Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-06-16 / 11. szám

4. oldal. Buenos Aires, 1953. június 16. MAGYAROK ÚTJA Az öszhajú főpap, a magyar® ügyért és az idegenbe szakadt magyarok megbékéléséért hat­­éven át küzdő apostol emlékét óhajtom megvédeni, amikor eh­hez a kérdéshez hozzászólok. A Centro Húngaro nem ka­pott új feladatot, hanem új fel­adatot tűzött ki maga elé, ami­kor elhatározta, hogy az egye­sületének otthont szerez és ezzel módot ad a magyarság székesebb rétegeinek arra, hogy bekapcso­lódjék az egyesület életébe. Ezideig valóban, csupán az ú­­ja.bb emigránsok egy egészen kis része jelentette a Centro Húnga­ro társadalmi életét. Ez a kicsiny de lelkes csapat küzdötte végig az egyesület nehéz éveit, anya­giakban szűkölködve, alkotó munkában annál gazdagabban. A Cannig-i szerény négy fal között született meg a Mindszenty Aka­démia, amely -—- elöke ugyan­azon személyiség .lévén — telje­sen azonosította munkáját a CH célkitűzéseivel. Itt jött létre a Szabadegyetem, amelyet a jövő­ben talán szorosabban össze le­hetne kapcsolAii a Mindszenty Akadémiával, a nélkül, hogy a Centro Húngaro-t sérelem érje! Innen indult el az Angolkisasz­­szonyok lcultúrmunkáját kezde­­tnéyezö gondolat, s ez a plátano­­si Pannónia Sacra-hoz vezetett. E helyről szálltak a világ min­den tájára, a tiltakozó táviratok Mindszenty bíboros hercegprímás meghurcoltatása és a Szent Ko­rona fenyegetettsége idején. Itt kattogtak az írógépek, amikor a magyarságnak szót kellett emel­nie az otthoni deporálások bar­bársága ellen, széjjel küldve száz és száz levelet a világ vezető té­nyezőihez. Innen indult ej a téli­­ruhagyűjtés, amelynek eredmé­nyeként sok-sok ruhacsomag in­dult el szükséget szenvedő test­véreink megsegítésére. Igen, oda a Canning-i szobába tévedt be a keddi délutánokon a mostanában annyit emlegetett kopottas magyar”, akit emléke-Még egy szó a választások előtt 9 Irta: Széchényi Endre zetem szerint nem “leereszkedő' jőnapottal” fizettek ki a többiek, hanem szíves testvéri szóval, vi­gasszal, igen sok esetben anya­gi támogatással is. A mostaná­ban felhánytorgatott társadalmi összejövetelek és teadélutánok, csak a legritkábban zavarták meg a szürke hétköznapokat és sajnos, alig-alig növelték az üres kassza súlyát, pedig mennyire kellett volna a.pénz ató özérdekü kiadásokra. A keddi délutáno­kon nem láttuk a jólöltözöttsé­­get, mindnyájan kopottak vol­tunk, eleganciánk is ebből adó-* dott. Igaz, a jó modort mindig megköveteltük és a jövőben is meg fogjuk követelni, már csak azért is, mert fiatalságunk neve­lésének ez egyik legfontosabb pontja. Amikor az Istenben boldogult elnökünk hívó szavára sokan le­hetővé tették nemes hozzájáru­lásukkal az új egyesületi helyi­ség megszerzését, — mely úgy­szólván önmagától, megszületé­sének pillanatában kapta a Ma­gyar Ház nevet — ö maga hatá­rozta, el a vezetőség és a választ­mány lemondását, azzal a nemes gesztussal, hogy helyet biztosít­son a közérdekű munkában az ú­­jonnan jöttekek is, kifejezve ez­zel, hogy megnagyobbodott Cen­tro Húngaro-t nem egy ,,klikk” óhajtja kézben tartani diktatóri­kus módon, hanem helyet kap abban minden igaz magyar, osz­tálykülönbség nélkül. így jutottukn el most a vá­lasztásokig. Az alapszabályok előírásai sze­rint máskor is voltak választá­sok ebben az egyesületben E vá­lasztások csátc a megdöbbentő közömbösséggel vonták magukra a figyelmet. Még a tisztségek be­töltése is nehézségekbe ütközött!' Ma, úgy látszik, más a helyzet. Egy belvárosi, előkelő negyed patinás kis palotájának helyisé­geiről van szó, ahonnan úgylát­szik szélesebb perspektíva nyílik, s ezért a tisztségekre annyi a je­lölt, hogy még választani is ne­héz köztük. A régi vezetőség megmutatta irányát. Eredményei nyíltan be­szélnek. Kötelességünk, hogy az új vezetőségnek is bizalmat elő­legezzünk. Kik lesznek az új ve­zetők, nem tudjuk. De hogy azok olyanok legyenek, hogy hivatá­suknak helyt állhassanak, az ki­zárólag a választással bírók lel­kiismeretétől függ. Hisszük, hogy mindenki erre hallgat majd és akkor előbbre visszük a magyar­ság ügyét. Rossz szolgálatot tesznek azon­ban azok, alflik eddig semmilyen részt nem vállaltak az építő munkából és álnév mögé húzód­va felhasználják az „őrségvál­tás” idejét arra, hogy „ne élez­zük ki mégjobban az ellentéte­teket” jelszó alatt mérget hint­senek a megbékéltek közzé és ez­zel egycsapássai lerombolni igye­kezzenek az a munkát, afhelyet Luttor Ferenc épített föl 3 mely végül is életébe került. ★ A Centro Húngaro alapszabá­lyai világosan kimondják, hogy az egyesület politikával nem fog­lalkozik és ez a legértékesebb pontja. Meg nem engedett, sőt tilos dolog tehát az egyesület é­­letébe bármilyen formában bele­keverni az emigráns politikát, ezt az eddig csak széjjelhúzást, ellentétet keltő tevékenységet. Nemzeti, vagy Országos Casinót, arisztokráciát vagy egykori köz­életi szereplést belevetni most a köztudatba, nem más, mint olcsó Hortesfogás. A budapesti Nemzeti Kaszinót a legnagyobb magyar alapította, a tisztességes otthoni időkben er­ről az intézményről minden isko­lában azt tanították, hogy meg­alapítása kulturális tett volt. A másik vádponttal is furcsán ál­lunk. Hogy valaki arisztokratá­nak! született, az nem rajta mú­lott. Aki történelmi nevei visel, az nyugodtan büszke lehet nevé­re, amint minden ember tiszte­lettel övezi elődeit. A történelmi nevet ma igen divatos kikezde­ni, látjuk ezt otthon. Aki törté­nelmi nevet visel, arra legfeljebb még több feladat hárul és még jobban meg kell állnia a helyét. Legalább is így kellene lenni. A múlt közéletének szereplői ¡s többnyire érdemeikkel szerezték meg pozíciójukat, ilyen utólagos emigrációs bírálat csak a kom­munistákat igazolja, akik nyom­talanul el akarják söpörni a múltat, hogy zavartalanul fel­építhessék Moszkva dunamenti provinciáját. Az egykori közéle­ti szereplés is kötelezettségeket jelent idekint, át kell adni a, ta­pasztalatokat a fiataloknak. Beszéljünk hát a fiatalokról, mindannyiunk büszkeségéről, jö­vőnk egyetlen reménységéről. A fiatalságot feltüzelni az időseb­bek ellen igen könnyű feladat, ott, ahol az ilyesmi talajra talál. De egyben bűnös mesterkedés is. A fiatalságnak mindenütt helye van. Tanuljanak, tanítsanak, dol­gozzanak, szervezzenek. De meg kell hogy tartsák az idősebbek iránti tisztelet és saját érde­kükben meg kell hallgatniok1 az előttükjáró nemzedék szavát. A nemzedék váltási vitatkozás azon­ban, itt az emigrációban veszé­lyes és fölösleges, mert az ilyen vita légüres térben folyik. Akik pedig a fiatalságból mestersége­sen kiirtják a,z idősebbek iránti tiszteletet, azok olyan lavinát in­dítanak el, amelyet megállítani többé nem lehet. Ez behatol az emigrációs magyarság egyetlen­­menedékébe, a családba és forrá­sa lehet a vallási közömbösség­nek! is. Ha el akarjuk kerülni a Cent­ro Húngaroban a választási har­cot, — mint ahogy azt el is kell kerülnünk, — akkor ne állítsunk az új vezetőség elé programmot. Nem kérünk olyan tanács-soro­zatból sem, amelyben finom cso­magolásban ott bújik a lelkekfet mérgezni akaró bacillus. Luttor Ferenc szellemében és az ő em­lékének tiszteletében kell foly­tatnunk az építő munkát. Ennek első lépése lehetne egy komoly, harc nélküli választás keresztül­vitele. Ez csak akkor sikerül, ha kiküszöböljük magunk közül a konkolyhintőket. HA IDEGEI ELFÁRADTAK! pihenjen Argentina egyik legszebb üdülőhelyén, a a cordobai hegyek! szivében LA FALD A-n • Magyar penzió • Pazar kilátás • Olcsó árak • Kitűnő ellátás • Télen-nyáron nyitva! • Télen nagy kedvezmény! HOSTERIA CAROLA Cím: Bella Vista y Saavedra La Falda, Sierras de Córdoba Egyatlan magyar C9alád könyvtárá­ból sem hiányozhat Wa s s Albert gyönyörű regénye, a Tizenhárom almafa. 350 oldal, rendkívül szép vá­­szonkötésben. Ara: 29.— peso. HUMEDAD: 96 SZÁZALÉK. írta: Szathmáry Sándor Már megint rámjött ez a kellemetlen, nyomasz­tó érzés. A tejem fáj, a lábaim mintha ólomból vol­nának és nehezen kapok levegőt. Nyilván tűi so­kat dolgoztam megint. Szörnyen zavar ez a rádió is a folytonos hirdetéseivel. El kellene zárni, de oly kimerültnek érzem magam, hogy képtelen vagyok felkelni a székből és megtenni azt a néhány lépést. Majd később. Legokosabb volna, ha elmennék egy másik orvoshoz megvizsgáltatni magam. Nyilván van valami rejtett, súlyos betegségem, amit az öreg doktor eddig nem ismert fel. Azt mondja, kissé alacsony a vérnj'omásom. Hát ez nem komoly dolog. Lehet, hogy igaza van, hisz, ha komoly be­teg volnék, akkor nem bírnám így a munkát, mint ahogy birom. Tegnap egészen jel éreztem magam. Persze, a napi munka után még magyar köziigyek­­kel is foglalkozni, ez túl sok. Ez az, ami annyira kimerít és amitől olyan kedvetlen vagyok. Abba is fogom hagyni. Nincs semmi értelme, csak bosz­­szúságot és izgalmat okoz. Az önzetlen munkát senki sem értékeli, mindent csak elgáncsolnak, el­lenségesen fogadnak és megrágalmaznak. Nem le­het rendet teremteni ebben a magyar kolóniában. Szidják egymást, türelmetlenek, szélsőségesek, egyoldalúan ítélkezők. De nem csak itt van ez így. Az egész világ ilyen manapság. Sehol sem értéke­lik a tudást, a becsületet, a tisztességet, a jószán­dékot. A sekélyes érzelmek uralkodnak és az em­beriség visszafejlődik. Nincs is semmi kilátás, hogy a mii életünkben megváltozzon a világ. Sem­mi öröme sincs már az embernek ebben aiz életben. Még a családban sincs egyetértés. A feleségem ösz­­szeszólalkozott délelőtt a szomszédnővel a kutya miatt és most halálosan meg van sértődve, hogy nem neki adtam igazat, amikor tényleg nem neki volt igaza. A gyerekek kibirhatatlanul szófogadat­­lanok, ezekből se lesz rendes ember, azt hiszem. Az embernek már nyugodt otthona sincsen. Olyan kopott és piszkos minden ebben a lakásban, pedig tavaly vettük újonnan a bútorok egy részét. Szinte nyomortanyaként haSt már. De az utcára sem me­hetek ¡már ki nemsokára, mert a kabátom olyan ko­pott, hogy rendesebb helyen már feltűnést kelt. Be kellene adni legalább a tisztítóba, -de sose érek rá. Szörnyű elégedetlenség dűlbennem az élettel szem­ben. Haragszom mindenre, az emberekre, de legfő­képp a magyarokra, akiknek legközelebb kellene állniok hozzám és mégis a legtöbb panaszra adnak okot a meg nem értésükkel, a folytonos kritikáik­kal. Az éjszaka is nyugtalanul aludtam, annyira fel­izgatott a tegnap hallott szóbeszéd. Igazán felhábo­rító. Annyira haragszom, hogy szavakkal ki sem lehet fejezni. Mit is hallottam? Érdekes, hogy a fá­radtságtól és felindultságtól az ilyen fontos dolgo­kat is elfelejteni újabban. Ja persze! Azt mondták, hogy sötét hall oldali vagyok. Vagy nem is tegnap mondták? Na, mindegy, ezért biztos nagyon harag­szom, akármikor és akárki mondta. Mi az, hogy a­­kárki mondta? Hát tudom: ki mondhatta, nem le­het más, mint az a volt képviselő, aki itt lakik nem messze. Csak ő mondhatta, -mert a presztízsét félti tőlem. Világos, hogy ő az, akire annyira haragszom. Hát neki csak tudnia kellene, hogy nem vagyok bal­oldali. És micsoda szemtelenség azt mondani, hogy „sötét”. Azért vagyok „sötét”, mert azt mondtam, hogy -ai jövő Magyarországát nem szabad a régi hi­bákra felépíteni? Persze, ha ő mondaná ugyanezt, akkor megtapsolná a klikkje, hogy milyen okosan beszél. Érthetetlen ez az ember. Valahaikor olyan rendes volt. Hiszen otthon is voltak köztünk felfo­gásbeli differenciák, de mindig a legszebben nyilat­koztuk egymásról. Most pedig, amikor talán sok­kal kisebbek a differenciák, ilyen gyűlölködve be­szél. De hát ha ő úgy, akkor én is úgy. Annyi borsot fogok az orra alá tömi, amennyit csak tudok. Nem sajnálom a fáradságot és elmegyek holnap az egye­sület bizottsági ülésére és mindenben ellene fogok beszélni, bármit mond. Lehetetlenné kell tenni az ilyen embereket! Na és ki sugallmazta azt a felszólalást, amit a múltkor az a fiatalember követett el a kulturális ügyekről tartott értekezleten? És ki ellen irányult atz, ha nem a barátaim és én ellenem? A keresztény­ség védelméről és a tiszta keresztény szellem veszé­lyeztetéséről beszélt, épp nekünk, mintha mi nem is volnánk keresztények! Azért, mert nem vagyunk szélsőségesek, mert mérsékelten, reálisan és humá­nusan gondolkozunk, ezért úgy mer bennünket be­állítani, mintha legalábbis istentagadó szabadkő­művesek volnánk! Hallatlan! Rólam meri azt gon­dolni, hogy szabadkőműves vagyok, rólam, aki a tiszta kereszténység alapján gondolkodom és egész életemben mindig a keresztény elvekért küzdöttem! Persze ő a kereszténység alatt Antiszemitizmust, so­vinizmust és nácizmust ért és ¡mivel ebben nem ér­tek vele egyet, egyszerűen szabadkőművesnek ne­vez. Ez már több, mint pimaszság. Kisajátítása a ke­resztény szónak, visszaélés a kereszténység fogal­mával. Rá kellene bizonyítani, hogy azt mondta ró­­laJm, hogy szabadkőműves vagyok és becsületsérté­sért beperelni. De persze nyíltan nem -mondja, csak titokban és nem tudom bíróság előtt rábizonyítani, meg aztán pénzem és időm sincs egy ilyen perre. Ő dolgozik olyan eszközökkel, mint a szabadkőműve­sek. Lehet, hogy talán épp ő az, aki szabadkőmű­ves. Hát most jut eszembe, hogy gyakr-aln forog egy baloldali lap ¡munkatársa társaságában. Lehet, hogy hogy ő titkos szabadkőműves. Csak szélsőjobbolda­linak adja ki mpgát. Hát persze, hogy ők szabad­­kőművesek és csak azért neveznek másokat annak, hogy magukról eltereljék a figyelmet. Hát ez egész nyilvánvaló. Le kell leplezni őket, Feltétlenül fel fogom hívni a barátaim figyelmét, hogy ezentúl ó­­vakodjamak tőlük. Hogy ezt eddig nem vettük ész­re ! Na mindegy, annál jobban kell majd ezentúl küzdeni. Én volnék baloldali, akiről a múltkor is azt mondták a nagykereskedőnél, hogy fasiszta va­gyok? Majdnem stornírozta az üzletet, mert „az in-

Next

/
Thumbnails
Contents