Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-05-20 / 9. szám
2. oldal. Buenos Aires, 1953. május 20 MAGYAROK ÚTJA (LUTTOR FERENC folyt.) közben lett a nemzeti érdekek leghatalmasabb védője. A Szegedre szorult nemzeti gondolat adta nekünk a mártír Zadravetz püspököt. Egy romoktól füstölgő országban, orosz szuronyok közt vált minden idők magyarságának egyik legnagyobb mártírjává és apostolává Mindszenty bíboros. Luttor Ferencet is azért adta nekünk Dél- Amerikába menekült magyaroknak a Teremtő, hogy a törés, a lelki elnyomorodás éveiben a régi töretlen nemzeti nagyságra emlékezzünk. Pompás főpapi külseje, egyetemes tudása, fölényes intelligenciája, meleg jovialitása egy Trianon előtti másik kor méreteit idézték föl bennünk. Árnyéka se volt benne a gőgnek mégis „egy fejjel magasodott ki közülünk” bárhol jelent meg. Oly szegényen jött ide, mint mindnyájan. Nem volt saját temploma, még csak egy kis plébániája sem. Vándorolt Ő is kolostorok vendégszobáiból, papi penziókba, mint ahogy az emigrációban mindnyájan vándorlunk. Még egy igazi otthon se jutott neki, miközben mindennap templomokat épített a lelkeinkben. De az a/ szegénység, ez a vándorlás tette talán méginkább a mienkké. Ez a meg nem nyugvó, otthontalan igehirdetés tette az emigráció legnagyobb papjává. A vatikáni diplomácia védett, nyugodt légköréből indult el pályafutása. Egy államfőnek, egy egész nemzeti korszaknak lett Ő a bizalmasa a Vatikán falai közt. De lelkének igazi szárnyai, szellemének igazi fénye a hontalanságban bontakoztak széjjel. Milyen fakó, nekrológ - közhelyek, hogy „fáradhatatlan”, önmagával! szemben kíméletet nem ismerő, „mindent másoknak adó”! Ötven lépést nem tudott már menni elfáradt szívével, de mindenütt ott volt ahol maroknyi magyart összekellett békíteni. Már nem aludt összefüggően két órát^se, de reggelre kelve autóba ült és a legszegényesébb összejövetelen, a legeldugodtabb kis templomban, a legjelentéktelenebb keresztelőn is a legmagassabb eszmények szférájába emelte hallgatóit. „Azért vagyok itt, hogy semmit se szégyeljek, senkit se kicsinyeljek le.” — mondogatta. „Nekem ma itt öt magyar is annyit jelent, mintha otthon a Szent István bazilikában prédikálnék!” Milyen büszkék voltunk rá mikor ott láttuk a chilei bíboros jobbján. Mennyire a magunk dicsőségének tartottuk, mikor az argentin elnök díszhintóján San Martin gránátosokkal vonult be a Máltai Lovagrend követével az elnöki palotába. „Én csak addig élek, amíg mindenütt megjelenhetek közietek. Ha egyszer ennek vége van, nekem is végem!” — búcsúzott el tőlünk utolsó látogatásán karácsonykor. Mindnyájan óvtuk, kértük, pihenjen már egy kicsit, törődjön egy kicsit beteg szívével is. Könyörgésünkre válaszul még jobban belevetette magát az emigránsélet hajszájába. Minden kis marakodásunkat ő csillapította, beteg és állhatatlan emigrációs közéletünk minden gondját ő vette a vállaira. Ő volt az orvos, a folyton elakadó szerkezet helyreállító-mestere, az egyetlen állandóság és biztonság a folytonos vitustáncban. Úgy ment el közülünk, ahogy megjövendölte : utolsó percig nem állott meg a motor. Magyar H á z. Akadémia, Szabadegyetem, Centro, az apácák intézete, Valentin Alsina, BAME és minden magyar egyesület az ő legvégső, legszemélyesebb ügye volt. „Szakadék”, “betölthetetlen űr” — milyen kongó frázisok ezek a rettentő valósághoz! Szétosztottjat a szívét, szétosztotta a szeretetét és ellenségben könnye? Ki mondhat itt szavakkal ment. Kinek van ehhez ebben a rettentő kietzengő Istenhozzádot, a nélkül hogy ne akadna el, ne nézne maga elé dermedten, s ne gondolna az emigráció legrettentőbb törvényére: a magányosságra. Volt egy fáklyánk, az is kialudt. Eljött hozzánk egy másik, magasabb, fennköltebb világból Valaki, hogy a lelki elhanyatlásból néha pár órára felemeljen minket és most az is elment. És mi száraz szemekkel ismételjük az öreg Mikessel: Uram, meddig tart még a megpróbáltatásunk? Mons. dr. Luttor Ferenc Chile bíboros-prímásával, Mons. dr. José Mari'a Caro Rodriguez-zel, utolsó külföldi útja alkamával, amikor a chilei magyarok székházát avatta fel. Az örök Város Luttor Ferencre emlékezik [folytatás az első oldalról] Argentínában élő rokonai, unokahuga és unokaöccse, Haraszti Lászlóné és Liszy Ferenc. A gyászszertartás után lezárták a koporsót és elindult az első gyászmenet, amely Luttor Ferenc földi maradványait a német temető kápolnájába kisérte. Itt ravatalozták fel harmadszor. A temetés gondjait a Centro Húngaro vezetősége látta el. ök értesítették az Apostoli Nunciaturát és a Máltai Lovagrend követségét is. A sírhely kérdését a zonban csald a meghalt főpásztor egyik tisztelője segítségével lehetett megoldani. A főváros belterületén lévő temetők még szabad sírhelyeit ugyanis rég lefoglalták. özvegy Szabó Lajosné engedte át családja egyik sírhelyét a magyar főpásztor nyugvőhelyéül. Zuhogó esőben ezrek kísérték utolsó útjára Luütor Ferencet A temetési szertartás délután négy órakor kezdődött. Magyarok ezrei zarándokoltak! el a temetőbe az esőben a végtisztességre, az elhunyt magyar főpap argentin és külföldi tisztelőivel együtt. Dr. Mezgár Latios prelátus kanonok végezte a gyászszertartást, majd Demes Péter református lelkipásztor búcsúzott el Luttor Ferenctöl. Brézais márki, a Máltai Lovagrend argentiniai követe francia nyelvű gyászbeszédet mondott. Gróf Széchényi Endre a Centro Húngaro, dr. Dominits László az Egyesületek, Tanácsa, dr. szepesváraljai Ha,endel Vilmos a (Mindszenty Akadémia, dr. Fáy István a Szabadegyetem, vitéz Keleméri Tamás aMHBK, Cselle Lajos a Magyar Színjátszó Társaság, Szabó Zsombor az ifjúság nevében mondott búcsút emigrációnk na,gy halottja fölött. Dr. Luttor Ferenc ravatalára a következők küldtek koszorút: Argentínai Magyar Evangélikus és Református Egyházközség, Buenos Airesi Magyar Egyesület, Valentin Alsinai Rózsafüzér Társulat és Dalkör, Egyesületek Tanácsa, Centro Húngaro, Platanosi Magyar Nevelőintézet, Dock Sudi Magyar Egyesület, Olivosi Magyar Egyesület, Magyar Színjátszó Társaság, Magyarok Útja, Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, (Mindszenty Akadémia Pázmány Péter Szabadegyetem, Délamerikai Magyarság, Chmelár Gyula, Mundloch György, Szabó Kálmán, Szabados Mihály, Pintér Ferenc, Túrák Antal Büngener-család, Albrecht királyi herceg, Vichor József, Bobrik Arnó, Grosovich György, Szankay-család, Wrba Pál, Bräutigam Róbert, Kövesligethy Radó, Pajor Győző, Temlin-család, Szilágyi- és Müller-család, Sorg Antal Juhász- és Haraszti-család, Liszy Ferenc, herceg Hohenlohe Károly Egon, báró Vay László, Vajay Szabolcs és még számosán, akiknek nevét nem sikerült följegyeznünk, vagy akik névtelenül helyezték a ravatalra virágaikat. La Falda plébánosa: „Méltó a magyar mártírokhoz...” Mons. Luttor Ferenc halála'* mély részvétet keltett Argentiná- I ban, Dél-Amerikában és az egész világon szészórt magyar centrumokban. Az első gyászmisét a magyar angolkisasszonyok platanosi intézetében olvasta lelldiüdvéért az intézet lelkipásztora dr. Mezgár Lajos prelátus. Május 3- án, a,z iskolaévet megnyitó Veui Sánete ünnepséget borította gyászba ez az emlékmise. Mezgár prelátus gyönyörű prédikációja és megrázó könyörgő imája feledhetetlenné tették ezt a gyászünnepet abban a kis magyar birodalomban, amelynek megteremtésében Luttor Ferenc annyit fáradozott. — Mély részvétet keltett Mons. Luttor halála a misionesi, chako-i és cordobai magyarok közt. Az ősz főpap többször megtette a többezer kilométeres utat, hogy a hit vigaszát, a bérmálás szentségét, a magyarság felszabadulásába vetett bizalmát elvigye a távolra, szakadtaknak. Cordoba hegyvidékének! magyarsága a La Falda-i nagytemplomban imádkozott az elhunyt pásztorért, Padre Benossi, La Falda plébánosa a gyászszertartás után megható beszédben emlékezett meg dr. Luttor Ferencről, az egyház bajnokáról és az istentelen bolsevizmus kérlelhetetlen ellenfeléről, akinek, példás küzdelme, — mondotta P. Benossi — méltó a magyar mártírokhoz. —Mély gyászt keltett Luttor Ferenc halálhíre Brazíliában és a chilei magyarok köz is. Az európai és amerikai emigráns lapok kivétel nélkfül megemlékeztek arról a veszteségről, amely Luttor Ferenc halálával a magyarságot érte. A gyász híre gyorsan elterjedt Rómában. Az örök Város magyarsága is résztvett azon a gyászmisén, amelynek beszámolóját most kaptuk meg Rómából: DÉL KERESZTJE Ausztrália első nyomtatott magyar hírlapja. / Megjelenik 1. és 15-én. / Előfizetés 1 évre 30 sh. / Felelős szerkesztő és kiadő: Forró Ferenc S. J. / Szerkeszti: Nagy Kázmér. Levelezési cini: Box 7021 G.P.O. Sidney. Róma, 1953, május 8-án A Buenos Airesben ez évi április hó 2 8-án életének 67., áldozó papságának, 4 5. évében elhalt Dr. Luttor Ferenc apostoli protonotárius, nagyváradi kanonok lelkiüdvérét május 7-én, csütörtökön reggel 9 órakor gyászmisét mondatott a Rómában működő Pápai Magyar Egyházi Intézet igazgatósága. A gyászmisét a szent Péter-oazilika Oltáriszentségi kápolnájában Angelo Rótta érsek mondotta, a.ki hosszú időn át a budapesti szentszéki követség élén mint nuncius működött. A kegyeletes alkalomra nagy számmai gyűltek egybe a boldogult tisztelői és barátai. A római magyar kolónia számos tagja jelent meg, élükön Apor Gábor volt szentszékli magyar követtel, a,ki mellett az elhalt Dr. Luttor Ferenc mint a szentszéki magyar királyi követség kánonjogi tanácsosa több éven át működött. Jelen voltak továbbá az említett Pápai Magyar Egyházi Intézet tagjai Dr. Mester Istvánnal élükön. Tóth Gyula, római magyar lelkész, Mons. Magyary Gyula a Propaganda Fide egyetem tanába, Mons. Ladomenszky Miklós egyetemi tanár, Monay Ferenc O.F. Conv. apostoli gyóntató, Walter János a kegyes tanítórend asszistens generálisa, úgyis mint a rend generálisának a távollevő Törnek Vicének helyettese. Noots Hubert a premontrei rend generális apátja a magyar Márton Hugó rendi prokurátorra.l számos más magyar pap, szerzetes és szerzetesnő. Jelen volt a a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának tisztviselői kara is, valamint többen az elhunytnak egykori vatikáni diplomáciai kartársai közül így Mons. Moscatello Jugoszlávia szentszéki követségének egykbri kánonjogi tanácsosa. A volt magyar kir. kvirináll követség itt időző volt tisztviselőit is ott láttuk élükön Pallavicini Hubert követségi titkárral. Képviseltette magát Robert Francesco a zsinati kongregáció titkára, is. Számos vatikáni előkelőség és a római társadalom több vezető tagja is eljött a gyászmisére, hogy a magyar kolónia gyászában való részvételét kifejezésre juttassa. Közülük megemlítjük Beretti érsekfet a szent Péter bazilika plébánosát, Comm Gessit, a vatikáni tisztviselői karból és don Carlo Caffarelli herceget. Rótta érsek mellett a szentmise alatt Tóth K. János segédkezett. Ezzel a római szertartással nem fejeződött be a gyász. A világ minden táján megemlékeznek most róla a száműzött magyarok!, valláskülönbség nélkül, hiszen ö sem ismert ilyen különbséget, és emigrációs küzdelmének vezérlő gondolata volt a szétszórt magyar család testvéri öszszetartása. Amint Demes Péter protestáns lelkipásztor mondotta róla: a Krisztusban megjelent keresztyén világnézet, a szépnek, jónak, igaznak, nemesnek, szeretete: az emberi méltóság alkotó elemei áradtak belőle. . . Sajnos, nem léphetett be az ígéret Földjére, amelyért annyit küzdött, amelyről annyit tanított. Lankás Dunántúl, Füred, Székesfehérvár, a koronázó város várja mosolygó, kékszemü gyermekét. . . Akikért élt és dolgozott: nekünk kell öt hazavinnünk eszméiben, nekünk; akikben folytatja küzdelmét és építő szándékát, müvét továbbformáljuk, mialatt ö itt pihen köztünk és a magyar feltámadásról álmodik. Arról a Magyarországról, amely kivétel nélkül mindnyájunk édesanyja. Weckerle Péter angol úri és női szabó PONTOS ÉS GYORS KISZOLGÁLÁS! Olivos Luis Monteverde 3859 (Av. Mai pú 3800-as magasság, az avenidától egy cuader.) Teherautóval fuvarozást vállalunk RA-SE ALITISZ, HOLZMANN y Cía. Telefon: 742 - 1516
