Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-04-16 / 7. szám

Nem sokaság, hanem ¿Lélek s szabad nép lesz csuda dolgokat. .(berzsenyi dánied

Año VI. Ng.7. — VI.évf .7.32. Buenos Aires, 1953. április 16.

MAGYAROK Ú JA

REDACCION Y* ADM INSTRACION : RECONQUISTA 558, BUENOS AIRES

La Senda de los Húngaros

REGISTRO DE LA PROPIEDAD INTELECTUAL Nq 392370

TESTIMONIO DE FE AL GENERAL PERON

CHURCHILL SLIGO VICÁJA

QU13D ARA, para siempre, una impresión imborrable, en los anales de la República, ule la gi gantesca:concentración de ayer en la Plaza de Mayo. Porque no se trata de señalar su multitudinario aspecto solamente, sino de fijar, le una manera t,an veraz como exacta, las proporciones espirituales de la magna asamblea. Cada "una de los cientos de miles de personas que se congregaron tenía encendida la llama de una lealtad inconmovible hacia el general Perón. En las actitudes, en los gestos, en las exclamaciones se traducía una emoción tan pura como sincera. Hombres de edad, jóvenes ansiosos de manifestar su entusiasmo, mujeres del pueblo, madres con niñas en los brazos. obreros y empleados en una total y magnifica- comunión de ideales daban sensación inequívoca de la auténticamente popular, al servicio <de la más noble de las causas y del más fervoroso de les propósitos. El pueblo supo estar al bid o del líder en la hora suprema en que se puso a prueba su solidaridad con la obra de gobierno y la doctrina que lleva a la Argentina hacia un destino superior. Y lo ha hecho con esa emoción, con ese sentido del sacrificio, con esa maravillosa fuerza luminosa que tiene sus fuentes en lo más recóndito del ser, y que conmueve hasta anudar en la garganta un racimo de lágrimas.

iSólo las colectividades fueTtes, (conscientes de su presente y ele su responsabilidad ante oí. futuro son capaces de esa demostración de fe y de amor al mismo tiempo, hacia la personalidad que encarna la hora más admirable de la Nueva Argentina. Y es que el hombre, la. mujer, el niño del pueblo mantienen su sensibilidad alerta y saben consultar los horóscopos de su corazón en instantes que no pasan porque tienen misión, y calor de eternidad. El general Perón ha sentido al su lado, en torno de él, como un nimbo de gloria, la calidad inconmovible de ese su pueblo, plasmado por él y que vive por él y para él dispuesto al holocausto de su vida por la patria y la figura rectora que levanta y mantiene en alto la bandera de las reivindicaciones y con^quist,as en esta cruzada por la felicidad común. El sol de la República, luciendo en un cielo de intenso y cristalino azul ha alumbrado millones de concienciáis, no solamente en la Plaza de Mayo, sino en el resto del territorio nacional. Y es testigo secular de que jamás se ha visto una tan augusta y

Iría: Marschalkó Lajos

Mr. Tito ,a partizánvezér londoni látogatása alatt egy hordo sligovicával ajándékozta meg Mr. Churchill angol miniszterelnököt. Bevalljuk: őszintén irigyeljük az angol premiert, mert a sligovica — amelyet a régi reakciós világban tíz dinárért mértek literenként valóban kitűnő ital. Egy-két kupica elegendő, hogy rózsaszínűnek lássa az ember a világot és ártatlan báránynak Titot. Egy hordó pedig tökéletesen elengedő arra, hogy az ember még mindig világbirodalomnak képzelje Angliát!'

Ebben az egész Tito-látogatásban és sligovica-mámorban nem tudjuk eszébe ,iut-e a konzervatív Angliának I. Ferenc .József, az utolsó lovag és gavallér, aki nem fogadta sóba a Karagvorgyevicsok leszármazottad, mert nem akarta kezükön látni az Obrenoviesok vérét. A monarchiát és az angol világbirodalmat \is ez a szellem, az az alkuvást nem ismerő ertoölcsiség tartotta fenn. Ezt nem lehetett .megvenni politikai előnyökért, gyarmatokért, acáér.t sem. A történelmi materialisták ma a rany hegyekért. Sőt! Még egy hordó sligovis.zoeiális viszonyokra, a gyarmati népek ébredésére fogják a monarchia és a viktoriánus Anglia eltűnését. Pedig mimdakettő akkor került a lejtőre, amikor valahol megingott „minden ország talpjcöye" a tiszta erkölcs. A gyilkosokkal nem egyezkedő keresztény ethika.

S mi most nagyon kiváncsiak vagyunk rá, hogy Mr. Churchill, mikor hajnali ébredése után a titoista sligovica enyhe ködébe, vagy a havannai, szivar kék füstfellegébe burkolódzik, vájjon1 Játja-e azt, amit mi láttunk a sligovicás hordót ajándékozó gyilkossal kapcsolatban. Tudja-e vájjon, hogy ezek a kitűnő szövetségesek körülbelül két millió horvátot, szerbet gyilkoltak le a vérgőznek, biológiai osztályharcnak olyan , sligovicás őrületében, amely szinte példátlanul áll még Sztálin-Malenkov elvtárs birodalmában is. Ismeri-e Mr. Churchill azokat a jegyzőkönyveket, amelyek itt -vatnuik a mi 'kezünkben a szenttamási 1300 magyarról, a zsablvai és délvidéki magyarokról, akiket ú9£¡4 októberéhen éjszakánként 200-as csoportokban:lőttek tarkón a nagy sli¡»ovieás .demokrata balkáni humanistái ? Tud-e Mr. Churchill azokról a hős hof'vát. katonákról. akiket ’kiszolgáltattak Titonak, s akiket e nagy marsall akit most odavitt Nagy-Britania királyasszonya .elé, úgy mészárol tat ott le, mint a kutyákat. A mi tudomásunk szerint egyedül ezek a horvátok többen voltak százezernél. És vájjon érzi-e Mr. Churchill a „jugoszláv” sligovica forró izében azoknak a népi német anyáknak könnyét, akiknek gyermekeivel üvegszilánkot etettek Tito „marsall" megsemmisítő táboraiban. Hallja-e. mint a walesi bárdok dalát, annak a kétszázezer bácskai, bánáti, horvátországi németnek halálhörgését, akiket legyilkoltak, deportáltattak, éhenhalasztottak a sligovica .mámorának megszállottjai?

Száz Katyn és ezer Lidice tömegsírjai nyugszanak ott a jugoszláv vasfüggöny mögött. Az újvidéki mészárszékre terelt s ott letaglózott magyarok, az útszélen meggyalázott's aztán agyonlövöldözött sváblányok, a keresztre feszített papok és muzulmán bosnyákok vére kavarog ebben a sligovicában, amelyet reggelenként felszolgál a libériás inas. Még merő szerencse, hogy Mr. Tito nem vitte magával kedves nejét és Nagy-Britania ifjú királynőjének nem kellett kezet fognia azzal az „asz- Azonytársával ’ ’, aki Mr. Eden belgrádi látogatása alkalmával büszkén dicsekedett, hogy

afectuosa manera de testimoniar al Hombre, arquetipo y símbolo de la nacionalidad en sus más sagrados atributos. Jaadmiración por su acción, la. fraternidad para su intachable conducta de ciudadano y ile procer y la comunión inalterable hasta lo que ha sido.. es y será en la historia y en el corazón de su pueblo.

•

La magnífica concent ración realizada el día 16 de abril, en la Plaza de Mayo para rarificar la fe en el primer mandatario, general Perón, y expresarle la confianza popular en la campaña que (actualmente realiza contra el agio, la especulación y las maniobras oscuras de los adversarios <le la Patria, perdurará para siempre en la memoria como un acontecimiento histórico excepcional.

Estas reuniones multitudinarias se han hecho ya lugar común en. el devenir del peronismo. Entraña de pueblo, en jornadas que ya pertenecen a. los fastos de la nacionalidad,, imponentes muchedumbres en el histórico lugar para aclamar a su líder.

Es que toda la ciudad y los partidos vecinos a la ('¡ipital, vivieron un día de excepción. Promediaba el discurseo de i jefe del Estado y aun seguían llegando columnas en dem;tula d.e un espacio donde J itera J- ne’Ate no cabía un alma -, más.

ezzel a gyenge és manikűrözött női kézzel vágta át — álmukban! — két német katona nyakát.

Ismételjük: a sligovica kitűnő ital; de ha valaki egy pohárral többet iszik belőle, akkor könnyen elveszti az ítélőképességét, egyensúlyérzékét és a viktoriánus Anglia helyett nagyon gyorsan szeme elé képzelhet egy részeg rémképet: a Yilág-Titoizmust. Titoizmus. mint a gyengék, tévedők utolsó mentsvára. Titoizmus Indiában és titoizmus Kinában. Hong- Kongban, Malayában. Titoizmus mindenütt, ahol recsegnek, ropognak a halálba bukott Commonwealth tartóoszlopa. A sligovica kitűnő ital! A harmadik pohár után még gyakorlott szesztestvérek sem látják, hogy ez ugvanaz a bqlsevizmus.mint a Trptzkijé. a Sztáliné, a Malenkové. A harmadik pohár után már senki sem veszi észre, högv Szenttamás ugyanaz a népgyilkosság, mint Katyn és Zstiblya, vagy Újvidék ugyanaz a bolsevista pokol, mint Vinyica, vagy valamelyik másik malen kowista kivégzö tábor. Mindszenty, Vagv Ste pináé ugyanaz a mártír, akit nem titoista. hanem sztálinista alapon fagyasztottak jégbe ennek az azonos és változhatatlan bolsevizmusnak északi fáklyhordozói. A titoizmus ugyanúgy százezo- a!¿: lub-r uralma egy 17 milliós lakosságú ámunterülef felett, mint ahogy Oroszországban is legfeljebb másfélmillió piszlicsár-diktátor kegyetlenkedik a többi száz milliókkal.

Mindezen felül. — ami számunkra a legrémületesebb — a titoizmus nem jelent semmiféle felszabadulást, még akkor sem. ha a malenkmvista rabságban szenvedő Kefet-Európát, a Mr. Churchill által oly kínosan került leszámolás esetén titoista rabtartók „szabadítanák” fel. Gyilkosok helyett nem új gyilkosokat várnak az otthoniak. Szov’jet-szláv poroszlók helyett nem dél-szláv pribékeket, bolsevisták helyett nem kommunistákat, moszkovita helytartók helyett nein belgrádi harámbasákat! Yodka helyett nem sligoyieát! S ha az angol világbirodalomnak nevezett kicsinyke sziget most mégis a fitoizmusbau keresi a ¡szövetséges társat, akkor a legjobb úton van ahhoz, hogy maga ellen hívja ki minden vasfüggöny mögötti nép, — bele értve „Jugoszlávia” népeinek, sőt magának a szerb népnek a gyűlöletét is és az elkeseredett, csalódott tömegeket egyetlen kézmozdulattal áttolja a Szovjet-Unió táborába.

A magyar emigráció megfizetett táborában. vagy opportunistái között máris úgy látszik, hogy sokan hajlandók egzisztenciájukat is feltenni erre a titoista kártyára. Már hallunk óvatos duhajokról, akik Bledben akarnak nyaralni és Szabadkáról szabadsági)arcoskodni. ha — persze — Mr. Churchill mindehhez garantálja a személyi biztonságot, sőt a sligovicát is. A Kovács Imrék és a többiek már ott valahol Bezdán környékén képzelik azt az új magyar honvédséget, amely élén Göndör Ferenccel, Sálig Imrével, Pfeiffer Zoltánnal. vagy Pever Károllyal, okvetlenül viszszafoglalja a népdemokratikus népbíróságok pulpitusait és újra ítél majd elevenek és halottak fölött. Milyen kedvesen egyszerű és nemes volna ez a titoista államkoneepeió! A szovjet-hadosztályok helyére oda állanának a szerb-partizánok divíziói. Rákosi Mátyás helyére a Hadi István-szerű ú j felszabadítók. Farkas Mihály örökébe odalépne az agg Linder Béla és a szovjet-hóhér lielvett a titoista bakó, északi szláv helyett a délszláv mészá-