Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-04-28 / 8. szám

8. oldal. Buenos Aires, 1953. április 28. MAGYAROK ÚTJA Baráth Tibor új könyvéhez Most, hogy Európa nyugatát' a szláv orkán fenyegeti és az USA-ból hozott katonák állnak őrt a silány kis Enns folyó part­ján, Nyugat-Európában most döb­bennek reá, hová jutott Európa. Odajutottunk, hogy Nyugaton kezdenek észbekapni és keresik Európa térképén az elvesztett Dunatájat, ahol most az orosz ta,­­nyázik és éppen újafab sötét ter­veket forral. Nyugat-Európa ma védelemre szorul, meg kell véd­je magát, állig fegyverbe kell öl­töznie, ha nem akarja, hogy oda jusson, ahová Európa közepét juttatták, s abba, legyen része, a­­miben ma része van a Dunatáj­­nak. A szláv imperializmus fe­nyegeti Nyugat-Eurápát. Ilyen vész ellen, ilyen villámcsapás el­len a Dunatáj volt a villámhárí­tó. A történelem során korábban Európa feje felől sok vészt há­rítottak el a Dunatájon. Ha ez így volt, már pedig így volt, egy­re többen kérdik, mért roncsol­ták szét a Dunatájat a páriskör­­nyéki beketárgyaláson, s később a második világháború idején miért nem okultak, s miért nem javultak meg, akik egyszer már bűnt követtek el és miért bántak még kegyetlenebből a Dunatáj­­jal. Szétroncsolták a Kárpátme­dence egységét, azt tették, ami eleddig a történelemben minden hódító imperializmus számveté­sében szerepelt; széttagolni Ma­gyarországot, széttagolni a, Du­natájat, majd azután elnyelni a maradék Európát. Nyugat-Euró­pa népei nem ezt akarták, mert ök, akárcsak minden népe a vi­lágnak, élni szeretnek és nem meghalni. Tehát bűntény történt. (Mielőtt egy közönséges bűntényt végrehajtanak, az mindig előbb megfogamzik valaki agyában, ki­eszeli azt a felbújtó, vagy az, aki a bűntettet végrehajtja. A Duna­táj nem szimpla közönséges bűn­tény áldozata, de ezt a bűntényt is előbb kieszelték, aztán hajtot­ták végre. A felbűjtók, a bűntett értelmi szerzői a legegyügyübb szürke kis szlávbarát francia pro­fesszorok, akik a múlt század végén majd századunkban bűnös kapcsolatba kerültek a középeu­rópai szláv forradalmár intellek­­kel. Telebeszélték e francia pro­fesszorok fejét mindenféle ha­zugsággal a magyarokról és a mo­narchiáról, szóval befeketítették azt, aki útját állta a pánszláv tö­rekvéseknek. Baráth Tibor ,,A dunai táj ál­lamszerkezete francia szemlélet­ben 1871-19512.” (Magyar Nem­zeti Könyvtár, 1. sz. — Nyugati •Magyarság kiadása, — Case 69 7, Station ,,B”, Montreal, Kanada) — című könyvében elmondja, hogy alakult a francia szemlélet a Dunatájat illetően. Miként ke­rekedtek felül a szlávbarat fran­cia profeszorok és miként szo­rultak kisebbségbe a francia szellem legjobbjai. A francia közvélemény a 90- es évekig keveset tudott a szlá­­vokról, s rólunk magyarokról. Végül is eluralta a francia köz­véleményt a francia professzorok szlávbarát csoportja, akiket a. szláv központokból mozgattak. Ezek ■ egyike-másika a párizsi Sorbonne szlá(v tanszékén ült. Mindabból a tömérdek történeti ferdítésből, a történeti igazságok tények szellemi eltolvajlásiából, amelyet a Dunatájat illetően kö­vettek el a szlávbarát francia professzorok mindabból, amit összeírtak és amelyről Baráth Ti­bor bőséges Ízelítőt ad, minden . épérzékíí európaiban, az USA, vagy a világ bármely világos szellemű emberében nyomban ki­alakul az a vélemény; Párizsban ezek a szlávbarát professzorok valóságos szellemi összesküvést szőttek, először is a Dunatáj, nemkülönben saját hazájuk," Franciaország, de ugyanakkor Európa és a világ békéje ellen. Nem revolverrel, hanem rossz könyvekkel! A revolverek ké­sőbb kerültek használatba. Azok később dörrentek, amikor a szláv­barát francia professzorok szel­lemi puhítása nyomán „újjáren­dezték a Dunatájat az első világ­háború után. Ezek a revolvergo­lyók egyszer 'Rádicsot lőtték ki az élők sorából, másszor Sándor szerb királyt. A bajt tetézi, hogy amit ezek a szlávbarát francia, professzo­rok oroszokat és kis szláv népe­ket idealizálva, és magyarokat becsmérelve, hetet-havat össze­­hordtak. A sok hazugság bevo­nult a nagy tudományos kézi­könyvekbe. Amikor minderre rá­mutat Baráth Tibor, megborzon­gató, hogy a kisantant imperia­lista államok semmi pénzt nem kímélő propaganda hálózata ré­vén miként hatolt mindez a vi­lágba. Miként hatott tudományos „igazságként”, ez a sok tudomá­nyos mezbe bújtatott hazugság. Baráth Tibor alaposan átkutatta a szlávbarát francia professzorok irományait, kezdve Ernest De­­nissel, aki 1872-ben Párizsból Prágába utazott, kapcsolatba lé­pett a prágai pánszláv körökkel és amivel ott néki telebeszélték a fejét, mindaz inspirálta, hogy hirdesse; a „nyelvközösség, a kö­zös származás (vér és faj) és kö­zös szokások” határozzák meg a nemzetet. Baráth Tibor rámu­tatott, hogy a nemzetfogalom németek által forgalomba hozott formájával operált a szlávbarát Ernest Denis és valamennyi ta­nítványa, mert neki mindehhez (még iskolát is sikerült csinálni Párizsban. Ezek a,zt hirdették a népek tömkelegével telezsúfolt Közép - Európára vonatkoztatva, hogy ott minden népnek önálló államra van szüksége. Ezekkel szemben álltak a nemzeti francia szellem képviselői, akik ismerték Európát és felelősséggel viseltet­tek iránta, ismerték a Dunatájat lés annak történelmét, s felelős­séggel viseltettek a Dunatáj né­pei iránt. Míg a szlávbarát fran­ciák erőszakot alkalmaztak né­pek fölött és a történelem tör­vényszerűségén, Bainville, a ki­váló francia történész n:ár ke­mény bírálatban részesítette a párizskörnyéki béke nyomán ke­letkezett középeurópai „újjáren­­dezést”. Bainville volt az, a,ki megmondotta nyíltan, hogy kor­eszméket léptettek elő államépí­tési elvvé. Bainville gyorsan szóvátette, hogy „az új dunai államok az ál­lamépítés hagyományos elveivel, a földrajz, a történelem, stb. a­­dottságaival való szakítás ered­ményeként, a tovatűnő koresz­méknek államépítési elvvé való előléptetésével jöttek létre.” Az oroszokat tekintve pedig a fran­ciák, -—- amint azt Bainville is észrevette — el sem tudták kép­zelni, hogy az orosz szövetséges­ből „ellenfél” is lehet és egy na­pon, úgy mint Renan 1870-ben a szláv ördögöt a franciáknak a falra festette, ellenük kereke­dik a szláv világ, úgy, amint Re­nan írta: ,,a szláv, mint az Apo­kalipszis sárkánya, mely farká­val az ég csillagainak egyharma­­dát beborítja, egy napon majd maga után fogja húzni Közép- Ázsia csordáit, Dzsingisz-khán és Tamerlan hajdani klientúráját!” Az orosz pánszláv-imperializ­­mus már a maga erejét duzzaszt­ja a dunai népek leigázásával és a Dunatáj birtoklásával. A Du­natájat vissza kell szerezni, új­­jászervezetten kell Európába be­illeszteni Tehát véget kell vet­ni ama esztelen széttagoltságnak, amit a Dunatájon végbevittek. A népek ott — egy-két kis szláv nép is — kemény leckét kaptak, mind a szerb, mind a cseh állam­­eszmékből fakadt intézkedések révén. A népüldöző rendeletek minden nép elszegényesítése, a magyar és a német lakosság elle­ni terrorhadjáratok, mint a cseh benesi demokrácia humanizmu­sa, hát ebből éppen elég volt! E- zek a Párizs-környékén szerkesz­tett műállamok a népekben, az állampolgárokban keltettek félel­met, nem pedig a Duna.tájra egy­másután lecsapó mohó imperia­lizmusokban. Kapóra jött ez a sok fecsegő, demokráciáról és nemzeti szabadságjogokról hazu­­dozó, népek egész sorát sanyar­gató müállamok mindenike az o­­rosz imperializmusnak. Ilyen la­za, mesterségesen széttört Duna­­tájról álmodozott már Nagy Pé­ter is, mert azt tartotta, ilyen la­za, szétcibált Dunatájba a leg­könnyebb belegázolni. Mi az or­vosság mindez ellen? Baráth Ti­bor az erős Dunai Birodalom megalkotását tartja szükséges­nek és abba.n a legfontosabb sze­rep a magyarokra vár. A Dunai Birodalomban már másként kell, (álljanak a dolgok és amint Ba­ráth Tibor kifejti: „a társadal­mi és politikai koreszmék, mint jelenleg a nacionalizmus és a de­mokrácia, a dunai állameszme követelményei alá rendelendők.” Voltaképp ez érvényesül az erős demokratikus államok mindeni­­lcében, s ez így is van rendjén. Pláne a Dunatájat illetően meg nem engedhető semmiféle más kísérlet, mert az ellentétben áll a dunai népek jól felfogott érde­kével, de ellentétben áll Európa jólfelfogott érdekével is, mert semmi szükség, hogy mégegyszer bárki is megkísérelje, mindenfé­le szomszédos imperializmus szá­ntára kényelmes átjáróházzá ki­alakítani a Dunatájat. Nem át­­átjáróhjázra van ott szükség, ha­nem az ott élő népek béKés ott­honára és Európa védőbástyájá­ra, arra a bástyára, amely nélkül Európának, nincs egy nyugodt éj­szakája. A dunai állameszme első kö­vetelménye tehát az, — írja Ba­ráth Tibor—- hogy az ottlakó népek éietbenmaradáisuk céljáe ból tömörüljenek és a természe­tes záróvonalig érő nagy államot ¡alkossanak.” A dunai emigráci­ókban ilyen kezdeményezés kivi­telezéséhez adva, vannak már az erők. Nyolc év az emigrációban éppen elég idő volt ahhoz, hogy belássák: Franciaország és Nyu­­gat-iEurópa nem az a forrás, melyből küzdelmükhöz erőt me­ríthetnek. Nyugat-Európában ba­jok vannak. A második világ­háború végeztéivel ütköztek ki csufondiárosan ezek a bajok, ak­kor vált láthatóvá, hová zülöttek az állapotok Nyugat-Európában. „Valahogy úgy beszéltek velünk, az Európa - védőkkel bukásunk után, — írja Baráth Tibor, — mint ahogy a parvenü szokott be­szélni a szegény rokonnal. En­nek a furcsa magatartásnak meg­van az áttétele a mi egész törté­neti múltúnkra is, amelyből min­den fényes lapot kiszakítottak. Elnéztek a felett, hogy milyen hallatlanul nagy , és értékes mun­kát végeztünk mi, a dunavidéki és Visztulái népek Európa arcu­latának kialakításában. Elfeled­ték, hogy a mi népeink voltak a­­zok, melyek a régi magyar ki­rályságban összefogva, Lengyel­­országgal karöltve, Európa keleti homlokzatát! ¡kidolgozta,, ahogy a spanyolok, portugálok és fran­ciák kidolgozták az atlanti és az ölaszok a földközi-tengeri hom­lokzatot. Elfeledték, hogy a mi százados művünk tette számuk­ra lehetővé az ő nagypolgári é­­•letmódjukat, a jövedelmező ke­reskedelmet és a gazdag gyarma­tok szerzését. Nem vettek arról<£ ¡tudomást, hogy az ő gazdaságuk nékünk, különösen magyarok­nak, horvátoknak és lengyelek­nek temérdek véráldozatba, né­peink iszonyú pusztulásába ke­rült.” Baráth Tibor megállapít­ja végül: „Nyugat-Európa rövid­látásának mindenesetre lett egy jó következménye, s ez az, ami bennünket pillanatnyilag érdekel: a dunai népek ma lelkileg hatá­rozottan befelé fordultak és ön­magukban keresik népi és nem­zeti életük megvédéséhez a szük­séges biztosítékokat. Az igy ki­alakult új látásmód és törekvés, ez a legnagyobb ígérete a szebb dunai jövendőnek.” Az új dunai állam a belső kárpáti tájakat, az Adria, Alpok, Kárpátok és a DrJ- na által körülhatárolt területeket foglalná magába. Egységes, zárt földrajzi keret, amelyben a né­pek múltja közös és lelki műve­lődésük azonos. A Dunai Biroda­lom a magyarokat, horvatokat, a szlovákokat, a belső kárpáti románokat, németeket és szerbe­ket és más kisebb népeket har­minc milliónyi ebert tömörítene. Baráth Tibor megállapítja, hogy Franciaország elhanyagolta, a du­nai problémát, s általában Kelet- Európa számontartását, az angol­szászok és németek mögé került. Az USA-ban működik a Dunatáji Intézetek és a Committe for a Free Europe, Angliában folyik szakértők kiképzése és Németor­szágban már helyreállították a, múltban működött Délkeleteuró­pai Intézeteket. Baráth Tibor, a francia szellem kitűnő ismerője. Uj tanulmány-könyve jó szolgá­lat a magyar ügynek, dunai né­pek s a szabadság ügyének. A Nyugat számára pedig a legalkal­masabb a lelkiismeret ébreszté­sére. A magyar szellem egyik képviselője ismét világító fényt vetett a sötét éjszakába. (A.I.) MAGYAROK ÚTJA La Senda de los Húngaros A száműzetésben élő, antibol­­sevista magyarság politikai, társadalmi, irodalmi és művé­szeti lapja. Megjelenik havonta kétszer. Kiadja: Magyarok útja Kiadó­­vállalat. — Buenos Aires. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Reconquista 5S8, Buenos Aires Telefon: 32 - 3068 interno 9. A lap készül az Artes Gráficas Pannónia műhelyében. (Nyom­da-vezetők: Kerecsendi Kiss Márton és Vörösvári István) Brazíliai kiadóhivatali vezető: Kiráiy Géza, — Caixa Postai 1928. SAO PAULO MEGBIZOTTAINK: Európa: Hungária, München 23 Postfach 200. — Németország Chile: Szt. István Kultúregyesület SANTIAGO DE CHILE Ausztrália: Helene L i t s, 333.ja, Maroubra Road, Maroubra, SYDNEY, NSW Kanada: Harcsár Géza, 13 Oxford Str., WOODSTOCK. Venezuela: ILACO Caracas Apartado 2717, Elöfiz. 1 évre 34.- bolivár Kéziratot nem Srzünk meg és nem küldünk vissza! Előfizetési ár: egész évre 80.-, félévre 40.- argentin peso. FRANQUEO PAGADO Concesión No 4182 TARIFA REDUCIDA Concesión No 4548 > O “ s «I 3J 5. 73 ~ m « o Teherautóval fuvarozást vállalunk RA-SE A LITIS/, HOLZMANN y Cía. Telefon: 742.1516 u

Next

/
Thumbnails
Contents