Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-04-28 / 8. szám

MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. április 28. 5. oldal. Nacionalizmus és a történelem A növekvő anyagi jólét az op­timizmus hatalmas áradatá­val öntötte el az országot a vé­dővámok eltörlését követő esz­tendőkben -— írja II.A.L. Fi­scher. a kiváló angol történész “Európa történeté”-nek 1 TI-ik kötetében, 'mely “A liberális kísérlet” címet viseli. “De Európa még nem volt kész a liberalizmus befogadásá­ra — folytatja. Smith Ádám ta­nítása a szabadkereskedelemről erős ellenfélre talált List Fri­gyesnek, -a német közgazdász­nak észszerű vámvédelmében. Nem követték Anglia példá­ját. amikor kaput nyitott az egész világ behozatala számá­ra. Éppen ellenkezőleg, a kö­vetkező két évtized a katonai nacionalizmusnak olyan kirob­banását látta a kontinensen, amely megdöntötte a bécsi kongresszus művét, s egvelő­­re kiölte a világból a müveit elmék vágyakozását egv jobb és harmonikusabb nemzetközi rend után, amely a szabadke­­reskedelem híveinek s a köl­tőknek a szívében élt. Új lapja kezdődött az euró­pai történelemnek, a naciona­lizmus diadala, ragyogó idea­lizmusával, fegyelmezett pol­gárságával, élénk politikai ér­deklődésével, de egyben vad szenvedélyeivel, nagy sorozott hadseregeivel, az ellenség vég­ső pusztulásáig vívott hábo­rúival, a nemzetközi összhang és béke állandó fenyegetésé­vel. Az emberi szellem e nagy mozgalma Európát új vesze­delmekbe sodorta”. A nacionalizmus kora. Rous­seau tanainak elfogadásával, illetve a francia forradalmak­kal, tehát 150 évvel ezelőtt, kezdődött. Parisból indult ki és hullámai lassan terjedtek szét, mint a vízbe dobott kő gyűrűi. A főhullám keletnek tartott. Elérkezett a gazdasá­gilag elavult kis, feudális né­niét s olasz államok területé*­­. re és ott megalkotta Európa két nagy nemzeti államát, Né­metországot és Olaszországot. Hatása pozitívum volt. A nagyobb gazdasági terü­leteken jólét fakadt és a naci­onalizmussal együtt jelentke­ző liberális demokrácia felsza­badította a szellemet, mely fej­lődésnek indult. Az akkoriban vívott háborúk pedig még nem voltak totális háborúk, vagyis még nem érkeztünk el a huma­nizmusból a nacionalizmuson át a barbarizmusig — mint Schoppenhauer mondja. A nyugati fehér fajták eddig szinte öntudatlan, magánvál­lalkozásként végzett gyarma­tosítása pedig a nacionalizmus által tudatos, hóditó politiká­vá alakult. Aránylag könnyű­szerrel épültek nagy gyarmat birodalmak a még szunnya­dó színes népek között. A na­cionalizmus a nyugati fehér fa­jok nagy előretörését hozta. A bullám Keleteurópába ér­kezett. Hatása negatívum volt. Felbontott két nagy, gazda­ságilag egységes birodalmat: az Osztrák—Magyar Monar­chiát és a Török-birodalmat. Mindkettő, számtalan kis nép­nek a vallás és a monarchia által összetartott építménye volt. Nyugaton nem voltak ezekhez hasonló szerkezetű ál­lamok. Franciaország fajilag egységes állam volt. Portugá­liának Spanyolországtól tör­tént leválása, Norvégiának Svédországtól bekövetkezett elkülönülése csak meggyöngí­tette ezeket az államokat, de alapjaiban nem ingatta meg őket. Angliának pedig az ír kérdés legfeljebb csak egy kellemetlen probléma. Vala­mennyi európai állam' közül a kettős monarchiának volt a legtöbb félni valója a naciona­lizmustól, mely menthetetlenül elérte. Egy osztrák író szerint: “a faji ing közelebb került az emberek szivéhez, mint a csá­szári egyenruha”. II. A. L. Fischer ezt írja: “Magyarországon . . .az új ke­reszteshadjárat főpapja Kos­suth Lajos volt. akinek nagy­szerű szónoki és újságírói ké­pességei először az országgyű­lés magyar tárgyalási nyelve érdekében »nyilatkoztak meg, aztán a magyar függetlensé­gért vívott szenvedélyes had­járatban, s a birodalom min­den részében fellobbantották a dühös és robbantó faji szellem lappangó tüzet”. Pethő Sándor pedig Vilá­gostól Trianonig c. művében így ítéli meg a kérdést: “A nagy gróf (Széchenyi) nem­csak azért riadt vissza a köz­jogi kérdések feszegetésétől és a nemzetiségek provokálá­­sától, mert nem akarta meg­osztani a nemzet erőit. A ma­gyar közjogi politika és nem­zetiségi viszály felszitása nem­csak Magyarország létét ve­tette kockára, hanem az egész Hfaibsbiirg monarchiáját is, ho­lott a saját fajtájának életle­hetőséget csupán abban az eu­rópai konstellációban bírta el­képzelni. amelyet a monarchia nagyhatalmi állása nyújtott. A nemzetiségi kérdésnek alvó állapotban való tartása nem teljesen tőlünk, magyaroktól függőt. Az a világáramlat, amely a francia forradalom nyomán szerkezetében rázta meg az európai kontinenst, nem hagyta érintetlenül azo­kat a kisebb, homályos törté­neti éniséggel rendelkező né­peket sem. amelyek eddig nem emelkedtek az állami öntudat magaslatára s melyeket eddig sikerült egy nagyobb államka­rámban összetartani és egyesi­­teni. Az illir mozgalom, vagy a cseh-tót egység tanai telje­sen függetlenül fejlődött a ma­gyar nemzeti ébredéstől”. A nacionalizmust, a maga igazi erejében, 1848-ban a Du­­nnmedence népei közül csak a magyarság fogta fel. A ka­tasztrófa, 70 évvel kitolódott. 1918-ban azonban, az első ko­moly nacionalista világháború után komoly erővel robban ki és ez egyben nekünk, magya­­oknak. 1000 éves Dunameden­­cei hatjallmunk megszűntét is jelentette. A nacionalizmus az Ozmán birodalom legészakibb népei­hez, a balkán népekhez és a törökhöz ért el legelőbb. A balkán népek leszakadása után az ifjútörök mozgalom naci­onalistái tanai az arab világra is átterjedtek. Felbomlott a török birodalom és a helyébe alakult számtalan kis naciona­lista állam még ma is állandó tűzfészkét képezi a világnak. A nacionalizmus napjaink­ban Ázsia és Afrika színes né­peihez ért el. És ahogy valami­kor a születő nacionalizmus hozta létre a nyugati fehér fa­jok nagy gyarmatbirodalmait, ugyanaz a nacionalizmus teszi ma tönkre őket. Amig a színes népek nemzeti öntudatra ébredve sorban szakadnak le a birodalmak testéről, addig azok már a második egvmáskö­­zött vívott nacionalista világ­háború rombolását nyögik. ★ A nacionalizmus eszméje tú­lélt minden gazdasági rend­szert. Először, a liberalizimis­­sal együtt jelentkezett. Azu­tán a szocializmussal, m i n t náción ál.szocializmus, végül a kommunizmussal, mint Titoiz­­mus. Marxot és Lenint is meg­döntötte : Minél idősebb s minél kele­tebbre vonul a hullám, annál radikálisabb és szélsőségesebb. Oroszországot is elérte. A Szovjet, ma már, tagadhatatla­nul nacional ist# hatalom. De hiszen Oroszországban számta­lan faj és nép él. Épugy egy csomlb kis nép összetételéből alakult, mint akár a Monar­chia, akár a Török-birodalom. Ezeket egykoron a cár. most pedig a bolsevista: diktatúra tartja össze. De ha* a kommu­nizmus naeionalizálódik ? A történelem tanulságai szerint ugyanannak kell bekövetkezni mint valamikor a Monarchiá­ban, vagy a Török- birodalom­ban. Az ukránok — a legnyu­­gatabbna élők — már erős na­cionalisták. A nacionalizmus, mely az első 100 évében annyi pozitívumot hozott, az utána következő 50 évben annyi ne­gatívumot, utolsó nagy hullám­csapásával Oroszország felbon­tásával ismét pozitívumot hoz­hat majd a világra. És nyugaton, ahonnan a hul­lámhegy elvonult, az egymás­sal háborúskodó gyarmatbiro­dalmak helyébe az európai egység lép-e majd? Mintha en­nek az uj korszaknak beköszö­­nését hirdetné valami megfog­hatatlan Európa levegőjében. A gazdasági bajokkal küzdő és az elszaporodott lakosság­nak szűkké vált európai álla­mok egységbe tömörülése, gaz­dasági szakemberek szerint épp oly fellendülést hozna, mint annakidején a feudális kisállamok nemzeti egység­be történt tömörülése. És ha ez az új szellem nyugat euró­­pából egyszer Keleteurópába elér. akkor mi magyarok me­gint, betölthetjük dunameden­­cei hivatásunkat. Nvugaton : E-gyesült Európa, nálunk: Dunai konföderáció, mint az Egyesült Európa tagja. Keletre: kis na­cionalista államok. Ez volna a jövő képe, ha a koreszmék út­jának folytatását képzeletben a jövőbe követjük. A magyarság tehát nem volt, holnem lesz? Nem kell ugyanis a nacionalizmus korában élni, hogy magyarok legyünk. Sőt épp a nacionalizmus kora volt az. amelyben a legkevésbbé tudtunk magyarok lenni. Ma­gyarok voltunk a renaissance, a feudalizmus, a humanizmus korában is. Csak máskép vol­tunk magyarok. Igen. A inagyjab nem volt. hanem lesz. Szinházmegnyitó Buenos Airesben A Magyar Színjátszó Társa ság, Gárdonyi Géza. A Bor cí­mű parasztdrámájával nyitot­ta meg az új színházi évadot. Gárdonyi Géza a magyar szó felülmúlhatatlan nagy meste­re, faluszeretetének bizonysá­ga e színpadi nrű. Szereplői egyszerű paraszti sorsú embe­rek, tiszta jószándékkal, pa­raszti böleseséggel. Társadalmi s erkölcsi alapja a család és a gyermek, mely megingathatatlan szilárd alap­zata a drámának. Frisseség, egészséges erő árad, a színpa­don elhangzott szavakból. A szereplői szűkszavúak, mint a magyar etnber általában, s minden mondatuk után, nagy csend támad, beszédes csend, mély titkokat árul el, örök em­beri hakvokról, és megbékélés­ről. Különösen a halrmadik fel­vonásban érezzük a beszédes csend lélektani hatását. Néha egy kézmozdulat, egy fejbó­­lintás többet fejez ki a legha­tásosabb szavaknál. Színészeink nagyszerűen ol­dották meg feladatukat. Játé-AMPLIA COLABORACION La campaña contra el agio se encuentra en pleno desa­rrollo. Va alcanzando madu­rez y positivos resultados. Es ahora menor el número de clausuras y mayor la estabili­zación de los precios. Las amas de casa tienen oportunidad de comprobarlo a diario y los ar­tículos de primera necesidad llegan a todos los hogares sin excepción. Los infractores sa­ben que esta vez las autorida­des serán inflexibles y, por otra parte, que éstas cuentan con la amplia colaboración del pueblo. Todos, sin excepción, deben mantenerse alertas cons­tantemente para impedir la explotación por parte de los malos comerciantes, a quienes es preciso denunciar apenas comprobada la infracción. De esta manera se colabora con la autoridad, se defienden los propios intereses y se con­tribuye al éxito de esta cam­paña' sin precedentes en los anales de la historia argentina. fkukban pompásan egyesítet­ték, a mű kifogyhatatlan de­rűs humorát, drámai mélysé­geivel. Nézőtér és színpad tel­jesen összetört. A színházat zsúfolásig megtöltő közönség egy feledhetetlen Nemzeti színházi est élményeivel távo­zott a nézőtérről. A darab ki­tűnő szereplői a következők: Páger Antal, Szilassy László. Eszenvi Olga, Vaszarv Piri. Komár Júlia, Tóth Ferenc, Se­res Irén, Hajmássy Miklós, Ga­­vajda Stefánia. Cselle Lajos, Váry Zoltán, Kovács László. Kincses Ferenc, ifj. Kesserü István, Gavajda Péter. Argentina zenei életéről A három komoly zenei mű­faj, az opera, a szimfonikus hangversenyek és a szólisták hangversenyei, melyeken a ka­marazene is sűrűn szerepel i­­gen erős kultiválásra talál Ar­­gentinában, főleg Buenos Ai­resben és azt lehet mondani, hogy e szép 'nagy országban mm már inén jelentékeny zene­kedvelő és zeneértő közönség ■nevelődött, mely valóban él­vezetet talál a neki nyújtott magas nívójú produkciókban. Egészen természetes, hogy e téren a babér a fővárost ille­ti. melyben a zenei évad folya­mán minden napra jut egy, de sokszor több koncert is. De a nagyobb városok közül Eva Perón. Córdoba és Tucuman is nagy igyekezettel óhajtanak előre törni a komoly zene te­rén és saját szimfonikus zene­karokat is szerveztek. Az operai előadások köz­pontja a buenosairesi nagyhí­rű s pompás akusztikájú Tea­tro Colon, melv évenkint a legelsöbbmidü külföldi zenei nagyságok közreműködését is biztosítja. Zenekara a világ legelismertebb zenekarai közé tartozik s állandó táncoskar­ral és énekkarral rendelkezik. A zenepártoló ¡egyesületek között ezrekre menő taglét­számmal a két legnagyobb a Wagneriana és az Asociación de Amigos de Música. írta: Szathmáry Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents