Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-04-28 / 8. szám
Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. (berzsenyi dániel> Afto VI. Np.8. — Vl.évf.8. »I. Bueno* Aires, 1953. április 28. MAGYAROK CTJA REDACCION V ADMI'NSTRACION: RECONQUISTA 558, BUENOS AIRES La Senda de los Húngaros REGISTRO DE LA PROPIEDAD INTELECTUAL No 392370 Két békeoffenziva emigráns vágyak mérlegén Nom elég az emigráns élet megannyi gondja-baja, a szűnni nem akaró, esztendőkkel együtt növekvő honvágy; a száműzött életét szüntelenül nyugtalanítja a világesemények zajlása is. Csoda-e, hogy ezek a hazátlan tömegek a reménykedés és csüggedés útvesztőin elfáradnak, amikor az események alakulása még azoknak a boldog millióknak az idegeit is próbára teszik, akik otthonukban, családjuk körében élnek és aránylag zavartalanul végzik hivatásukat? Alig néhány hete, szemünk láttára hullámzott végig a háborútól rettegő, nyugati közvéleményen az utolsó évtized legnagyobb eseménye, Sztálin halála. Amíg a kuesmás, marcona tekintetű, szögletes aro.ú alakok elkísérték utolsó útjára! a világforradalom istenét, Nyugatra ránehezedett a háború réme. Ez a zord, behav.zott temetés — ijesztő figuráível együtt — végigvonult a nyugati ember álmán. A kommunista eár koporsójánál mondott beszédét azzal fejezte be Malenkov, az utódnak látszó párttitkár: A kommunizmus diadalmenetét egyetlen hatalom se tudja feltartóztatni... Ezt a nyílt fenyegetést egész agreszió-sorozat követte, mintha Sztálin halála jelszó lett volna a kihívó szovjet kardcsörtetésre. Angolszász hadirepülőgépeket lőttek le, de belegépuskáztak békés utasgépbe is. A moszkvai sajtó eddig nem hallott dölyfös hangon ócsárolta az amerikaiakat. Mao Che Tung, a rangidős kommunista vezér bejelentette, hogy tizenkét millió embert állít fegyverbe. Nyugaton sápadt riadsággal hajoltak össze a diplomaták s Párizsban félhivatalosan kijelentették, hogy a hidegháború most alakul át melegháborúvá. Európa gazdagjai pedig repülőjegyért futottak, vagy az „utolsó” hajón 'biztosítottak jegyet maguknak. Vajúdtak a hegyek és egy csinos, jólfésült békeangyal született. * Tolvaj-cipőt húz a szovjet diplomácia A szovjet diplomácia rejtelmeibe nem lehet belátni, de ekkora meglepetésre senki sem számított. Száznyolcvan-fokos eltérés? Körülbelül afnnyi. 0-lvan, mint amikor az agyafúrt tolvaj fordítva lép a cipőjébe, hogy amikor jön, úgy tűnjék mintha menne. Három éve tart a koreai tárgyalások huza-vonája. A fehér parlamentérjzászlöt soha úgy meg nem alázták, mint a vörösök Koreában. Már szinte bosszankodni se lehetett azon, ahogy az oroszok felrúgták azt az egyetlen nemzetközi .megállapodást, amelyet sokkal bonyolultabb harci helyzetekben is szokás volt megtartani. Három év alatt még a beteg hadifoglyok kicserélésére sem kerülhetett sor. Most azonban, egészen váratlanul, a nagy szovjet békeakció első lépéseként megindult a fogoly-csere s a Szovjet vállalta azt a kockázatot és propaganda-veszélyt is, amelyet a kommunistáktól megszabadult UN-foglyok élményei iá jelent. Ugyanilyen váratlanul érte a Nyugatot Zsukov marsai bejelentése, hogy hajlandó tárgyalni az oroszok által lelőtt gépekről. A berlini angol főbiztossal közölte Zsukov (minő finom gesztus ez hogy épp az angolokhoz fordult) kártérítésről is szó lehet. E páratlan kommunista előzékenységnek, még Lenin bibliáiban sem találunk nyomára, pedig abban minden benne van, amire a taktikusnak szüsége lehet. A harmadik béke-lépés a Moszkvában elítélt „gyilkos” orvosok szabadonbocsájtása volt. E lépés magyarázatát már csak az ázsiai lelket ismerő pszicho - analitikusok tudnák megfejteni. A zsidó orvosok beismerése ugyanis semmi ahhoz a beismeréshez képest, amire Moszkva hirtelen elszánta magát. A legjóhiszeműbb szovjetbarátnak is el kell most hinnie, hogy a vasfüggöny mögött igenis léteznek olyan beismerések, melyeket — Moszkva maga mondja — „meg nem engedett eszközökkel” csikarnak ki a szerencsétlen áldozatokból. De még ez sem volt elég, a szovjet békiilékenység lobogója még magasabbra szállt, — jött az amnesztia-rendelet — a világsajtó napról-napra olyan hivatalos, vagy félhivatalos kommunista gesztusokat tárt a nyugati közvélemény elé, amely már a legbékeszeretőbb nyugati kebelben is felkeltette a gyanút: mi lesz ebből? Mit akar az hatalom a békével, amely eddig minden sikerét a békétlenség területein aratta? * A szovjet békehadjárat be nem vallott céljai Be kell vallanunk, a nyugati közvélemény egyik része már lubickolt is a békeáradatban. az emigráció pedig ijedten behúzta a nyakát, várva a nyugati lépéseket. Most már beismerhetjük, jobbat kaptunk mint amit remélhettünk. A nyugati diplomácia olyan harsány békeoffenzivával felelt Moszkva kezdeményezésére, amely legjobban nyilván a Kreanl urait lepte meg. A nyugati hatalmak, — de legjobb ha egyenesen Amerikáról beszélünk, — első pillanatban fölismerték, mi a célja ennek a vérszomjas békevágynak, amelyet, ha rajzolni tudnánk, úgy ábrázolfrutYiók. hogy a vérszomjas h i é n a egyszeresük megunja a mesterségét és elmegy betegápolónak. Nézzük csak, milyen célok lebeghetnek a béke stratégái előtt? 1.) A leghöbb orosz vágy kétségtelenül az, hogy megakadályozzák az amerikai fölszerelés további iramát. Ez egyben két legyet is jelent egy csapásra, mert ha Amerika történetesen beleesne ebbe a csapdába és abbahagyná a hadfelszerelést, ennek töltetlen gazdasági krízis lenne a következménye s ez manapság még álomnak is szép a mai Moszkvában. Az újságkiadók mindig jelentőségteljes, idei ünnepi bankettjén éppen most jelentette ki Foster Dulles, hogy a NATO-hadsereg fölszerelése első sorban attól függ, Meghalt doktor Luttor Ferenc Lapzártakor kaptuk a megrendítő hírt, hogy a kolónia ősz főpapja, dr. Luttor Ferenc apostoli protonotárius, április 28-án d.u. 6 órakor váratlanul elhúnyt.. Nemcsak az argentinjai, hanem az egész magyar emigrációt pótolhatatlan veszteség érte halálával. Nagy halottunk méltatását következő számunkban közöljük. ‘hogy az amerikai hadiipar ele get tud-e tenni a NATO-országok fegyverszükségletének. A) Ebből önként következik a második igen fontos moszkvai béke-cél: a NATO- hadsereg felállítását meg kell akadályozni. Méghozzá sürgősen, mert Amerika már így is nyert egy esztendőt és Eisenhower uralomrajutása óta bekövetkezett változásokat érzékenyebb műszerekkel mérik, mint Nyugaton. 3. ) A ..béke” igazi talaja azonban Angliában és Franciaországban található. A szorongatott Londont és az ingadozó Párizst valamiképpen el kell ráncigálni az egyre határozottabb és egyre tempósabb Amerikától. Egyáltalán, Amerika új vezetői úgy mozognak, mintha! saját vállalatukat hkarnák felvirágoztatni. Kreml ördögei szenteltvizet is éreznek; Washington politikájában a szívósság, fáradthatatlanság, elevenség, szorgalom, mintha párosult volna most a felelősséggel, az erkölccsel és az elveszettnek hitt amerikai hagyományokkal. Ott kell tehát benyomni a feszítövasat. ahol belső válságok és az új idők okozta térzavar már úgyis lazítják az öreg falakat. 4. ) Ide tartoznak a többi európai államok is, ahol Moszkva az utóbbi időkben jelentős veszteségeket szenvedett. Meg kell tehát ismét mozgatni a latinokat. Nincs erre alkalmasabb jelszó a békénél. Bele kell avatkozni az olasz választásokba, a franciaországi pártnak sem fog ártani, ha a hazaexportált Thorez átrendezi a vörös hadállásokat. A vérmes és forrófejű Thorez most egyszerre úgy osztja majd a békét a párizsi vörösöknak, mint a törökmézet. 5. ) Végül a moszkvai békecélok a németeket is érintik, jobban mondva őket érintik csak igazán. De ez már ravaszszabb eset. Keleten és Nyugaton egyaránt tudják, hogy az Achilles-earok: Németország. A kitagadott, végigvert, m/égis talpraálló németséget végülis vissza kell helyezni az európai népcsaládba. Ez az a pont azonban, ahol a Szovjetnek a maga szempontjából a legtöbb áldozatot kellene most hoznia. Németország a mérleg ¡nyelve, a német katonai erő ^döntően avatkozhat bele majdan a két világ összecsapásába. Hogy mennyire fél a Szovjet a nyugati felfegyverzéstől, arra misem jellemzőbb, hogy Itna — nyilván átmeneti időre — még a németségről is hajlandó lemondani, sőt vállalja németországi híveinek kiszolgáltatását és elvesztését is. ami velejárna Németország kiürítésével. A játszma óriási és a vörös hazardör arra törekszik, hogy Európát kikapcsoljál’ a döntésből. Ennek fejében természetesen szó sincs felfegyverzésről, az európai kommunizmus valami fél-földalatti állapotba megy vissza, hogy felkészüljön a következő rohamra, mialatt a világforradalom esetleg egyéb, távoli frontokon nyerhet meg újabb csatákat. * Churchill, a másodhegedűs Hiába megyünk végig a logika láncolatán, az eredmény Imég nem vigasz számunkra. I Sőt. ha Truman ülne az elnöki I székben, mindez nekünk félelmetes. roppant, életbevágó veszélyt jelentene. Egy olyan rendszer, amely fél a kockáza; toktól és konfliktusoktól, örömme.l fogadna ilyen kínálkozó kitérőt és kapva kapna a béke után, csakhogy álmait , meg ne zavarják. Kitárná karját az első kínálkozó alkalommal és hajlandó lenne megölelni azt, aki tegnap még gyilkolni akart s holmalp is gyilkolhat. Az újságkiadók említett ünnepi lakomáján Amerika vezetői fél méter hosszú, pontokba foglalt békejavaslatot küldtek Moszkva címére. Ha volt hibája ennek a javaslatnak, az csak az lehetett, hogy nem volt eléggé demagóg, viszont a tények ereje, a javaslatból áradó korrekt szellem kárpótolta a hiányt: ezekre a javaslatokra most m,ár az egész nyugati közvélemény várja a határozott orosz választ, szigorú pontjaira pedig nem lehet megfelelni mellébeszéléssel, az eleve veszteséget jelent. Amerika első Ízben szorongatja konkrétumokkal az oroszokat. Ha erre Moszkva nem konkrétumokkal felel, akkor leleplezi önmagát. Meg kell még emlékezni Churchill szerepéről ebben az ellen-offenzivában. Ha az ese— Diplomáciai munkatársunktól —
