Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-05-20 / 9. szám
Még jőnf. kell, még jőni fog Kg}’ jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán .. • LÉLEKTOL LÉLEKIG A VATIKAN írta: LIITTOKFEREN C* HUGO VICTOR Az éj, az éj, az éj s az éjbe-mélybe halva Kezdődik csöndesen az óceán siralma, Matróz hajóra kap. Az ember felzokog, azt mondja „miserere” S az ég, ai lég zokog, felel a bús zenére És sír, zokog a hab. Sóh/ajt a sziklagát, mit majd eltorlaszoltak Csalánok, giz-gazok. Most kelnek ki a holtai S hallják a síri neszt. A fertelmes bürök borzong az éji szóra, Titokzatos szárán kinyil a madragóra. S búsan beszélni kezd. Mért reszket a szeder? És mért rí olyan árván A barlang fája is? Miért könnyez a márvány Az éjbe mindenütt? Mindegyikük taÜán egy bűnös, ősi Káin S jaj, a fényt keresik Ítélet éjszakáin, Könnyük van s nincs szemük. Nyöszörög a hajó, mind az, aki leroskad. Kéménye nyikorog s fehér és viharos hab Csap rá, gyönggyel tele, Az árnyba rák úszik, tüskés-hal, nagy uszonnyá És lüktet vemhesen, szörnyekkel és iszonnyal A víz vad élete. A mély bozót kiált. S az orkánba kinyílva1 Férgektől rágottan üvölt az éjbe Scylla, Hollócsapat riog. S a fergetegbe zaj és tompa jaj döcög föl A lánccsörömpölő és nyirkos tömlöcökből, Ordítnak a sírok. Ki jár a partokon, ki álmodik e titkos :Órán, mikor a rém kisért s az éji gyilkos Sunyítva útra kél? S miért bőg az erdő. e roppaflit székesegyh: Miért jajong-hörrg, míg lengő kötelet ráz S halálra kong a szél? , Szájak susognak most s füled bal muzsikát h És látod az úton, bozontos lombon által, Temetés megy alant, Bömböl a szélvihar, ahogy kifér a torkán, Sápadt sírkerteken sötétedik az orkán. Ó mondd, kié e hang? Mi e roppant zsoltár és éneke a földnek, Mit az ég is dalol és senki meg nem ölhet, Nem fojt el semmise? IA büszke hullám is csak ezt dübörgi karba ,A víz, a nád, a fű ezt zengi fölzavarva, Mi e bús gyászmise? A renszánsz-korban Róma városának, s a pápai államnak birtoklása történelmi adottság és szükségszerűség volt. XI. Pius pápa sugalmazásszerü szavai szerint „olyanféleképpen látjuk a helyzetet, mint az áldott sz. Ferenc, akinek elég volt annyi a testből, amennyi szükséges, hogy a leikével egyesülve maradhasson”. A Vatikán területe alig tesz ki fél négyzetkilométert. Értékben azonban felbecsülhetetlen ez a terület, mert itt van a kőszál, melyre Krisztus építette az ö anyaszentegyházát. Az apostol-fejedelem sirja köré sorakoznak szentek, hitvallók és vértanúk sírjai. A Grotte Vaticane, azaz sz. Péter bazilika altemploma a világegyház hűszévszázados történetének beszédes összefoglalása. Itt nyertek elhelyezést a régi sz. Péter templom őskeresztény és középkori díszének maradványai. Mikor V. Miklós pápa Alberti flórenci építészt megbízta a düledezö apszis és a toldalék-épületek lebontásával, Matteo Veggio humanista panaszos irata az egész keresztény világ * Argentínai magyarság elhunyt vezetője gazdag tudományos munkásságot végzett. Budapesti, bécsi, római lapokban megjelent tanulmányain kívül nagyobb művei a következők: Biblia Paupermn (1912), Mária Terézia halála és a római Kúria (1914), A Római Via Nomentanai Szent Agnes Egyház (1915), T/art Bizantin (1918), Szent István külföldi kapcsolatai (1938, Tudományos Akadémia kiadása). A renti tanulmányát n Magyar Szemle Kincsestárában 1931-ben megjelent Róma című munkájából vettük. megrendülését visszhangozta. Az új bazilika, melynek a világ legnagyobb és legimpozánsabb vallomástételének kellett lennie Krisztusról és a Halászról, kétszáz évig épült. IV. Sixtus és VI. Sándor nem bírtak a további romboláshoz kezdeni. II. Gyula a legmarkánsabb egyéniség a reneszánsz pápák között, mialatt Michelangelo a Cappella Sistinában megkezdi a mennyezeten az emberiség történetének ciklusát, Bramantera bízza a lebontás kegyetlen, de elkerülhetetlen fei adatát. A Museo Petriano-ban őrzött modellek mutatják a különböző elgondolásokat, melyek alapján az építés folyama alatt Raffael, Sangallo, Michelangelo és Maderna továbbfejlesztették az eredeti terveket, mígnem V. Pál (Borghese) a homlokpárkányra vésethette nevét, VIII. Orbán 1626-ban felszentelhette. Aztán kezdődött csak a belső díszítés, mely csaknem félszázadig foglalkoztatta Berninit. Egy kedves korabeli hagyomány elbeszéli, hogy Bernini serdülő ifjú korában mesterével a kész, de szigorú vonalvezetéssel rideg építményben ődöngve a mester töprengésére,hogy ki fogja ezt a nagy csarnok-templomot bebútorozni, fantáziával tele azt a prófétai választ adta: „lehet, hogy én”. 25 éves volt, mikor a megbízást kapta a konfesszló baldachinja megépítésére, melyhez minta gyanánt a régi templom szentélyrácsának csavart oszlopait vette. (A jeruzsálemi állítólagos oszlop mintájára, melyhez kötözték Jézust amikor megkorbácsolták.) Ennek lebegő, mozgalmas és mégis hangsúlyozott és fegyelmezett megoldása nemcsak a templom többi a,rchitektonikus részének szobrászati megelevenítését határozta meg, hanem a barokk művészet diadalát kodifikálta. A szentély mélyére a Cathedra Petri hatalmas éposza emelkedik, mely felett az intenzív sárga zsínekben tartott ablakban a sz. Lélek Isten képe lebeg. A pillérekre a fülkékbe a a szerzetalapitók szobrai kerülnek, a medaillonokba az ősi egyház nagy pápáinak reliefjei. A kápolnákban Dominichino és Guido Reni óriási képeinek mozaik másolatai, az oldalhajókban a reneszánsz-, barokk- és újabbkor nagy pápáinak síremlékei, mint egy-egy dramatikus jellemrajz, nagy vonásokban elénk tömeglő biográfia, a halál felett diadalmas monumentalitás hatalmát hirdetik. Lenn Péter sírjánál a transennából arany rácsajtó lett, mögötte van a ládika, melybe a palliumokat (érseki jelvény) helyezik, hogy Péer testéről vegye a pápa a joghatóság szimbólumát, melylyel az érseket felruházza.. Nagyon beszédes jelenség, hogy Péter sírja előtt VI. Pius pápa Canovától klaeskikus egyszerűséggel fehér márványba faragott alakja térdel, ahogy minden pápa és uralkodó, aki sz. Péter egyházába jön, ott térdel alázattal az aposol-fejedelem sírja előtt, aki a szenvedéseken át dicsőséges királyságát örökre birtokló Krisztus kezéből kapta a hatalmat. Sz. Péter temploma akkor él és mutatkozik be teljes pompájában, mikor 40-50 ezer ember üdvrivalgása a hordozható trónusán a tömeg felett lebegő pápát köszönti, s a déli oldal nagy ablakain át beözönlő napsugár rávilágít az udvar színpompás crnátusaira és egyenruháira. Michelangelo kupolája pedig érthető lesz az űrfelmutatás pillanatában, az ezüstharsonák ujjongásában. A vatikáni terület ezen vitális központijához csatlakozik a palota-komplexus, melyet a III. Ince pápa (1200) kúriájának ősi alapjaira V. Miklós pápa (14'50) várkastélyszerü [grandiózitással kezdett építeni, hogy azután, különösen IV. Sixtus, VIII. Ince, II. Gyula, III. Pál, V. Sixtus, VI. és VII. Pius pápák építkezésében, s minden következő pápa átalakító és díszítő közreműködésével a világ legnagyobb uralkodói rezidenciája legyen, több mint 1000 termével, kápolnáival, 20 udvarával és kertjeivel. Bármily szédítő labirinthusnak is látszik ez a komplexus, jellege mégis a családiasság és nem a lábujjhegyen lopakodó rideg fenség. Magukban a végnélküli múzeumi folyosókban és termekben otthoniasan vannak felsorakoztatva az antik-kor emlékei; a belvederi udvar illusztris lakói pégi görög-római pteristilumra emlékeztető csarnok fülkéiben a szökőkút örökös csacsogása mellett évezredes dicsőségükről állmodnak. A Raffael gobelinjei a heureka (megtalálás) örömét sugározzák az inkarnáción át kiáradt lélek erejében. A fiatal mesternek ezt a reneszánszkor lelki válságából kiemelkedő diadalmas elgondolását látjuk a Stanzák és Loggiák falaira és boltozataira festett képek világos kompozíciójában is kirajzolódni. A klasszikus ókornak az ószövetségi szent történetnek s a maga nagyszerű történetének és hit- és erkölcsi rendszerének szemléletében az Egyház glorifikálódik és pedig úgy, hogy gyökereivel talajában marad, s ágain az ég madarai: tudomány, művészet, filozófia, irodalom, civilizáció megpihenhetnek, mert a (Disputának nevezett) legszentebb misztérium bizonyosságában az ég és földnek az inkarnációban való egyesülése állandósult. A képtárban alant a, primitívek, az V. Miklós kápolnában Fra Angelico freskósorozata, a múzeumokban a görög és hellenisztikus kultúra freskói, stukkói. mozaikjai, Iszobrai képezik Raffael müveinek családfáját. S ha még ehhez vesszük a IV. Sixtus által alapított könyvtár kódexeit és inkunábuláit, s a csarnokokbna. udvarokban vitatkozó írókat, költőket, tudósokat, a világhatalma teljében álló pápaság történelmi légkörét, s a.z akanthusz és vadrózsás hantok alól kiásott antik világ varázsát, nemcsak Raffael művészetét tudjuk felérteni, de a reneszánsz-világ lelkialktatát is összgezhetjük. Ne feledjük el, hogy még Borgia Mikes Kelemen levele a rodostói gyászról Amitől tartottunk, abban már benne va-*f •tyűnk Az Isten árvaságra téve bennünket és kévévé irta! közölünk mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, .mind a földi atyáinknak halálokat kell siratnunk. Az Isten mára' halasztotta halálát urunknak azért, hogy megszentelje halálának áldozatját annak érdemével, aki ma megholt érettünk. Amicsoda életet élt és amicsoda halála volt, hiszem, hogy megmondották néki: Ma velem léssz a Paradicsomban! IluUalssuk bőséggel könnyeinket, mert a keserűségnek ködje valóságoson reánk szállott. De ne azt a jó atyánkot sirassuk, mert ötét az Isten annyi szenvedési után a mennyei lakadalomban vitte, ahol a gyönyörűségnek és az örömnek poharából itatja, hanem mi magunkot sirassuk, kik nagy árvaságra jutottunk. Ki sem lehet mondani, micsoda nagy sírás és keserűség vagyon itt mi közöttünk, még csak i legalábbvalón is. Ítéld el, ha lehet, micsoda illapothaln írom ezt a levelet. De mivel tudom, hogy örömest kívánnád tudni, mint esett szegénynek halála, mind téntával, mind könnyhullatásimmal leírom, ha szinte azáltal megszaporítom is keserűségemet. Úgy tetszik, hogy az utolsó levelemet az dmult holnapnak 25. napján írtam vala. Azután szegény mind nagy hágvadtságokot érzett. Igen keveset, de másként mindent a szokás szerént vitt végben. Abban a gyengeségiben is az esztergában dolgozott első áprilisig. Aznap pedig a hideg erősen jött reá és annál inkább meggyengítette. Másnap jobbacskán volt. Virágvasárnap a gyengeség miatt nem mehe'ett a temploban, hanem a közel való házból hallgatja! a misét. A mise után, amely pap oda vitte neki a szentelt ágat, térden állva vette el kéziből, mondván: talám több ágat nem fog venni. Hetfün jobbacskán volt — kedden hasonlóképpen — még a dohányt is megkívánta és dohányzott. De azt csudálta mindenikünk benne,, hogy ő semmit halála órájáig a háznál való rendben el nem múlatott, se meg nem engedte, hogy ő érette valamit elmúlassanak. Mindennap szokott órában felöltözött, ebédelt és lefeküdt. Noha alig volt el, de mégis úgy megtartotta a rendet, mint egészséges korában. Szeredén délután nagyobb gyengeségben esett és csak mindenkor aludt. Egynéhányszor kérdeztem, hogy mint vagyon; csak azt felelte : Én jól vagyok, semmi fájdalmat nem érzek. Csütörtökön, igen közel lévén utolsó végihez, elnehezedék és az Urat magához vette nagy buzgósággal. Estve a lefekvésnek ideje lévén, kétfelől a karját tartották, de maga ment a hálóházban. A szavát igen nehéz volt már megérteni. Tizenkét óra felé éjtszaka mindnyájan mellette voltunk. A pap kérdette tőle, ha akarjaké felvenni az utolsó kenetet. Intette szegény, hogy akarja. Annak vége lévén, a pap szép intéseket és vigasztalásokat mondván néki, nem felelhetett reája: noha vettük észre, hogy eszén van — azt is láttuk, hogy az intéskor a szemeiből könnyhullatások folytának. Végtire szegény ma három óra után reggel, az Istennek adVán lelkét, elaluvék — mivel úgy holt meg, mint egy gyermek. Szüntelen reánéztünk: de mégis csak azon vettük észre általmenetelit, amidőn a szemei felnyíltak. Ő szegény árvaságra hagya bennünket ezen az idegen földön. Itt irtóztató sírás, rívás vagyon közöttünk. Az Isten vigasztaljon meg minket. Rodosto, 8. April. 1735 Az éj, az éj, az éj! Ó Elmúlás, hallom ijesztő orgonádat, Min az egész világ minden lármája áthat, S zátonyzúgás követ. A billentyűknél a Halál ül, odabujva S feketét és fehért érint olykor az ujja: Koporsód, sírköved. Ford.: Kosztolányi Dezső
