül az Artes Gráficas Pannónia műhelyében. (Nyom­­üa-vezetök: Kerecsendi Kiss ¿Márton és Vörösvári István) Brazíliai kiadóhivatali vezető: Kiraiy Géza, — Caixa Postai 1928. SAO PAULO M EG BÍZOTTÁ IN K: Európa: Hungária, München 23 Postfach 200. — Németország uhile: Szt. István Kuitúregyesület SANTIAGO DE CHILE Ausztrália: Heiene L i t s, ö33.,a, Maroubra Road, Maroubra, SYDNEY, NSW Kanada: harcsár Géza, 13 Oxford Str., WOODSTOCK. Venezuela: |Hungaria Könyv- és Lapterjesztő, — Correos del Este Apartados 4091, CARACAS. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Előfizetési ár: egész évre 80.-, félévre 40.- argentin peso.

Next

/
Thumbnails
Contents