Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-05-31 / 10. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. május 31 7. oldal. Ilyennek látta egy amerikai újságíró Budapest nyomasztó életét ,, Magyarország a vasfüggöny mögött” címmel nagy beszámoló jelent meg a Tbe New York Times Magazin-ben. írója George May, a The London Times magyarországi levelezője és a Reuter tudósítója. May négy évet töltött Magyarországon és akkor jött el onnan, amikor helyzete, a kommunisták Amerika-ellenes propagan dájának hatására egyre kellemetlenebbé vált.Georges May cikkének alaphangja elárulja, hogy egy sajtó-kiküldetés a vasfüggöny mögé egyáltalán nem tartozik a kellemes dolgok közé. A külföldi tudósító nem tud dolgozni a mai Magyarországon. Kémek h a d a veszi körül és kísérik minden lépését. Nem egyszer előfordult, hogy az étteremben kiszolgáló pincér halkan odasiágta: — Látja, uram azt a kékruhás alakot? Az figveli magát! Mennyit ér egy pár kidobott cipő? May meglehetősen szomorú képet fest a Duna egykori királynőjéről. Budapest utcáin kopottság, piszok, rom. vakolatlan falak mindenfelé, ezeket csak a kommunista ünnepek alkalmával takarják el a hatalmas dekorációk, zászlók és emeletmagas plakátok. A dumaparti, európai hírű szállók eltűntek és helyükön virágágyak vannak. Az Akadémiantcai dalegációs palota ma a kommunistái főhadiszállás. Az utcát. — a párt autóit kivéve elzárták minden közlekedés elől, a gyalogosokat is géppisztolyos őrség tereli a túlsó oldalra. Ilyen fontos vörös központ a Parlament közelében álló hatalmas, négyszögü, modern palota is, amelyet eredetileg a belügyminisztériumnak szántak, amíg azt meg nem kívánta — az azóta félreállított Péter Gábor. Itt rendezte be hivatalát az ÁVH (Állam Védelmi Hatóság), mely papíron ma is a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, de gyakorlatban magasan a beliigy fölött áll, hiszen néhány belügyminiszter feje is belehullt már az ÁVH zsákiába. A megváltozott belváros fölé emelkedik - fenyegető kőtömbjével a Szabadság hegyre — azelőtt Szent Gellérthegy — épített szabadságszobor. Ezt az emlékművet a vörös hddsereg tiszteletére állították s az valóban kifejező jelképe az ország teljes kirablásának. Ugyanily nyomasztó az emberek sorsa, hétköznapja. Az élet nagyon nehéz Magyarországon, — írja May — mindenki azon igyekszik, hogy ha lehet valamiképp kihúzza az időt a nélkül, hogy túlsók, avagy tulmélv sebeket üssön a rendszer rajta. Az üzleti élet pang. A vásárló erőt az a körülbelül százezernyi kommunista, vagy kényszer-kommunista jelenti, amely a nagyobb pái’t- s egyéb pozíciókban ül. Idetartoznak a rendőrtisztek, a magasabb rangú katonák és a körülbelül 23 ezernyi sztahanovista. Ezek valóban jól élnek. Az ország népe azonban nyomorog. Az átlagjövedelem 6()-70%-a szükséges az élelmezésre. A nagyobb üzemek étkezőjében olcsóbb az élelmezés, de ugyan olyan silány is. Legnehezebb mégis azoknak, akik — soksok százezren vannak — akik nem étkezhetnek ilyen kantinokban. A fő táplálkozást a mai Magyarországon a zsiroskenyér jelenti. Többször láttam, — írja May, — hogy jófizetésű banktisztviselők és állami alkalmazottak ebédre paprikával meghintett zsiroskenyeret ebédeltek. Az árú általában nagyon drága és mindig az hiányzik, ami legszükségesebb volnm A legócskább férfiöltöny ára egy havi kereset. Egv heti munkabérnek felel meg a leghitványabb cipő ára. Georges May megemlíti, hogy elutazása előtt kidobott egy pár erősen megkopott cipőt. Egyik barátja csapott le a cipőre s eladta ezt 220 forintért, egy heti keresetének megfelelő összegért. A rossz cipőért tehát négyszer annyit fizettek, mint amennyibe új korában került az IJSA- ban. * így élnek a vörösök! Nem oly sanyarú a magyarországi kommunista vezérek élete. Külön üzletekben, a külföldi diplomaták „jóakaratai missziók” részére fenntartott V.T.P. - raktárakban vásárolnak. Mivel itt a dollárt hivatalos áron számítják át, igen kevés diplomata engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy ezekben a kiváltságos üzletekben vásároljon. Az azokban feltárolt, külföldről hozatott árukat a rendszer kiváltságosai veszik meg. A kommunista vezetők Budán laknak. Rákosi a Svábhegyen, Gerő a Rózsadombon. Itt él Varga Jenő is, Moszkva-Budapesti utazásai közt. A .nagy közgazdász” ugyanis ingajáratban hordja és viszi eszméit és ötleteit.) A kommunista vezérek által lefoglalt villákat szigorú őrizet alatt tartják. Autójukon erősfényű vörös lámpa jelzi, hogy a közieke désben föl nem tartóztathatok. Ezek a kocsik erősen lefüggönyözve közlekednek, — a jóhumorú pestiek szerint azért mert az autókban ülők ..így akarják magukról a közfigyelmet elterelni...” * Államosították az itató lányokat. . Ugyanilyen őrizet illeti meg a rezsim vezéreit a nyaralás alatt is. Általában ez a legfelsőbb klikk párton és hivatalon kívül nem tart semmiféle kapcsolatot az alsóbbrendű kommunistákkal, még azzal a már említett elittel sem, amely a következő lépcsőfokot jelenti a nyomorgó tömegek fölött. Ez az „elit ” a rendszer igazi haszonélvezője, a felelőtlenül dúskálok tábora, amely esténként megtölti a budapesti lokálokat. A¿ éjszakai élet nem veszett ki végleg Budapestről. Az új szovjet arisztokráciának ez a középrétege, a gyárigazgatóelvtársak, pártemberek s sztahanovisták látogatják ezeket a mulatókat. Egyszerű a magyarázata. hogy miért tartják fenn ezeket a bárokat, mikor a párt egyébként nem tűr semmiféle ..inmoralitást”. Ez a kommunista vezetőréteg hatalmas jövedelmet vág zsebre, fizok a jövedelmek nemcsak reklámot, de biztonságot is jelentenek a rendszernek. A vörös államvezetés tehát szívesen áldoz erre a célra, arra azonhain vigyáz nehogy ezek az f összegek végleg eltűnjenek. Amint a kiváltságos V.I.P.üzletek, az éjjeli mulatók is arra vallók, hogy a könnyen szerzett pénzek észrevétlenül viszsza vándoroljanak az állam kasszájába. A mulatók ugyanis államosított üzemek. A pincértől a mixerig mindenki állami alkalmazott, de államosították az éjszakai nőcskéket is. Az éjszakai életet nem lehetett megszüntetni azért sem, mert ezek a bárok egyúttal lehallgató központok is, az ittas elvtársak kijelentéseit ugyanolyan pontosan felírják, mint a pezsgősüvegek számát. Az „Erivan” bárban egyszerű kétszemélyes vacsoráért annyit kérnek, amennyi egy munkás kétheti fizetése. (Valutában 20-27 dollár lehet ez az. összeg.) Ennek fejében ott ülhet a plüssel és arannyal díszített helyiségben, amelynek festett ablakai mögül a „testvér” örmény népköztársaság fővárosának részletei néznek a vendégekre. Rajtuk kívül csak az ÁVH kiküldöttjei fig.velnek merevebben. Ezek nemeseik a közbiztonságot szolgálják itt, hanem egyúttal ne-KANUT KIRÁLY MISÉJE írta: SCHÜTZ ANTAL A magyar katolicizmus és a némaságra ítélt magyar tudományos élet gyásza kísérte utolsó útjára Budapesten a nagy dogmatikust és nevelőt, Schütz Antalt. Az egyetlen szabadlábon lévő érsek, négy püspök, számos főpap, hívők és tanítványok nagy serege temette el a piarista rend tudósát. Schütz Antal alábbi, költői szépségű írása a nagy gondol kodét szépprózai munkái közül való. HA JNALRA járt az idő. A reggel jöttét csak keskeny fénysáv jelezte az ég alján. Homály borította! a templom hajóját, csak az oltáron lobogtak, lángoltak a gyertyák. Az oltár lépcsőjén állt a pap. Sápadt, mozdulatlan arcára csak a gyertya lángja vetett fényt'. A mise bevezető imáját mondta remegő hangon • — Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, keli védelmére ügyemmek atz istentelen nemzetséggel szemben: a gonosz és álrtok emberektől szabadíts meg engem... Közel az oltárhoz magányos, sötétruhás férfi térdelt a kövön. Lehajtott fejjel ismételte az ima egyszerű szavát: Istenem, kelj védelmére ügyemnek. . . A templom ajtajánál nemes lovagok csoportja állt, figyelve. Nem a mise szavát hallgatták, az útról jövő neszre, zajra vigyáztak. — Jó volna, ha; királyunk a szürkület védelme alatt elmenekülne, — szólt az egyik lovag halkan. — Talán még nem késő. . . —- Benedek hereegúr, jó lenne, ha beszélnél Nagyurunkkal. Mi feltartóztatjuk az áruló Olaus herceg csapatát. S míg itt keresik — már messze járhat — tanácsolta a másik. — Pa Flandriába megy a királyasszony után, hadat szerezhet szétverheti az árulókat — beszélt a harmadik. Benedek herceg a templom kövén térdeplő férfihez lépett. — Bátyám és királyom, hallgas meg! Menekülj, míg tart a szürkület. Menj Flandriába ! Apósod, Róbert gróf sereget ad, azzal jöjj vissza! A térdeplő ember fejét rázta : — Inkább jussak ellenségeim kezébe, mintsem elhagyjam híveimet. Különben is — csak az életemet akarják! A gyertyák lobogva égtek az oltáron. A pap az oltár közepén állt, összetett kezekkel : — Hiszek egy Istenben.. . Kanut, a dánok királya a gyért.rák lobogását nézte. Lobognak — kihunynak... Ez az élet. Kinek lesz az élete ma hosszabb: a gyertyáké vaigy az övé ? — Várom a holtak feltámadását s az eljövendő örök életet. . . — mormolta a pap. Az útról lovak dobogása, ordítozás zaja hallatszott be. Valaki nagyot kurjantott: — Erre vitézek, erre! Itt a rókalyuk.. . Az ajtó keresztvasa nagyot csörrehve csapódott le: bereteszelték. Benedek herceg csendesen, lassan kihúzta kardját hüvelyéből: — No pajtás, most segíts! A többi lovag kezében is megvillant a kard. A király mintha; semmit sem hallott volna, nyugodtan mondta a pappal a mise szavát: — Fogadd el. Szentatya, ezt aJ szeplőtelen adományt. melyet én, méltatlan szolgád felajánlok Neked. . . számtalan bűnömért, sértéseimért és hanyagságaimért, felajánlom minden itt körülállókért. . .. A teplomot körülkerítették már az üldözők. De> az ajtót hiába döngették, feszegették: nem engedett az erőszaknak. A lovagok feje összehajolt. — Talán még nincs veszve minden, — mondta az egyik. — Királyúr szeme maga a hadsereg. Hányszor hátrált meg az ellenség már előtte! — Keményen tud nézni, az igaz, — hagyta helyben Benedek herceg. — Mikor Bornholm szigetéről eléje vittem Eigill kormányzót, láttam... — Én is ott voltami, herceg úr, — emlékezett vissza a másik lovag. — A kormányzó azt hitte r nem történhet bántódása. Nagy úr volt. És mégis felkötötték. — Igazságos ember a mi királyunk, — szólt a harmadik. — Azt mondta: egy ember megöléséért halál jár. —it érdemel akkor az. aki kalózkodik s egész vidékeket pusztít el. leölve embert, elhajtva barmot? A pap megcsókolta az oltárt. Azután kifordulva a király felé, mondta : — Imádkozzatok, testvérek, hogy az én áldozatom és a tiétek elfogaidható legyen a mindenható Atyaisten előtt... Kanut király felemelte fejét. Az oltár1 áldozatát, a kenyeret és bort elfogadja az Űr a pap kezéből. És tőle is elfogadja az áldozatot, amit feléje nyújt: életét. 'yTLÁGOSABB lett az ég. A templom homályos ablakain is fény osont át. Kint tombolt a teheletlen üldözők haragja. — Létrát, létrát. — üvöltözték — az ablak lesz az út, ha az ajtó zárva.
