Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-05-31 / 10. szám

2. óldal. Buenos Aires, 1953. május 31 MAGYAROK ÚTJA (Folyt, az előző oldalról) velők is. A viselkedni nem tu­dó sztahanovistákat ők tanít­ják jó modorra, amikor azok berúgva randalírozni kezde­nek. A módszer, — ahogy May leírja, — kissé szigorú. A re1 nitens vendéget eszméletlensé­gig összeverik. , Georges May beszámolójá­ban hasábokat szentel a kultu­rális „reneszánszra” is. Azt mondja, hogy az analfabéták teljesen kivesztek. A párt ér­deke azt kívánta, hogy min­denkihez eljussanak Írott för­­medvényeik. A könyvek túl­nyomó része természetesen o­­roszból fordított. A legjobb „best selierek” a párt gondos statisztikája szerint Lenin és Sztálin művei. . . Ami i vevő­közönséget illeti, * csak a sta­tisztikák nem hazudnak a ve­vőközönség ugyanis a párt há­romnegyed milliónyi, terror alatt tartott tagjából, 160 ezer tagjelöltből és az állami, ka­tonai, párt és egyéb hivatalok alkalmazottaiból és munkásai­ból áll. Ezek, ha kenyerüket, tisztségüket meg akarják tar­tani, meg kell vásárolniok e műveket. Ugyanígy nem vol­na tanácsos visszautasítani a vételre kínált színház- mozije­gyeket sem. Két bét alatt le­játszott negyven film közül harminchat szovjet film, ket­tő magyarul beszélő propa­ganda. May hosszan foglalkozik a szovjet filmekkel, amelyek el­ső sorban Nyugat ellen agitál­nak. Kedvenc téma az agyon­sanyargatott, agyondolgozta­tott néger rabszolga. Ugyan­ilyen gyűlölet füti a sajtót is. Geores May soraiból kiér­ződik a részvét és együttér-A Magyar Színjátszó Társaság Shaw-bemutatója Május 23-án Bemard Shaw sok színpadot bejárt, ‘ ‘ War­­renné mestersége” c: világhí­rű színművét mutatta be a Délamerikai Magyar Színját­szó Társaság nagyszerű együt­tese. George Bemard . Shaw,, a nagy G. B., a szúrósszemű ír költő és drámaíró legtöbb írá­sa nemcsak irodalmi, hanem egyben történelmi megnyilvá­nulás is mindazok számára, a­­kik bedé szeretnének pillanta­ni az angol élet, kultúra, poli­tika, és társadalmi világ, — érdekes, sokszor érthetetlen je­lenségeibe. így van ez olyan társadalmi darabjaiban is, mint a Warrenné mestersége. Senki nem ábrázolta kímélet­lenebb tárgyilagossággal és őszinteséggel a huszadik szá­zad angol világát, annak mély­ségeket rejtegető, csillogó fel­felszínét. A nemrég meghalt nagy gu­f zés <3 szenvedő magyarsággal. Borzadva ír a kommunista ter­ror és rémület uralmáról, a legveszedelmesebb betegségről a „csengő-frászról”. Ezt a be­tegséget mindenki megkap­hatja, Budapest lakosságának többsége reszket ma attól, hogy megszólal a csengő. Meg­szólalhat nappal, vagy éjjel és nem a postás, á tejes, vagy a távirathordozó áll az ajtó e­­; lőtt, hanem két fegyveres rendőr. Budapesten a rémület az úr, de az a rémület mindjobban átragad azokra, akik ma még uralkodnak, de holnap talán az ő ajtójuk fölött is megszó­lal a csengő. (FI.) nyolódó, aki meghajlott kor­ral is megtartotta szellemének frissességét és csintalart csa­pongóját, Warrenné erkölcs­telen környezetével az angol társad álom visszásságait mu­tatja meg, hétköznapi és örök emberi jegyek közé foglalva ezt az izgató társadalmi kép­letet. A kitűnő argentínai fel­újítás a nagy író szellemidé­zéseként hatott, az ő viasko­­dása szállt szembe Vivi kris­tálytiszta józanságán keresz­tül Warrenné romlott világá­val. •f A Cselle Lajos kitűnő ren­dezésében felújított mű elő­adása újabb nagy sikerrel gaz­dagította színházunk pályafu­tását. Valamennyi szereplőtől gondosan csiszolt alakítást kaptunk, az előadás emléke­inkben a legszebb budapesti színházi esték közé került. Színtársulatunk törzstagjai, a magyar színjátszás élvonalbe­li művészei, K o m á r Júlia, Eszenyi Olga, P á g e r Antal, I Hajmássy Miklós, Szilasy Lász­­¡ ló és Cselle Lajos játszották a ; darab szerepeit. ZENE A jogi egyetem őszi hangver­­senycikiusának dirigense a bajor eredetű Morált a bécsi opera je­lenlegi első karmestere rendkí­vülien érdekes, eredeti és saját útjain haladó egyéniség. Vezény­lése eszünkbe juttatja Toscanini modorát, mert van benne vitali­tás, minuciózus pontosság, a di­namikai jelek pontos betartása és gondos részletezés. Mozart Es dur 39.-ik szimfó­niájának tolmácsolása bár kissé lassú, de feltétlenül klasszikus volt. Beethoven 5.-ik c moll szim­fóniájának igén jó előadásával a dirigens a boni zseni szellemé­nek hódolt. Komolyság s a zene­karnak kiváló összetartása mu­tatták a dirigens gondos munká­ját. Mint újdonság szerepelt Ber­ger Rondino Giocoso-ja, melyet de Rogatis ismert Hoemac Dan­­zá-ja követett: ★ A Colón őszi idénye egy bal­­letciklussal kezdődött. Fényes kiállításban művészi magaslaton álló látványosságot nyújtott az igazgatóság a Leonide Massine igazgatása alá helyezett részben a. híres montecarlői és 194 8-ban már itt járt tánccsoportbói, rész­ben a m¡ argentínai művészeink­ből összeválogatott együttessel. TSosztákovich orosz szerző I. Szimfóniájára “Rojo y Negro’’ névvel elnevezett ballet volt az est első száma A sok kiválóan sze­repelt táncos közül kivált Tama­ra Tumanova, kit ma általában a tánc legnagyobb művésznőjé­nek tekintenek. Tumanova min­den mozdulata eszményien elasz­tikus esztétikus és belső érzései­­ek tolmácsolója. A “Hattyú ha­­lálá’’-t talán csak a híres Pavlo­va illusztrálhatta olyan megka­­pőan mint ő. Kiválóan elsőrendű társa volt Oleg Tupin. Klnszky Róbert, ki a tánccso­port hűséges munkatársa volt, nagy szakava,tottsággal vezette a zenekart. Bartók Béla Román- Táncai gyujtóan hatottak, (ilik) ★ Wolff-Ferrari bájos kis operá­jával — Le Donne Curioso — in­dult meg május 29-én a Colőn hivatalos szezonja. Ennek az ope­rának a szövegében visszatükrö­ződik Goldoni kedves, tréfára hajló szelleme, a zenéből pedig Wolff-Ferrari finom zeneelgon­­dolása.i mosolyognak felénk. Min­den harmonikus, minden jól ki­egyensúlyozott ebben az operá­ban, mely tökéletesen visszaadja Goldoni korszakának (XVIII sz.) sajátosságait. Az előadásnak! ve­zénylője Ferruccio Calusío min­den dirigálási tudását és muzi­kalitását alárendelte a darab si­kerének. A telt ház zajosan ün­nepelte Calusiot és valamennyi MAGYAROK ÚTJA La Senda de los Húngaros A száműzetésben élő, antibol­­se vista magyarság politikai, társadalmi, irodalmi és művé­szeti lapja. Megjelenik havonta kétszer. Kiadja: Magyarok útja Kiadó­­vállalat. -— Buenos Aires. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Beconquista 558, Buenos Aires Telefon: 32 - 3068 interno 9. A lap készül az Artes Gráficas Pannónia műhelyében: (Nyom­da-vezetők: Kerecsendi Kiss Márton és Vörösvári István) Brazíliai kiadóhivatali vezető: Király Géza, — Caixa Postai 1928. SAO PAULO M EG BÍZOTT Al N K : Európa: Hungária, München 23 Postfach 200. — Németország Chile: Szt. István Kultúregyesület SANTIAGO DE CHILE Ausztrália: Helene L i t s, 333.|a, Maroubra Road, Maroubra, SYDNEY, NSW Kanada: Harcsár Géza, 13 Oxford Str., WOODSTOCK. Venezuela: ILACO Caracas Apartado 2717, Elöfiz. 1 évre 34.- bolivár Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Előfizetési ár: egész évre 80.­­félévre 40.- argentin peso. FRANQUEO PAGADO Concesión No 4182 CORREO Argentino Suc.Olivos TARIFA REDUCIDA Concesión No 4548 Szereplőt. örömmel kívánjuk megjegyezni, hogy az összes sze­repeket argentínai művészek ját­szották. A három kiváncsi nőt Luisa Bartoletti, Helena Ariz­­:mendi és Dóra Peyranot külön dicséret illeti. Elmés, igen talá­ló volt Ehrhardt rendezése, va­lamint López Naguil finoman Íz­léses színpadi képei. Szóval siker minden téren. I.H.K. Egy-kettőre került létra. Fel is kapaszkodtak rajtjai. Hanem ott vasrács fogadta az érkezőkel. Be­ugrani a templomba nem lehetett. De követ hajíta­ni : azt igen. — Követ — rendelkezett egy hang a létra tete­jéről, — nagy, nehéz köveket, adjatok! A lovagok a király körül csoportosultak. Eleven testből formált fallal akarták védeni a támadástól. — Lovagok, — szólt Kantit király, — az oltárra leszáll a mindenség Királya. Várjuk térdreborulva, nem törődve a világgal. . . S hogy elejét vegye min­den ellenvetésnek, nagy nyomatékkai hozzátette : — így akarom ! Megcsendült az oltár csengője. A pap kezében magasra emelkedett a Legnagyobb. A szent. Test, a szent Vér..., mely keresztre feszít tetett és kionta­­tott a bűnök bocsánatára. Megcsörren aI bezúzódó ablaküveg. A támadó kezében magasra emelkedett a. kő. Pillanat alatt át­szelte a levegőt, véres sebet zúzott a király homlo­kán. Diadalordítás hangzott a létra tetején: — Eltaláltam! Kanut király nyugodtam térdelt tovább a temp­­lomkövön. Vére piros, nehéz cseppekben hullott alá. Már hiába kért, parancsolt : a lovagok teste eleven védőfalként fogta körül. Hullottak a kövek, nagyo­kat koppanvá estek a kőre, sebeket zúzva hullottak a lovagokra: a király védve volt. A támadók meg­unták a mulatságot. Minek a kődobálás, ha az ül­dözöttet nem érheti el. nem. sértheti meg? Újra az ajtóhoz mentek, ott próbálkoztak. A gyertyák lobogtak, lángoltak az oltáron. A pap halálsápadtan imádkozott: — Szabadíts meg minket, kérünk, Urunk, min­den múlt, jelen és jövendő hajtól... J^TSÜTÖTT a nap. Első sugara az oltárra hul­lott és bearanyozta. Az ajtót fejszével döngették, feszegették. Zúgott, a templom a csapások zajától. A lovagok az ajtó körül csoportosultak kivont kard­dal : nincs irgalom ! Levágják azt, aki betör. ,. — Istenbáránya, ki elveszed a világ bűneit, ir­­galmazz nekünk.. . — verte mellét a pap.­— Istenbáránya, ki elveszed a világ bűneit, ir­­galimazz nekünk... — könyörgött a, király. — Nem gondoltam volna, hogy Odenses városá­ban ássák meg a sírom... — mormolta Benedek herceg. — A királyűr se gondolta, -— felelt rá az egyik lovag, — hogy édes testvére, Olaus herceg vezeti el­lene a felkelőket. Bízott benne! Angliába küldte sereggel, Vilmos király segítségére. S lám, ez lett belőle. — Eigill fia sem nyogodhatik, — beszélte a má­sik lovag. — Azt beszélik, megesküdött: vért vérrel moss le. . . — Sok főúrnak nem tetszett, hogy keresztény a király. Jobb az ősi hit, mondogatták. Szabadabb, urakhoz méltóbb. A pap a király fölé hajolt: — A mi Urunk Jézus Krisztus őrizze meg lelke­det az örök életre! Kanut, a dánok üldözött királya, lehunyta sze­mét. Az Űr szállt le magas égi otthonából hozzá. Mi­lyen világosság lett egyszerre szívében. S a fénynél látta: minden, amit tett, helyes és jó. Ha újra kezd­hetné az életet, csak aízt tenné újra. Ji]LCSENDESEDETT odakint az ellenség lár­mája. Csak, a kaput verte valaki: — Engedjetek követet a király elé! A lovagok tanakodtak. Mit tegyenek? Ki tudja, mit terveznek az üldözők? Benedek herceg kikiált : — Ki jön követségbe a Király úrhoz? — Egy ember a, sok közül, — hangzik a felelet. — Jelentem uramnak, — feleli a herceg. A pap az evangéliumot olvassa az oltárnál: — A világ Őáltala lett és a világ öt meg nem ismeré. Tulajdonába jött, de övéi Őt be nem fogad­ták. Mindazoknak pedig, akki befogadták, hatalmat ada, hogy Isten gyermekeivé legyenek. 1 — Királyom, — hajolt az imádkozó férfihez Be­nedek herceg, — követ szeretne színed elé jutni. Nein tudom, mit tegyünk, mert azt, hogy ki jön kö­vetségbe, nem mondták meg. — Bocsássátok ide azt, aki keres, — felelt a ki­rály. — Vége van a misének... LOBOGVA é gtek a gyertyák az oltáron. Csiko­rogva emelkedett fel a kapu keresztvasa. Lassan, óvatosan nyilt ki a szárnya. Az ajtó előtt magános férfi állt, fekete köpenyben, fejére húzott csuklyá­val. Belépett a homályos templomba. Tizennyolc vil­logó kardhegy szegeződött szívének. Tizennyolc fe­nyegető szempár villámlott rá: jaj neked, ha rosz­­szat akarsz! Az ember nem törődve sem a fenyege­tő tekintetekkel, sem a kardok élével, nyugodtan lépkedett előre. A király az oltár lépcsőjénél állt és várt. — Királyúr, — szólt halkan és mélyen megha­jolt, majd mint a megfeszített íjj, pattant fel. Ke­zében karcsú, hegyes tőr villant meg. Csillant egyet, azután eltűnt Kanut király mellében. Megtántoro­­dott a király, leomlott az oltár lépcsőjére. . . Tizennyolc kahd éle villámlott a csuklyás férfi felett. Tizennyolc kard1 éle csapott le és nyitott tes­tén kaput a halálnak. Hang nélkül esett össze, esté­ben hátra hullt fejéről a csuklya. — Eigill fia.. . — hebegte iszonyodva a herceg. A gyertyák utolsókat sercegtek az oltáron. Las­san, halódva, aludtak el. ..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents