Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-04-28 / 8. szám

MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. április 28. 3. oldal. Mi az oka az emigrációban dúló nagy ellentétnek? Az Amerikai Magyar YMCA« Club, átszervezése után, mely­nek renfjén Nyirjessy Sándor lett a Club elnöke, április 11- én tartotta megnyitó estjét. Az ünnepi beszédet Teleki Bé­la mondta: Rámutatott, hogy a nap az 1848 márciusi törvények szen­tesítésének 105-ik évfordulója. Ezek a törvények a nagy ma­gyar reformnemzedék több év­tizedes munkájának gyümöl­csei voltak. Ekkor egyesült a „nemzet” és „nép”, az egysé­ges magyar nemzetté. De nem lehetett volna eredménye en­nek a munkának, ha a vezetők nemzet és nép, nem lettek vol­na egységesek és nem egviitt küzdöttek volna a közös célért. A saalbadságharc is máskép­pen alakulhatott volna, ha ezt az egységet továbbra is meg tudják őrizni, ha nem válnak ej Széchenyi és Kossuth útjai. A köztársaság kikiáltása nél­kül nem lett volna jogalap az orosz beavatkozásba, mely a harcot eldöntötte és bizonyára elkerülhető lett volna a nem­­zetpusztító Bach-korszak is. A magyar szabadságharc leve­rése után Kossuth emigrációja eredményesen szolgálta a sza­badság eszméjét, midőn a nyu­gat és elsősorban az USA ro­­konszenvét tudta a magyar­­ügynek megnyerni. A mai emigrációt elsősor­ban a széthasadtság jellemzi, és édes-keveset végzett a ma­gvar ügy előmozdítása te­rén. Az emigráció számbeli nagysága egyes politikai ve­zetőket arra csábít, hogv pártokat igyekezzenek szer­vezni, abban a reményben, hogy ennek a felszabadulás otthon előnyét látják. Pedig e z meddő erőlködés, mert az otthoni politikát maid csakis a ma otthon szenvedők dönthetik el. A nagy ellentétnek a ma­gyar emigrációban két főoka van: egyik a múlt és jövő különbö­ző megítélése, másik a bizony­latain talaj, amelyen az emig­rációnak politikai téren dol­goznia kell. Két rendszer áll szemben egymással, az 1945 előtti és utáni. Utóbbiak, igen helytele­nül. a két háború közti rend­szert azonosítani szeretnék a német megszállás alatti alig egyéves Quisling názi rend­szerrel. holott azzal semmi kö­zössége sem volt és ha voltak is joggal kifogásolható dolgok, voltaik nemzeti szempontból nagy teljesítményei és nagy államférfiai is. A 1945 utáni rendszert pedig az előbbiek ál­talánosítva kommunista kolla­­borálással vádolják. A 1944-es názi rendszernek nemzeti szempontból éppúgy meg vol­tak a bűnösei, mint a 1945 u­­táni rendszernek. Mindkettő­ben sok volt az opportunista, akit egyéni érdek vezetett. De voltak tébolyult ideológusok is és mindkét rendszerben vol­tak becsületes magyarok is, akik egy helyet tartottak, hogy rosszabb kézbe ne kerüljön és mentették ami menthető volt. A nemzet mindkét rendszert elutasította magától. Megve­téssel nézte 1944-ben a zsidók­nak német kényszerre történő deportálását. De legalább o­­lyan undorral és felháborodás­sal látta 1945 után jó magya­rok ezreinek bebörtönzését és internálását. hisznek az orqsz békeszinlelés­­nek, de ujjongással fogadják azt. Csak két dologban re­ménykedhetünk: az amerikai nép józan érzékében és Eisen­hower elnök meghirdetett e­­rőskezű politikájában. Állandóan visszatérő kérdés hogy lehet-e magyar egységet teremteni ’ A szónok vélemé­nye szerint nem lehet Mert túl ellentétesek a felfogások és elsősorban az érdekek. Párt és magánérdekek egyaránt. De megteremthető egy együttmű­ködés a külpolitikai kérdések­' ben, amik az emigráció legfőbb feladatát képezik és megte­remthető a társadalmi egység. Súlyos hiba, hogy politikát vi­szünk az élet minden terére. Hogy a politikai ellenfelet lát­juk meg először honfitársunk­ban a helyett, hogy a magyart látnok benne. Az ifjúság a ma­gyar emigráció legnagyobb ér­tékét képezi, de természetes, hogy visszahúzódik, ha min­den oldalról pártpolitikának akarják őket megnyerni. Tár­sadalmi összefogásban bizonyá­ra örömmel vesznek részt, ha látják, hogy közös magyar ügyet szolgálhatnak. A társa­dalmi összefogásnak a régi a­­merikások is könnyen .meg­nyerhetek. akik a háború utá­ni nagy áldozatkészségükkel és a bevándorlás elősegítésével megmutatták, hogy mennyire él bennük a nemzeti öntudat. A szónok zárószavaiban an­nak a reményének adott kife­jezést, hogy az újjászervezett YMCA Club a társadalmi ösz­­szefogáson át kívánja és fogja a magyar ügyet eredményesen szolgálni. A jövőt illetőleg a 45 utáni vezető politikusok szeretnék elhitetni, hogy a Népfronttal szembenállók a régi állapoto­kat akarják visszaállítani. Ez nem is lehetséges, de egy jó­zan magyar sem akarhatja sem a nagybirtokrendszer, sem a nagyipar és nagybankok oli­garchiájának visszaállítását. Józan reformokat akarnak a magántulajdon elvi alapján. De éppúgy nem lehet az 1945- 47-es rendszert sem visszahoz­ni, melyet e rendszer haszonél­vezői szeretnek a magyar- de­mokrácia kiteljesedéseként em­legetni. Ennek sokkal találóbb meghatározása: „törpék dári­­dója, Sztálin asztalai alatt, a lehulló morzsákon lakmároz­­va”. Tudjuk, hogy sokan vol­tak abban az időben is. akik komoly magyar feladatot vál­laltak, die sokan voltak azok is, akik csak a lehetőséget használták ki az érvényesülés­re, amit tehetség és képesség hiányában addig sohasem tud­tak elérni. Most szabad volt az út konkurrenciától nem kellett tartani, aki nem ment Nyugatra azt Népbírósággal, internálással távolították el. A történelem egyik legna­gyobb tragédiájának vagyunk szemtanúi, melyhez csak az ó­­kor népeket pusztító borzal­mas tragédiái hasonlítlmítók. Két különböző ideológiájú tá­bor között folyik a harc. Az ellenfél oldalán kíméletlen kö­vetkezetességgel. Ezen az ol­dalon pedig fogalomzavar és bizonytalanság zavarja meg az egységes erőkifejtést. Nem minthogyha nem volna ennek a. tábornak is meg a saját ide­ológiája. A valláson alapuló emberi jogok és biztosított sza­badság. Ugyanakkor azonban a materialista gondolkodásmód a marxizmusnak itt is egyre nagyobb tere van. Nem lehet egy harcot eredményesen meg­vívni úgy, hogy az egyik ol­dalon az ellenfél ideológiája is bele van keverve, legyöngíti és aláaknázza azt az ideológi­át amiért küzdünk. Ez a ma­gyarázata a titoizmus népsze­rűségének, amelytől sokan még nijaigas helyeken is a felszaba­dítandó területek kérdésének megoldását remélik. Ez az oka annak, hogy sokan nemcsak Peyer Károly történelmet hamisít Peyer Károly, az emigráns' szoedem. pártvezér, beszédet mondott nemrég a Szabad Eu­rópa rádióján. Üzenetet kül­dött a hazai magyar munkás­ságnak. Beszédéből idézzük szósze­­rint az alábbiakat: 1 9 4 3 tavaszán már lángban állt a világ nagy része. A táma­dás már megindult Franciaor­szág ellen s ezt megelőzőleg Len­gyelországot taposták el közösen a nácik és kommunisták. Az eu­rópai munkásmozgalom a leg­több országban megszűnt: hol a porosz, hol az orosz csizma gá­zolt végig a népeken. 1943. március 27-én rendezték meg a magyar szakszervezetek utolsó sza.bad kongreszusukat és egy évre rá már .Magyarország is ugyanazon sorsra jutott, mint a többi európai ország. A kong­resszus résztvevői, — a magyar munkásmozgalom harebaD meg­­edzett vezetői, — teljesen tisz­tában voltak Európa és a maguk helyzetével s ez a, tény a kong­resszus tanácskozásain is kifeje­zésre jutott. Ennek a kongresz­­szusnak a záró ülésén a követke­zőket mondottam: „Előttünk a jövő, — már t.i. azok előtt, akik megérik, — és vége lesz ennek a háborúnak is egyszer és az emberiség vissza­tér tűzhelyéhez. Tévednek azon­ban azok, akik azt hiszik, hogy ott lehet folytatni, ahol abba­hagyták. Ott éri majd őket té­vedés, hogy az emberiség túl nagy áldozatot hozott, semhogy haj­landó lenne tűrni azt, ami eddig volt. Igen, lesz egy új világ, de azt az új világot mi fogjuk át­gyűrni olyanná, amilyenné mi akarjuk. Ebben a világban nem lesz nyomorúság, nem lesz szen­vedés, nem fog éhezni senki a­­zért, mert munkanélkülivé lett, nem lesz olyan megöregedett em­ber, akinek koldulnia kell. A ter­melést nem a profit, hanem a közérdek fogja irányítani s az ü­­zemi választmányok útján bete­kintést fognak nyerni a munká­sok a termelés menetébe. Meg­szűnik az osztályellentét mai for­mája s olyan társadalmi beren­dezés lép helyére, amelyben nem kell a minimális életszükséglete­kért harcolni, amelyben nem kell harcot folytatni a csupasz, mez­telen, puszta létért, hanem amely társadalomnak alapját a munka, a becsület, a kötelességteljesítés, kultúra és szabadság fogja ké­pezni. .Mi nem tudunk szabadság nélkül élni, nekünk a szabadság­ra szükségünk van. Mi érnék a nemzetnek a fiai vagyunk, mi en­nek az országnak a polgárai aka­runk lenni, mi nem engedjük magunkat másodrendű emberek­ké minősíteni. . . Ebben az át­alakulásban mi a fokozatos fej­lődés alapján (állunk, nem úgy, mint azok, akik katasztrófapoli­tikájukkal az országot már is­mételten az árokba döntötték.” Tíz éve annak, hogy ezt a be­szédet —— mint a Szakszervezeti Tanács akkori főtitkára — a kongresszuson elmondottam. É- reztük, hogy nehéz napok követ­keznek és a háború bennünket sem fog megkímélni, minthogy nemsokára a németek, majd az oroszok szállták meg az országot. Beszéde további során Peyer Károly úgy tünteti fel a dol­got. mintha az 1943 évi szak­­szervezeti kongresszuson el­mondottakat nem az orosz „felszabadulásra” értette vol­na. hanem arra. ami majd most a jövőben jönni fog. amikor az ország majd felszabadul az orosz elnyomás alól. Ezt a hazugságot még elnéz­hetünk Peyer Károlynak. bár teljesen tisztában vagyunk az­zal. hogy ő annakidején az o­­rosz kommunizmustól várta a munkás-paradicsomot. Két más megjegyzést szeret­nénk azonban tenni ezzel a be­széddel kapcsolatban. ★ Peyer Károly 1943 márciu­sában úgy beszélhetett Ma­gyarországon. ahogy azt ö ma- ¡ ga is idézi. A legélesebb kriti- j kával illethette a fennálló j rendszert és katasztrófapoliti­kának nevezhette a kormány politikáját. Csak demokráci­ákban van erre lehetőség. 1943 tavaszán, lamikor a 51 a gyár or­szágot környező összes álla- - mok már német megszállás a­­latt álltak, amikor Európa négyötöd részében a szociálde­mokraták internálótáboi okban ültek. Peyer Károly 51 agyar­­országon szociáldemok­­r a t a kongresszust rendezhe­tett és kemény hangon mond­hatott bírálatot, sőt uszítha­tott a fennálló rendszer ellen. Ez így volt. De bal így volt, akkor miért hazudik most Pe- 3’er Károly, miért állítja lép­­ten-nyomon, hogy Magyaror­szágon, feudalizmus, diktatú­ra, terror és elnyomás uralko­dott ! Hogy merészeli ma a nyugati demokráciákban azt hangoztatni, hogy Magyaror­szágon nem volt szólásszabad­ság? Peyer Károly maga is azt érezhette, hogy hazugságai még az idegen szemlélő szemé­ben is gyanúsnak tűnhetnek. Ezért a történelemhamisítástól sem riadt vissza. Idézett beszé­dét avval kezdte tehát, hogy: ,,1943 tavaszán már lángban állt a világ nagy része. A tá­madás már megindult Francia­­ország ellen s ezt megelőzőleg Lengyelországot taposták el...” Franciaország ellen a táma­dás nem 1943-ban. hanem 1940- ben indult meg! Lengyelor­szágot pedig 1939 őszén ro­hanták le. A világ nagy része tehát 1940 tavaszán állt már lángban. A különbség három év. K bá­róin év Magyarország sze­repének a nyugati demokrá­ciák szemszögéből tört é n ő megítélése során — nagyjelen­tőségű differencia. Peyer Ká­roly nem a háború kitörése u­­tán közvetlenül mondhatott még Magyarországon ilyen be­szédet. hanem a háború negye­dik évében! Ezt akarja Peyer Károly el­titkolni. mert különben nem hangoztathatná nyugaton azt. hogy Magyarország feudális, diktatórikus, nácibarát ország volt és csak ő tartozik azon kevesek közé, akiben a nyugat megbízható exponenst talál. Peyer Károly történelmet hamisít. A történelem azonban túl­haladja a hamisítóit is. ÚTLEVÉL! ÁLLAMPOLGÁRSÁG i megszerzéséhez szükséges ira­­j tok birtokába juthat «ir. K. N. ALVAREZ ügyvéd segítségé­vel. — Méltányos árak! Érdeklődjön a Magyarok Útja kiadóhivatalában személyesen, telefonon, vidékről levélben. (válaszbélyeg mellékelendő.) Reconquista 5Ö8, T.K.33-3008 Egyetlen magyar család könyvtárá­ból sem hiányozhat Wa s s Albert gyönyörű regénye, a Tizenhárom almafa. 350 oldal, rendkívül szép va­­szonkötésben. Ara: 28.— peso.

Next

/
Thumbnails
Contents