Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-05-20 / 9. szám
Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. (BERZSENYI DANIEL) Año VI. Np. 9—VI. évf .9. sz. Buenos Aires, 1953. május 20 MAGYAROK íJTJA REDACCION Y A DM IN ST RÁC ION : RECONQUISTA 558, BUENOS AIRES La Senda de los Húngaros REGISTRO DE LA PROPIEDAD INTELECTUAL N<? 3 9 2 3 7 0 Megpihent emigrációnk fáradhatatlan apostola A magyar emigráció egyik legkiválóbb vezető szellemét vesztette el dr. Luttor Ferencben. Számunkra, argentínai magyarokra ez a veszteség mély családi gyászt jelent. A halálban nincs rendfokozat, de mikor eltávozik a legelső, amikor üresen marad az asztalnál a főhely amikor kilobban a legerősebben világító láng: a fájdalom is kifejezhetetlen. Ilyen kifejezhetetlen fájdalom, a megriadt nyáj tépelődő nyugtalansága fogadta dr. Luttor Ferenc halálát és szinte bénító reménytelenség kísérte őt utolsó útjára. A száműzetés keserű könnye hullt koporsójára. Nemcsak őt, vezetőnket és atyánkat: a magyar múlt egyik korszakát is eltemettük benne. Luttor Ferenc Székesfehérváron született 1886-ban. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, majd a cs. és kir. udvari felsőbb papnevelő intézetbe került. 1908-ban szentelték pappá, 1910- ben lett a teológia doktora. 1912- ben Rómába kerül s ott folytatja tanulmányait. A háború kitörésekor tábori lelkész lesz, majd teológiai tanár. 1918-ban Konstantinápolyba küldik fölöttesel tudományos és egyházpolitikai megbízatással. Visszatérte után Ba.latonfüred plébániáját vezeti, 1928-ig. Ekkor kerül a vatikáni m. kir. követséghez, mint kánonjogi tanácsos. 194 4-ben meghatalmazott miniszteri ranggal átveszi a követség vezetését. A Vatikán 19 47-ben ltfüldi Argentinéba, az idevándorolt emigráns magyarság lelki vezetésére. Az argentínai küldetés a színes és termő élet utolsó szakasza. A nagymüveltségü főpap meghajlott korral elhagyta a diplomata-íróasztalt, csaknem kétévtizedes munkájának papi méltóságának pompás környezetét, az általa alapított és tizenhat évig vezetett Pápai Magyar Egyházi Intézetet és a szegény hazátlanok szegény pásztora lett, igazságot, békét, áldást, tudást és vigaszt osztó atya. őszentsége Házi Főpapja (Prelatus Domésticos) és Apostoli Jegyzője (Protonotarius Apostolicus), a Máltai Rend káplánja, és argentínai vezetője, nagyváradi kanonok, a katonai és pápai emlékérmek, a Signum Laudis s a Polgári Hadi Érdemrend és a Magyar Érdemérem II. oszt. kitüntetések tulajdonosa vállán hatvanhét esztendő súlyá-^ val fáradhatatlanul járta az argentínai magyarság szigeteit, hogy a legtávolabbi magyar szórványt is belekapcsolja a haza és egyház örök áramába, ö volt az argentínai magyarság életének első számú napszámosa, akit nemcsak magas méltósága állított a vezető helyre, hanem kitartó, szívós munkájával legelső volt a kötelességteljesítésben is. Szentmiséjét elvégezve, már a reggeli órákban elkezdte napi munkáját, szigorúan megszabott órarend szerint. Délelőtt a hatóságokat, hivatalokat járta, magyarok ügyes-bajos dolgaiban szaladgált, délután lelkipásztori teendőit végezte, vagy azokat a magasabb helyeket, ¡argentin és Hülföldi tényezőket látogatta, akikkel a magyarság érdekében kapcsolatot tartott fenn. Vasárnapi prédikációján kívül minden hétre jutott egy-két előadás, sok®>szor argentin közönség előtt tar¡ tott konferencia, ünnepség, öszszejövetel. Megtörtént, hogy egyegy hétvégén, szombat és vasárnap négy-öt helyen kellett beszédet mondania Buenos Aires különböző távoli pontjain. Ennyi munka a. legszívósabb szervezetet is megviselte volna e nehéz kiimában. De ho] vannak még a lelkfpásztori teendők, a szinte minden napra jutó keresztelő, temetés, gyóntatás, beteglátoga-LUTTOR FERENC írta: OLÁH GYÖRGY Most is látom, hogyan állott előttem a Vatikán egyik udvarára néző dolgozószobájában. A menekülés legsötétebb korszakában kopogtattam be hozzá. Európa országútjai még tele voltak hajszolt, álmatlan, kísérteties karavánok tízezreivel, Olaszországban is minden sarkon a kommunisták harci indulóját, az Avanti popolot harsogták és fegyveres partizánok kergették le a magamfajta alkalmatlan idegent a vonatokból... Már maga az felemelő érzés volt akkor nekünk, hogy említésére a kapuőrség rögtön megnyitotta a gyalogjáró sorompóját, a svájci gárdisták tisztelegtek és mi mindenhonnan kiűzött, mindég megalázott, cigarettavégeket gyűjtő, pályaudvarokon éjszakázó földönfutók szabadon sétálhattunk be a vatikáni diplomácia palotái közé. a' néptelen, tiszta apró terekre. A néma, érintetlen, hűvös, magasrendű világba, ahol a romok, igazoltatások, a kivertablakú otthonok, a háború utáni Európa teljes zűrzavara után egyszerre a Himalaya hűvös, tiszta magasságát érezted. Ahova a szennyből, az elállatiasodásból, a földrészeket elborító elaljasodásból semmi, de semmi föl nem. hatolt. Ott állott ,al nagy sötétrefényezett íróasztalánál, könyveit rendezgette, ki-ki nézett a Vatikán kertjeinek tavaszodó fáira és míg beszélt úgy éreztem mintha pattanásig feszült, lázas homlokom hűvös márványhoz szorítanám. Dunántúli plébániákra emlékeztető, nyugodt, ízesen zengő hangjában egyszerre Boma kövei is megszólaltak. — Mindén árvíz leapad egyszer — kezdte mikor én, akárcsak a gyóntatószéken, kiöntöttem meghajszólt lelkem zűrzavarát. — Ne hidd, hogy egy ezeréves, kialakult, régi tradíciókkal bíró nemzet úgy eltűnhet, mint a népvándorlás lovasnépei ! Rémeket láttok, amikor alkalmi harci szövetségesek, nomád törzsi társulások sorsát emlegetitek. Azok sokszor már születésükkor omlottuk-bomladoztak, mint pj pusztai köd. Azért, hogy egy nemzet legjobbjai vándorbotra kényszerülnek azért a mi történelmünk nem fejeződött be. Nézd odahaza Mindszenty bíborosnak és papjainak ellenállását! Aki itt Kóma falai közt sokáig él az tudja csak igazán, hogy a népek sorsának elsötétülése sokszor csak felhő, ami a nap elé került. Mögötte a nap tovább ég... Nem beszélnék így, ha a keleti özönvíz, csak minket temetett volna maga alá... És mindjárt ez után, at. egész menekülésemhez útravalót adó jelenet után, úgy látom Ö1, ahogy legutóbbi látogatásainak egyikén, Córdoba egyik gótstílusú templomának szentélyéből a hívők közé indult. Ezren lehettünk ott, köztük tán csak száz-százhúsz magyar. A gótika tipikus világítása, a finoman megszűrt csipkés ibolya-fények éppen az Ő alakjára estek felülről, nagy magasságból. Kissé széttárta karjait, megcsillant hajának ezüstje, vállán a lilásvörös selyemgallér lángolni kezdett. — Nekem küldetésem va" Azért jövök közétek, hogy egy ezeréves ország, egy ezeréves hősökben, erényekben, hagyományokban gazdag kereszténység hitét, nagyságát, föltámadását hirdessem itt Dél-Amerika magyar szórványaiban — prédikálta. Közben finom, halk, majdnem imbolygó léptekkel közeledett padsorainkhoz, mint aki Megváltója példáját követve kiszáll a biztos bárkából és a mozgó tengerhullámokon lépdel. Argentin szomszédjaink először nem értették, miért folynak a könnyeink, aztán őket is megfogta) a jelenet bűvölete. — Milyen nyelven beszél? — kérdezték tőlünk, de az ő szemük is tágultan nézte már a közeledőt. — Nekem küldetésem van! verték viszsza a frissen épült, egészen be se fejezett hajóbordák. Százan, százhuszan próbáltuk már elnyelni, zsebkendőnkbe fullasztani zokogásunk. Pedig ugyanakkor a büszkeség, az öröm is ott ujjongott bennünk, hogy a kilencszáz többi hivő is valami nagyot, valami felemelőt érez. Ezen a zokogáson, ezen a melegen zengő hangon, ezen a félig szellemmé vált finom, ezüstöshajú főpásztori alakon át megérzi, itt egy távoli, sokat seznvedett nép fiai, régi nagy eszményeknek áldoz... Az Egyház sok nagy és méltóságteljes férfialakot adott a magyarságnak. De a legfényesebbeket, legnagyszerűbbeket csodálatosképp éppen akkor amikor a nemzeti dicsőség fénye kialudt, emlékei is romokba hullottak, amikor legnagyobb lett az Ínség. Martinuzzi a fehérkámzsás pálos a! törökdúlás első legdermedtebb, legzavarosabb korszakában magaslőtt föl a szétszabdalt ország fölé „mint egyetlen világító fehér folt” az éjszaka homályában. Pázmány a robusztus nyelvújító, a prédikátor-bíboros, a honfoglalás kora óta. töretlen magyar nyelv és gondolatkincs egyik leghatalmasabb kifejezője, akkor hirdette az igét a nyugati végeken, mikor Budán még a basák ültek és Dunántúl falvai! javába égették a spáhik. A Világos utáni emigrációba.n lett Horváth Mihály püspök a szabadságharc történetírója. Prohászka Ottokár is az első világháború szenvedései után a kommün, or«zágfosztás s az ellenforradalom vajúdásai ^>tás. házasságkötés? Hogy tudott időt szakítani az egész világot behálózó levelezésre és a magyar családok rendszeres látogatására, amely oly bennsőségessé tette a kolóniával való kapcsolatát? E- zernyi gond, panasz, megoldatlan probléma nehezedett rá hétröl-hétre, megviselt idegzetű emigránsok ügyes-bajos dolgaiban kellett rendet és békiét teremtenie. Nem, ezt a munkatempót fiatal, egészséges szervezettel sem lehetett volna, sokáig folytatni. Csak a kegyelem, a küldetéstudat apostoli ereje tette lehetővé, hogy ennyit dolgozhatott és megteremthette intézményeink egész sorát. A halál is munka közben találta. Előtte való nap még megszerkesztette a Magyar Ház alapítóihoz írott körlevelét és intézkedett a postázásról. A papi otthonba hazatérve rosszullétről panaszkodott. Reggel ismét jobban volt, szentmiséje után hosszan telefonált és intézte a Centro Húngaro ügyeit. Mint a papiotthonban lakó Dr. Vásárhelyi István elmondotta, Dr. Luttor Ferenc zavartalanul végezte napi teendőjét, de mint az utóbbi időkben mindig, igen sápadt volt, a pihenést azonban, — mintha érezte volna, hogy kevés ideje van — leghatározottabban elutasította. Délelőtt egyik, Európába készülő honfitársunk kereste föl. Délután hivatalos látogatást végzet és félöt körül ért haza. Ismét elkezdődtek szívbántalmai és légzési zavarai, öt órakor telefonált Vichor Józsefnek, meghitt barátjának — évtizedek óta itt élő derék magyar — aki mindig ragaszkodó szeretettel vette körül az ősz főpapot és sokszer rendelkezésére bocsájtotta kocsiját, hogy Luttor Ferenc segítségére legyen a nagy távolságok legyőzésében. Vichor József megijedve a lélegzettel küzdő szavaktól, azonnal kocsiba ült és rohant a papi otthonba, hogy Mons. Luttor Ferencet kórházba szállítsa, öt óra húsz perckor ért Vichor a papi otthon szobácskájába. Dr. Luttor Ferencet íróasztala mellett találta, a padlóra bukva. Csupán egy-két perce halhatott meg. Az asztalon félben maradt levél feküdt, amit írója már nem tudott befejezni. Az előhívott P. Vásárhelyi abszolutioban részesítette a megholtat' és post factum feladta az utolsó kenetet. Luttor Ferenc földi mradványait ideiglenesen a papi otthonban ravatalozták fel és a Hogar Sacerdote priorja, P. Faustino Monti szentelte be. A beszentelésen jelen volt Széchényi Endre a Centro Húngaro társelnöke és több választmányi tag. ök rendezték el Luttor Ferenc könyveit írásait, ők öltöztették föl főpapi ruhájába, biborkesztyüs ujjára húzták pásztorgyüriijét, mellé helyezték Magyarországon élő öreg édesanyja képét és a magyar gyár kokárdát. Másnap, csütörtökön reggel gyászmisét tartottak a papi otthon k/ipolnájában felállított ravatal mellett, ahol már megjelent a gyászoló argentínai magyarság. A nemzetiszínü lepellel leborított koporsót virágerdö vette körül. Megérkeztek az elhunyt [folyt, a következő oldalon!
